Minőséget árusítunk
Ön betérne abba az áruházba amelynek ez a felirata: „Minőséget árusítunk a boltban”?
Mindennapi helyesírás című sorozatunkba néha olyan föliratok is keverednek, amelyek nem helyesírási, hanem nyelvi-nyelvtani szempontból érdekesek, figyelemre méltóak és mulattatóak. Különösen viccesek ezek akkor, amikor egyébként helyesírásilag teljesen vagy majdnem teljesen kifogástalanok. Ilyenkor a nyelvi megformálás és a helyesírási precizitás ellentmondásán nevetünk.
Ilyenre küldött nekünk példát a Bogi, aki a minőséget (netán Minőséget) árusító boltot fényképezte le nekünk.
Számunkra az egyértelműen látszik, hogy bármit árusítsanak is ebben a boltban, az bizony minőségi termék. Még akkor is, ha ezt nem feltétlenül így adnánk a vásárlók tudtára. Bár olyat már hallottunk, hogy a minőség szót ’minőségi áru’ helyett használják, például így: A Sony, az azért egy minőség, a fenti konstrukcióban mégis furcsa.
Elgondolkodtató a fölirat pragmatikai szempontból is. A kisbetűs részből (Köszönjük, hogy nálunk vásárolt - a képre kattintva ki lehet nagyítani) azt következtetjük ki, hogy ez a tábla búcsúzásképpen szól a távozó vásárlónak. Ez a köszönetnyilvánítás a minőségre vonatkozó kitétel mellett különösen vicces. Olyan ez, mintha az eladónak lenne fontos, hogy a vevő minőséget vásárolt, vagy mintha a minőség nevében köszönné meg a vásárlást...
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!
Én személy szerint nem értek egyet egyik aggállyal sem. A jelentéstapadás megszokott jelenség, így a ’minőségi cikk’ → ’minőség’ univerbációban nem láthatunk semmi szokatlant. Ugyanakkor a Google szerint a "nem kapsz minőséget" szövegrészlet 1350-szer fordul elő a "nem kapsz minőségi" pedig 1820-szor. Tehát a köznapi beszédben a gyakoriságuk szinte azonos: semmi esetre sem furcsa az első változat. A vásárlókénti „minőséget kap” fordulatnak pedig eladóként „minőséget ad”, „minőséget árusít” a pandantja. Ezt sem nevezném furcsának.
Pragmatikai szempontból azonos ki-bejárat esetén a belépőknek és a kilépőknek szóló táblát egyesíteni kifejezetten praktikus, hogy ne mondjam, pragmatikus: kevesebb költséggel jár. Az pedig, hogy meg kell köszönni, ha a vásárló a drágább minőségi árut választja, és nem az olcsóbb, de korlátozottabb kvalitásút, szerintem a magyar vásárlói gyakorlatból következik. Emiatt ezt nem látom viccesnek.