Az o'clock nyomában
Az angolban az időmérő szerkezetet „clock”-nak vagy „watch”-nak nevezzük, attól függően, milyen típusú óráról van szó. A 60 percnyi időtartam pedig „hour”. Akkor hogy kerül a tárgy neve mégis a pontos időt megadó kifejezésekbe?
It’s eight vagy It’s eight o’clock – mondjuk angolul, ha épp nyolc óra van, és megkérdik tőlünk, mennyi az idő. Már az is kicsit meredek lehet egy magyar nyelvtanulónak, hogy a mondatot az it’s = it is ’ez van’ szókapcsolattal kell kezdeni, hogy legyen alany a mondatban. Az eight ’nyolc’ tiszta sor, de a mondat vége... A clock jelentése ma ’fali-/állóóra’. Az hour jelenti azt, hogy ’60 percnyi időtartam’. Jó-jó, azt még elhisszük, hogy ha nyolc óra van, nem az éjfél óta eltelt nyolc órányi időtartamra gondol az ember, hanem inkább arra a faliórára, amiről leolvasta az időt. De még így is kicsit nyögvenyelősnek érezzük a kifejezést. És különben is, mit keres ott az az o’?
Vizsgáljuk meg először az írásjelet. Az aposztrófot, azaz a ’ jelet leginkább akkor szoktuk használni, ha néhány betűt kihagyunk a szövegből. Ezt az írásjelet régebben a magyarban is sűrűn alkalmazták, és hiányjelnek nevezték. Az 1832-es helyesírási szabályzat még így írt erről a jelről:
...hiányjel, melly kihagyott betűhöz tétetik. Illyenek: ne hagyd magad’ magadat helyett; ház’ ura, e’ helyett: háznak ura. A’ kihagyott birtokos nak nek, ’s a’ személyragos nevek’ szenvedője megkívánják a’ hiányjelt. A’ rendhagyók, ’s a’ szokás által régen megállapítottak, mint engem, téged, hiányjel nélkül iratnak.
(Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai (1832) 9. o.)
Az 1877-es szabálykönyv azonban már nem ajánlja a hiányjel használatát a magyarban, csak a „szokatlanabb összevonások” esetében. Az angolban a jel viszont él és virul. Leginkább a személyes névmások rövidítésére (például I am – I’m ’én vagyok’), illetve a birtokos jelölésére használják (Peter’s dog – ’Péter kutyája’). Vajon minek a hiányát jelzi a hiányjel az o’clock kifejezésben? Mi maradhatott le az o végéről?
Az o’clock az of the clock ’az óra szerint’ kifejezés lerövidülése. A 14. században ezt még of the clokke alakban írták, és ebben az időben a clokke még ’harangos óra’ jelentéssel bírt. A szó a középkori latin clocca ’harang’ szóra vezethető vissza, mely eredendően hangutánzó szó lehetett a latinban vagy a keltában.
Az o’clock kifejezést csak akkor használjuk, ha egész óra van: It’s ten o’clock ’tíz óra’. Fél tízkor például nyoma sincs az o’clocknak: It’s half past nine.
A Today I Found Out cikke szerint a kifejezés keletkezésének az a magyarázata, hogy a 14. században az órák használata nem nagyon terjedt el. Az emberek nagyrészt a nap állásából következtettek az időre, esetleg napórát használtak. Így ha hozzátették a mondandójukhoz, hogy of the clock, kiderült, hogy ezt a toronyóráról olvasták le, nem pedig a nap állásából következtették ki. Az 1600-as évek közepére a gyakran használt kifejezés lerövidült o’clock formára, sőt, egyes beszélőknél egyszerűen clockra is. A kifejezés jelentése is elhomályosult. Ha azt mondjuk, it’s eight o’clock, senki nem feltételezi, hogy a toronyóra segítségével állapítottuk ezt meg – hacsak nem pillantottunk gyorsan a toronyórára.
Források
Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai (1832)
A magyar helyesírás elvei ész szabályai (1877)
ov klokk. klokkból tudja h itt az óra.
nálunk másodpercre ketyeg.
se kakukkos.
.
volg ov glolg: klik klok tik tak : takt
.
amúgy a hour és az óra az egy. ha má szóba került. nem olyan távoli rokon az a régi angol.
de hát végül is a középkorban mindenki haranghangra számóta az időt, nem vót még ilyen digitális számkijelzős kézrekapcsoható bigyere. reggel hatkor a hatot, délben a tizenkettőt
Nem toronyóra szerint (az lehetne 7:43 is), hanem kongatás szerint (egész óra). Gyorsan elterjed, mert városias környezetben, és épületen belül a nap magassága nem feltétlen látható, de vidéken is jól jött a ködben a hangjelzés. Kongatással történő időjelzéshez pedig nincs szükség órára. Előbb volt a kongatás, utána lett kongatós óra, majd pedig nézős óra.
Ezt kivételesen már kezdő angolosként a szánkba rágták, amikor tanultuk az idő kifejezését, hogy az o' = of. :)