0:05
Főoldal | Rénhírek
Kis magyar stigmatár

Milyen hibákat vétünk?

Minden azáltal válik megbélyegzetté, hogy megbélyegzik. A megbélyegzők persze mindig meg tudják magyarázni, miért hibáztatnak valamit. A kérdés az, hogy helytálló-e a magyarázat.

Fejes László | 2015. január 16.

A nyelvben számos változatosság figyelhető meg: ugyanazt a jelentést többféleképpen is kifejezhetjük. A nyelvművelők ezt általában pozitív dolognak értékelik, a nyelv gazdagságáról, kincsestáráról beszélnek. Vannak azonban ebben a kincsestárban olyan ékszerek, melyeket nem becsülnek, sőt kifejezetten károsnak, kerülendőnek mondanak. Választásukat gyakran racionálisnak próbálják feltüntetni, és indokolják, miért éppen az adott kifejezést üldözik. Ezek a magyarázatok azonban az esetek többségében igen gyenge lábakon állnak: vagy azért, mert nem igazak, vagy azért, mert más, a nyelvművelők által jónak tartott kifejezéseket is hibáztathatnánk hasonló indokokkal.

A nyelvszociológusok ezt a jelenséget stigmatizációnak, másként megbélyegzésnek nevezik. Arról van szó, hogy ezek a kifejezések nem azért zavarják a nyelvhasználókat, mert valamilyen általános nyelvi szabálynak mondanak ellent, hanem azért, mert hibásnak lettek kikiáltva. A stigmatizált jelenségek jól körülhatárolhatóak, egy-egy nyelv stigmatizált kifejezései összegyűjthetőek. Lényegében nem tesz mást a Nyelvművelő kézikönyv sem, mint arról vall, hogy szerzői mely jelenségeket stigmatizálnak (illetve melyekről próbálják lemosni a stigmát). A Nyelvművelő kézikönyv azonban már 30-35 éve készült, ráadásul nem csak az élő, a mindennapi életben is folyamatosan stigmatizált jelenségeket gyűjti össze, hanem egyfajta „akadémiai stigmatizációt” követ – akadémiai alatt itt nem feltétlenül a Magyar Tudományos Akadémiára kell gondolni, inkább azokra az (ál)tudományos körökre, melyek valamilyen tudományos vagy oktatási intézménnyel a hátuk mögött hivatalos véleménynek igyekeznek feltüntetni személyes (vagy örökölt) rigolyáikat.

Éppen ezért új vállalkozásba fogunk: elkezdjük gyűjteni a magyar nyelv stigmatizált kifejezéseit – azokat, amelyeket a nyelvhasználók ma is stigmatizálnak. Gyűjtésünknek pedig mi más lehetne legjobb forrása, mint kommentelőink megjegyzései. Elsőnek vegyük rögtön egyet a közelmúltból:

Kedves Nyest!

Ezzel a bevezetőbéli mondatukkal is "csehül állunk", nemde?

........Milyen hibákat vétünk?............

Pedig ez magyarul van!

A komment külön stilisztikai elemzést érdemelne. Megszólítással kezdődik, ami kommentben nem szokás. Azt gondolnánk, különösen udvarias, levélformára emlékeztető bejegyzés következik, de nem. A kioktatás egyik formájával van dolgunk: a kommentelő tulajdonképpen semmit nem állít, még azt sem jelöli meg egyértelműen, hogy mivel van baja. Bizonyára arra gondol, hogy majd magunk is kitaláljuk, mit rontottunk el, és majd szégyelljük magunkat. Természetesen nincs mit szégyellnünk, nem rontottunk el semmit, viszont vagyunk annyira járatosak a kis magyar stigmatikában, hogy kitaláljuk, mire gondol: a hibát vét kifejezést kifogásolja.

Én írok kommentet Önnek...
Én írok kommentet Önnek...
(Forrás: Wikimedai Commons / Samokish-Sudkovskaya)

A már emlegetett Nyelvművelő kézikönyv is foglalkozik ezzel, méghozzá az úgynevezett terpeszkedő kifejezések között:

„Terpeszkedő kifejezéseknek leginkább azokat a szókapcsolatokat nevezzük, amelyek egyébként egyetlen igével vagy névszóval is megjelölhető cselekvést, történést, állapotot, minőséget stb. körülírással, többnyire magából az igéből képzett (rendszerint -ás, -és; -at, -et képzős) főnévvel, ill. az ige névszói alapszavával és egy meglehetősen általános tartalmú vagy többé-kevésbé konkrét jelentés nélküli igével fejezik ki.”

(1007. o.)

A felsorolt példák a következők: ellenőrzést gyakorol vmi felett (= ellenőriz vmit); elintézést nyer vmi (= elintéződik vmi, elintéznek vmit); gondoskodás történik (= gondoskodunk, gondoskodnak); dühbe hoz valakit (= feldühít vkit). Abban valószínűleg egyetérthetnénk a Nyelvművelő kézikönyvvel, hogy ezek a kifejezések „nem szépek”, azaz stilisztikailag kifogásolhatók – legalábbis az utolsó példa kivételével. A kötet azonban úgy foglal állást, hogy ezek nyelvileg is hibásak, ezt azonban nem tudja meggyőzően alátámasztani. Eleve azért hibáztatja őket, mert az ilyenek többsége „körülírt szenvedő alak, általános alanyú, személytelen szerkezet”, ez pedig „nem idegen ugyan nyelvünktől”, de „nyelvünk szelleme és a közlés szabatossága inkább a konkrét vonatkozású [...] igealakok használatát kívánja meg”. Ami a nyelv szellemére való hivatkozást illeti, ez az, amit angol szakszóval bullshitnek neveznek. Ami a szabatosságot illeti, ebben már egyet tudnánk érteni, de a Nyelvművelő kézikönyv itt is következetlen. Ha ugyanis az elintézést nyer kifejezéssel az a baj, hogy személytelen, akkor ugyanez fennáll az elintéződik esetében is – márpedig éppen ezt ajánlják helyette. Arról nem is szólva, hogy a fejtegetés alapján hibáztathatnánk minden általános alanyú kifejezést is.

Milyen hibákat vétünk?
Forrás: Wikimedia Commons / Anynobody / GNU-FDL 1.2

A dühbe hoz kilóg a példák közül, hiszen ennek névszói része nem igei származék. „Terpeszkedéssel” nehéz vádolni, hiszen éppen annyi szótag, mint a feldühít – és a nem hoz dühbe éppen annyi szó, mint a nem dühít fel, a dühbe hozta pedig csak négy szótag, míg a feldühítette öt. Ráadásul furcsa azt állítani, hogy a dühbe hoz helytelen, mert feldühít van, míg a dühbe gurul helyes, mivel *feldühül nincs.

Külön szócikkben dolgozták fel a „gyakrabban használatos igékkel alkotott és gazdagabb” terpeszkedő kifejezéseket. Ezek között találjuk meg a hibát vétet is, ami azért is furcsa, mert a véttel alkotott más terpeszkedő kifejezést a kézikönyv sem említ. Eszerint a hibát vét, szabálytalanságot vét helyett a hibázik, téved, vagy a szabálytalankodik a helyes, de elfogadható a hibát ejt, hibát / szabálytalanságot követ el is. Egyáltalán nem világos, ezek miért fogadhatóak el többszavas kifejezés létükre, amikor a követ el ráadásul jelentősen hosszabb is, mint a vét – terpeszkedésről, szószaporításról tehát megint csak nem beszélhetünk. Az egyetlen dolog, amire következtethetünk, az, hogy – mint a kézikönyv megjegyzi – a hibát vét „újabban terjedt el – főként a sportnyelvben”, addig a hibát követ el „természetes, hagyományos” szókapcsolat. Ha ez az ok, akkor azt kell kimondanunk, hogy ami új (vagy a sportnyelvben bukkan fel), az hibás – ez pedig nyilván nevetséges lenne. A Nyelvművelő kézikönyv érvelése (ha ezt egyáltalán nevezhetjük annak) tehát ezer sebből vérzik.

„Ó, mily hebehurgya, véres munka ez!”
„Ó, mily hebehurgya, véres munka ez!”

Van még egy oka, amiért a hibát vét kifejezést hibáztatni szokás – ezt a Nyelvművelő kézikönyv nem említi. (Gondolhatnánk, hogy azért, mert alaptalan, de éppen most láttunk karón varjút.) Eszerint a kifejezés tautologikus, hiszen a vét eleve azt jelenti, hogy ’hibázik’. Ez azonban nem igaz. A Magyar értelmező kéziszótár szerint is, ha az alanyon kívül nincs más vonzata, akkor ’bűnt követ’ a jelentése (pl. Vétettem.). Ha valaki valakinek, valaminek, valaki vagy valami ellen vét, akkor ’sérelmet, kárt okoz’ a jelentése. (Ezt azért néhány esetben vitatnánk: ha valaki a törvény vagy a szabályok ellen vét, akkor nem okoz kárt a törvényeknek vagy a szabályoknak: ilyenkor ’megszeg vmit’ a jelentése.) Egyedül a hibát vét jelenti azt szerinte, hogy ’hibázik, hibát ejt, hibát követ el’ (persze azzal a megjegyzéssel, hogy a sportsajtóra jellemző és pongyola). Figyeljük meg: a hibát vét azt sugallja, hogy valaki szándéktalanul tesz valamit (ellenkező esetben hozzá kell tennünk, hogy szándékosan vétett hibát – akárcsak a hibázik esetében), míg egyéb esetekben legalábbis fennáll a szándékosság, feltételezhető a bűn elkövetésének, a sérelem okozásának vagy a szabályok megszegésének tudatossága.

Persze azt is hozzátehetjük, hogy a nyelvművelők számos tautologikus szerkezetet nem hibáztatnak. Nem szokás például az igyunk meg egy italt! javaslatra azzal válaszolni, hogy jó, ha már ételt nem ihatunk... Az egy író írt egy könyvet mondatot sem szokás azzal javítani, hogy aki könyvet írt, azt már nevezhetjük írónak, ezért a valaki írt egy könyvet a helyes. Az eladó sem javít ki, amikor szeletben kérjük a felvágottat, hogy hát azért felvágott, mert szeletben adja... Nem furcsálljuk azt, hogy a rendőr felügyeli a rendet, pedig a rendőr éppen azt jelenti, hogy ’aki a rendre felügyel, vigyáz’. A sor a végtelenségig folytatható. Ráadásul a fordítottja sem igaz: nem csak hibát véthetünk, hanem pl. lépést is.

Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a hibát vét viszonylag későn bukkant fel, ráadásul a sportnyelvben. Szokatlansága bizonyára többeket zavart, így megbélyegezték. Sokan viszont, akik addig minden fenntartás nélkül használták, megtanulták, hogy a kifejezés hibás, aki használja, az hibáztatható. (Ettől függetlenül akár maguk is használhatták tovább.)

Szabálytalanságot vétett?
Szabálytalanságot vétett?
(Forrás: Wikimedia Commons / Markus Dallarosa / GNU-FDL 1.2)

Végül érdekességként megjegyezzük, hogy a Nyelvművelő kézikönyv által említett hibát vét és szabálytalanságot vét közül nem reprezentatív vizsgálatunk szerint a megkérdezett nyelvhasználók az elsőt természetesnek és bevettnek érzik, az utóbbit viszont szokatlannak. Ugyanakkor a sportsajtóban az utóbbi is számtalanszor előfordul. Arra kell gondolnunk, hogy mivel az utóbbi számos más helyzetben is használható, kijutott a sportnyelvből, és általános használatúvá vált. A szabálytalanság viszont eleve szorosan kötődik a sportnyelvhez (illetve néhány egyéb szaknyelvhez, mint a közlekedés nyelve), éppen ezért nem tudott általános használatúvá válni, ezért azok számára, akik nem olvassák rendszeresen a sportsajtót, továbbra is szokatlan maradt.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (24):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
4 éve 2015. január 17. 07:13
1 csakegyvélemény

Érdekes ez a megbélyegző és a megbélyegzett esete. A megbélyegző nem véletlenül került bele a magát liberálisnak mondó politikai csoport retorikai fegyvertárába (ahonnan (bizonyos) nyelvészek kölcsönözték huzamosabb használatra).

A szó huszadik századi előtörténetét tekintve mindenkinek gettók és rabláncra fűzött emberek jutnak az eszébe és csöndben lehajtják a fejüket, hogy itt bizony valami ördögi dologról van szó. Ha azt mondom valakire, hogy megbélyegző (vagy édestestvére a „kirekesztő”), rögtön „megbélyegzem”, versenyen kívülre helyezem és mondhat akármit, már nem fog jól kijönni az ügyből.

Ezt nevezhetjük érzelmi manipulációnak vagy egyszerűen retorikai fogásnak, de semmiképpen nem illik a tudományhoz. Szerintem a megfelelő szó ebben az esetben a „minősít”. Sokkal semlegesebb, nem manipulatív, elvégre itt nyelvet érintő kérdésekről van szó (és abból is a könnyedebb fajtából, nem kisebbségi nyelvhasználatról vagy hasonló súlyú témákról, ahol viszont teljesen jogos a „megbélyegez” használata), nem népirtásról vagy tömeges deportálásról, amilyen képzetet kelt ez a szó.

Természetes, hogy a társasnyelvészek alkottak/kölcsönöztek hozzá idegen szót, így az említett képzeteken kívül a tudomány minden tekintélyét is be lehet vetni az esetleges érvek mellett.

Ha eleget mondom valakinek, hogy elnyomják és ehhez megtalálom a megfelelő szavakat („megbélyegez” „stigmatizál”) biztos, hogy elnyomottnak fogja magát érezni és ugrik arra amit mondok ebben a kérdésben. Nálam ez nem fér bele a tudományos kommunikáció eszköztárába, akkor sem, ha részben egyetértek az írtakkal.

4 éve 2015. január 17. 07:50
2 Krizsa

@csakegyvélemény: Így van. A tudomány ma már, kb. 5O éve nyíltan a üzletelést szolgálja. Bármilyen hivatkozás arra, hogy "a tudományban csak ez elfogadott", "csak a tudomány vehető komolyan" - ezek tekintély = haszonelvű kijelentéssé váltak. Van ugyan különbség a humán és a reáltudománuok között, mert az utóbbiak kevésbé váltak a rentabilitás szolgávájává, de erre is van elég példa (pl. az orvostudomány). Ma az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember el tudja dönteni, mikor nem érdemes orvoshoz sem fordulni, de ha a diagnózisra kíváncsiak is vagyunk, mikor érdemes mérlegelni, hogy elfogaduk-e a felírt "gyógyszert", az ajánlott rádioaktív, röntgen, ultrahang stb. "megelőző", évenkénti! vizsgálatokat - amik önmagukban károsítanak.

A nyelv-őrzésnek van szerepe és értelme - megengedve, hogy a túlzásait érdemes nyesegetni. Különösen a magyar nyelv esetében van értelme, mert annak karakterisztikus "másságát" (eltérését az ind. nyelvektől) a magyar nyelvészet 15O éve nem hajlandó kutatni sem. Ezért arról sincs fogalma, hogy mik a magyar nyelv jellegzetességei, értékei. Így azt sem tudja eldönteni, hogy mit kellene megőrizni és mit felesleges.

4 éve 2015. január 17. 12:25
3 csakegyvélemény

@Krizsa: Azért bölcsész végzettségűként vitatkoznék azzal, hogy a humántudományok jövedelmezőbbek. [mosoly]

4 éve 2015. január 17. 12:58
4 Krizsa

@csakegyvélemény: Ja, én is voltam tanár 7 évet M.o.-on. Állítólag azóta is a béka feneke alatt maradt a fizetés. Igaz, hogy én kém-fizes voltam, de ahol kellett, magyart is tanítottam.

4 éve 2015. január 17. 13:36
5 Sultanus Constantinus

Ezzel az egésszel az a probléma, amit már többször leírtam (azon kívül, hogy a nyelvészek is csak magukból indulnak ki), hogy azt is meg kellene érteni, hogy vannak társadalmi elvárások, normák, amelyeket a beszélők többsége követ. Ezért egyáltalán nem biztos az, hogy a nyelvművelők által megbélyegzett formák kizárólag a nyelvművelők szerint hibásak. Én speciel nem tartom magamat túl nagy nyelvművelőnek, de bizony igazat kell adnom nekik abban, hogy néha olyan mondatok hangzanak el a közmédiában is, hogy az ember haja égnek áll, mintha nem is magyarul beszélnének (pl. "újjáélesztették a beteget" és sorolhatnám). Amikor egyszerűen ÉRTELMETLEN, amit valaki mond vagy leír, nem csodálom, hogy a nyelvművelők kiakadnak (az ilyenekre még az egyszerű, mondhatni műveletlen nyelvhasználók is felkapják a fejüket).

A nyelvészek meg úgy tesznek, mintha ők teljesen előítélet-mentesek lennének, és soha sehol senkit és semmit nem bélyegeznének meg. Amikor egyáltalán nem ilyenek, és a cikkeikben is ugyanúgy jelen van a saját személyes véleményük, mint ahogy azzal a nyelvművelőket vádolják.

4 éve 2015. január 17. 13:54
6 szigetva

@Sultanus Constantinus: Mondjuk én tényleg nem tudom, mi a baj az „újjáélesztették a beteget”-tel.

Azt kéne megértened, hogy a nyelv nem a tiéd, tehát nincs se jogod, de még csak lehetőséged se, hogy meghatározd, hogyan kell/lehet használni. Te úgy használod, ahogy neked tetszik, de más is.

4 éve 2015. január 17. 14:37
7 Sultanus Constantinus

@szigetva: Az, hogy szimplán hülyeség... Ilyet az égvilágon senki sem mond(ott eddig), mivel nincs is értelme. Aztán valamelyik bemondó eltévesztette, és azóta már nem egyszer hallottam. Teljesen mást jelent az "újra", mint az "újjá", ahogy az "újraépítették" sem ugyanaz, mint az "újjáépítették". És szerintem ezzel a legtöbben egyet is értenek velem.

4 éve 2015. január 17. 15:03
8 szigetva

@Sultanus Constantinus: „Az, hogy szimplán hülyeség” Akkor viszont nem nyelvészeti kérdés. Egyébként komolyan mondom, nekem ez nem tűnt fel, azt hittem, azzal lesz a bajod, hogy ha meghalt valaki, akkor már nem beteg, vagy mit tudom én. „szerintem ezzel a legtöbben egyet is értenek velem” na és? Ez azt mutatja, hogy a te köreidben ez így van, ezért neked ez rossz. Az, hogy nekem nem tűnt fel, meg azt mutatja, hogy az én köreimben ez nem így van. (Ezt úgy általában mondom, a konkrét esettől már elvonatkoztatva, mert ritkán kerül ilyesmi szóba.)

4 éve 2015. január 17. 15:12
9 Mackósajt

"ellenőrzést gyakorol vmi felett (= ellenőriz vmit);"

Számomra ez a kettő nem ugyanazt jelenti. Ha valaki ellenőriz valamit, akkori egyszeri alkalomra gondolok, ha ellenőrzést gyakorol, akkor folyamatosra.

4 éve 2015. január 17. 18:23
10 MolnarErik

@Sultanus Constantinus: Igen, tényleg mást jelent, csak hogy pont fordítva hülyeség, újraéleszteni csak azt lehet, akit egyszer már újjáélesztettek. Meghalt, újjáélesztik, megint meghal, (megint) újra(újjá)élesztik.

Aki meghalt, az volt a régi, akit felélesztettek, az már az új, tehát újjáélesztik.

Az újra viszont az élesztés ismétlődésére utal. (és, ha arra gondolnál, a fogantatást - pláne a születést - senki sem hívja élesztésnek).

4 éve 2015. január 17. 18:47
11 mederi

@szigetva:

Az "újra" azt jelenti "élesztéssel" kapcsolatban, hogy "ismételten" ("ismételhető módon"), míg az "újjá" azt jelentené, hogy "megújítva, felújítva feléleszteni valakit", amiről egyáltalán nincs szó.. (Egy esetleges műtét, vagy a szükséges gyógyszeres kezelés még hátra van az újraélesztett számára.)

Pl.

Nem mindegy az sem (bár "hasonlatként" sántít), hogy egy autót újraépít valaki (szétszedi és újra összerakja), vagy újjá építi (a hibás alkatrészeket kicseréli, vagy felújítja, megjavítja a hibákat, újra fényezi, stb.).

4 éve 2015. január 17. 18:52
12 mederi

@MolnarErik:

Az "újraélesztő készülék"-el újraélesztenek, és ezt a műveletet

más-más, vagy sikertelen élesztés estén ugyanannál a betegnél megismételik..

4 éve 2015. január 17. 19:13
13 Sultanus Constantinus

@MolnarErik: Rosszul elemzed az összetételt. Az "újraéleszt" valójában az "újraéled" műveltető(?) igéje, vagyis a cselekvés eredménye, hogy az illető 'újra él'. Ez az "újjáéleszt" egy legfeljebb pár éves neologizmus lehet, ami egy tévesztésből terjedt el (a média meg terjeszti tovább a hülyeséget).

4 éve 2015. január 17. 19:26
14 Sultanus Constantinus

@mederi: De most őszintén, szerinted mi értelme az ember -- vagy bármely más élőlény -- esetén azt mondani, bármilyen fizikai értelemben is, "új"?? Egy élőlény lehet újszülött, fiatal, idős/öreg, de "új" meg "régi" semmiképpen sem.

Tárgy esetén valóban beszélhetünk ilyesmiről. Egy épület valóban lehet új, vagy mert nemrég építették vagy _újjá_építették. Vagy _újra_építették, ha már egyszer fel volt építve, de utána összedőlt, lerombolták stb.

4 éve 2015. január 17. 19:45
15 szigetva

@mederi: A szavak jelentése nincs sehol rögzítve, az csak a beszélők elméjében létezik, és a használatukból tudunk rá következtetni. Ha a magyar anyanyelvűek egy csoportja az „újjáéleszt” szót pont olyan értelemben használja, ahogy te meg Sultanus az „újraéleszt”-et, akkor nekik az pont azt jelenti.

4 éve 2015. január 18. 08:42
16 MolnarErik

@Sultanus Constantinus: Jó, tegyük fel, h az újraéleszt az újraéledből van, és úgy már van értelme (bár én még sose hallottam pl h egy növény a locsolástól újraéledt, annál inkább, h újjáéledt.), de attól még az újjáéleszt uúgy értelmes, mint ahogy azt levezettem.

Az új szót meg kissé szűken értelmezed.

Pl "Szeptembertől új osztályba megyek." Pedig az az osztály ráadásul még régi is. Az újnak van 1" vmi más kezdete jelentése" is, sokan szoktak új élet kezdeni (vezet az újévi fogadalmak közt), és ha valaki ténylegesen meghalt, akkor meg pláne.

@mederi: Ezek szerint a készülék nélküli manuális (v orális) dolog az újjáélesztés :)

4 éve 2015. január 18. 08:53
17 Sultanus Constantinus

@MolnarErik: Nézd, ha te így szoktad meg és neked értelmes, akkor használd az "újjáéleszt"-et. Nekem és a környezetem számára továbbra sincs semmi értelme (mivel ahogy írtam, én ezt tavaly hallottam először így a tv-ben), de ez téged ne befolyásoljon.

4 éve 2015. január 18. 10:53
18 mederi

@MolnarErik:

A keresőben jelenleg

"újjáélesztés": 4200 találat

"újraélesztés": 120000 találat .. :)

Úgy látszik, ha igaz amit a 16-os hozzászólásodban feltételeztél, a találati arány éppen megfelelő... Igaz, lehet akármi más ok is..

4 éve 2015. január 18. 11:52
19 Sultanus Constantinus

@mederi: A Google keresője nem mérvadó. Ahányszor rákeresel ugyanarra, annyiféle eredményt kapsz, és akár több nagyságrendű eltérés is lehet köztük. Éppen ezért lehetetlen kutatás céljára használni. Ráadásul a találatok száma még attól is függ, hogy ki keresi, milyen IP-ről és milyen preferenciák vannak beállítva. (Nekem egyszer egy nyelvtanilag helytelen spanyol kifejezésre kihozott 40 millió találatot, míg a helyesre csak 300 ezret, ugyanez másnál 70 ezer és 300 ezer volt, tehát néha egyszerűen teljesen abszurd az eredmény...)

4 éve 2015. január 18. 12:08
20 Sultanus Constantinus

@mederi: Egyébként a Googlefight.com jó lenne az ilyen összehasonlításokra, mert környezetfüggetlen, és reális eredményeket is hoz ki, csak sajnos az ékezetes kifejezéseket nem tudja kezelni, így legfeljebb angol vagy német nyelvű összehasonlításokra jó.

Itt van pl. egy példa két spanyol kifejezésre. Az első ("todo el agua") nyelvtanilag helytelen, a második ("toda el agua") a helyes. Az eredmény nagyjából a valóságot mutatja, vagyis a helyes kifejezésre majdnem kétszer annyi a találat, mint a helytelenre. Ha viszont a sima Google-lel nézed meg, akkor a helytelenre 40 millió fog kijönni, legalábbis nálam annyit ad ki.

googlefight.com/index.php?lang=en_GB&wor...2=%22toda+el+agua%22

4 éve 2015. január 19. 08:58
21 csakegyvélemény

Egyébként, ha valaki nem ilyen egyoldalú ítéleteket akar olvasgatni a nyelvművelésről, vannak írások, melyek a kérdés mindkét oldalát körbejárják. Pl. Buvári Márta: 'Értékelvű nyelvművelés' című könyve -szerintem- elég becsületesen tárgyalja ezt a témát (bár a nyest szerkesztőségéhez hasonlóan nyilván én is elfogult vagyok).

4 éve 2015. január 19. 09:34
22 Sultanus Constantinus

@csakegyvélemény: Nekem épp ezért tetszett itt Jánk István nyelvi ideológiákat bemutató cikksorozata, mert az nem volt elfogult, szintén foglalkozott mindkét oldallal.

4 éve 2015. január 19. 20:57
23 csakegyvélemény

@Sultanus Constantinus: Nem olvastam minden vonatkozó írást itt a nyesten, így lehet, hogy nem teljesen helytálló a megállapításom, de az olvasottak alapján eléggé úgy tűnt, hogy az Amerikából adoptált liberális-nyelvészeti ideológiát képviseli az oldal ("a tudományos oldal"), a többit pedig tudománytalan érdekességként mutatják be ("szakszóval" bullshit-ként). Majd igyekszem elolvasni több írást.

4 éve 2015. július 8. 11:38
24 edmhorv

Szerintem nem a puszta terpeszkedés esik rosszul az értelmezőnek.

Mi is az a "vét"?

Van az "elvét" ige, arra, amikor nem sikerült valamit (a célpontot) eltalálni. Meg lehet véteni a szabályok, a törvény ellen.

A "hibát vét", "szabálytalanságot vét" feltehetően nem azt jelenti, hogy "jaj, nem sikerült hibáznia - elvétette", illetve "megpróbálta lerúgni az ellenfelet, de elvétette a bokáját". Erre is ráfuthat az ember értelmezője, ami kelthet rossz érzést.

Hanem itt inkább a "vétett valami ellen - mit? - hibát", "...- mit? - szabálytalanságot". Szerintem itt, ha valami, akkor pont nem a terpeszkedés a zavaró, hanem éppen az, hogy hiányzik a "mi ellen".