Mínőségi cípő
A rövid és a hosszú i megjegyzése nem tartozik a legkönnyebb helyesírási problémák közé. Pedig vannak könnyű esetek.
Az í-i, ű-ü, ú-u magánhangzókat tartalmazó szavak sokszor elgondolkodtatóak helyesírási szempontból. Gyüjt vagy gyűjt? Kisér vagy kísér? Bíztat vagy biztat? – Ön tudja, netalán „hallja” a helyes írásmódot? – Ha igen, jó Önnek! Jobb ha tudja, hogy kevés ember tudja azt, amit Ön tud.
Biztosan vannak abban egyéni eltérések, hogy ki melyik i-í-s szót tartja nehéznek vagy könnyűnek – a biztosan például könnyű esetnek tűnik, a nyilván viszont már nehezebb. Nyilván attól is függ, hogy az egyéni ejtésváltozat mennyire esik egybe a helyesírással. A tévébemondók előnyben vannak: olyan szép hosszú í-ket, mint a híradóban, kevés helyen hallani.
Vannak viszont könnyű esetek is. Számunkra ide tartozik például a mindig, amit annak ellenére, hogy többnyire röviddel ejtjük, sokan írják hosszúval: mindíg. (Ez talán a mindég alakváltozat miatt lehet.) De ilyen a minőség szó is, amit eszünk ágában sem lenne hosszúval mondani. Az alábbi – nyilvánvalóan nagy műgonddal elkészített – felirat azonban megörökíti hosszú í-vel.
A figyelemelterelő helyesírási hiba mellett érdemes elidőzni a tipográfián és a központozáson is. A nagybetűs szókezdetek, a piros kiemelés, és a kötőjelek virtuóz használata mind azt bizonyítja, hogy a szöveg megalkotója igen tudatosan ügyelt a megformálásra.
És hogy nehogy azt higgyük, hogy a fenti egy elszigetelt eset, íme egy budapesti cipőbolt felirata:
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Szerintem nincs összeomlóban a hosszúságrendszer, egyszerűen csak a helyesírás nem azt íratja, ami a valóság. Az iratja például rövid i, de hosszúval kell írni, míg a szinoníma hosszú, aztán mégsem írhatjuk így. Van egy csomó tőalternálás, amit tilos jelölni, máris olyan, mintha összeomlana a rendszer. Közben csak hülyén írunk.
@Janika: Hát ez az, hogy semmitől nem függ. Ha lenne benne valamiféle logika, akkor nem is lenne vele problémád. :) De egyébként a legtöbben akkor is röviden ejtik, ha hivatalosan hosszú lenne. Nálam a tűzi is [tüzi] és a vízi is [vizi], akárcsak a tüzes és a vizes.
@El Vaquero: Olyant viszont mondanak, hogy faltól-falíg.
Sőt alig-alíg változat is előfordul.
Nekem azzal van sokszor problémám, hogy egy szótövi hosszú magánhangzó, mikor rövidül meg és mikor nem és mitől függ ez.
víz, tűz: marad hosszú: vízi, tűzi, de itt rövidül: vizes, tüzes
@El Vaquero: Igen, ezt én is akartam mondani, hogy aki "mindíg"-et ír, az valószínűleg úgy is ejti (különben miért írná hosszúval).
A mindig-mindíg ejtésének megoszlása majd 50-50%, szóval nem lehet kijelenteni, hogy többségében. Én nem a mindég-mindíg párhuzamnak tudom be, hanem a mindíget ejtők másodlagos hangsúlyt tesznek a második szótagra, és szerintem ez nyújt. Érdekes viszont, hogy olyat, hogy hatíg nem mond senki.
Egyértelmű, hogy a mai magyarban kezd összeomlani az i--í, u--ú, ü--ű megkülönböztetés. Nálam pl. a szó végi u, ú, ü, ű mindig rövid, és az -ít képző í-je is (szerintem a tv-bemondón kívül valóban ma már nem sokan ejtik ezeket hosszú í-vel). Vagy pl. a "tűz"-ben hosszú ű-t ejtek, de a "tűzoltó"-ban már rövidet, ugyanígy a "szív" (ige), "szívó" szavakban hosszú az í-m, de a "porszívó"-ban már rövid. Először arra gondoltam, hogy a megkülönböztetés csak az egy szótagú szavakban látszik megmaradni, de nálam ez sem teljesen igaz, mert pl. a "szín"-ben is rövid az í-m és az összes toldalékolt, ill. összetett származékában is.