Miért nem lehet idóból nyelvvizsgázni?

Magyarországon nem az állam dönti el, hogy milyen nyelvből lehet nyelvvizsgázni. Ezt a döntést Ön hozza meg, kedves olvasó. Persze nem egy személyben, és nem is a választásokon, hanem egy olyan rendszerben, mely még a parlamentnél is erősebb.

Inkognitóját megőrizni kívánó olvasónk kérdezi:

Magyarországon ido nyelvből hogy-hogy nem lehet nyelvvizsgázni? Az ido nyelv van annyira élő nyelv, mint az eszperantó, azonban ebből miért nem indítanak nyelvvizsgázási lehetőségeket Magyarországon?

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, mindenekelőtt elgondolkodnánk, hogyan is érti olvasónk, hogy „van annyira élő nyelv”... Akár a(z anyanyelvi) beszélők, akár a megjelent könyvek, folyóiratok, weboldalak vagy a sugárzott rádió- és tévéadások számát vesszük figyelembe, furcsa lenne olyasmit megállapítani, hogy mondjuk „a holland kevésbé élő nyelv, mint az angol”.

Azt egészen bizonyosan vitathatjuk, hogy az ido jelentősége felérne az eszperantóéval. Ha például a Wikipédiákat vetjük össze, az eszperantó Wikipédia közel 200.000 szócikkével a 30. helyen áll a terjedelmi listán, ezzel szemben az ido Wikipédia valamivel több, mint 25.000 szócikkével csupán a 95. Az előbbi mérethez a dán, a szlovák, a szerb-horvát, a baszk vagy a kazah áll közel, az utóbbihoz a tadzsik, a kirgiz, a szuahéli, a nepáli, a scots (az angol közeli rokona, melyet Skóciában beszélnek) vagy a szicíliai. Míg azonban a felsorolt nyelvek közötti különbségek nem csupán a beszélők számából, hanem a műszaki körülményekből (az internet elterjedtségéből) is adódnak, addig az eszperantó és az ido között ilyen különbséget nem találunk.

Míg az ido beszélőinek számát 100–200-ra becsülik, addig az eszperantó beszélőinek számát minimum 100.000-re teszik (egyes becslések szerint számuk a kétmilliót is eléri). Míg idóul csak néhány publikáció jelenik meg rendszeresen, addig eszperantóul számos könyv is. Számos író ír eszperantóul, idóul íróról nem tudunk. Míg az eszperantó léte közismert, az idóról a többség aligha hallott. Az eszperantó számos filmben és irodalmi műben jelenik meg, az idóval kapcsolatban ilyenről nem tudunk (lehetséges, hogy előfordul, de jelentéktelen mértékben).

Figyelembe kell venni az eszperantó helyi beágyazottságát is. Magyarországon működik a Magyarországi Eszperantó Szövetség, és számos magyar eszperantista nemzetközileg is jelentős, vagy éppen a magyar kultúra jelentős személyisége. Az ido hasonlókkal nem dicsekedhet, ráadásul leginkább eszperantisták szokták ismerni az idót. Ha eszperantóul szeretnénk tanulni, számos magyar kiadású tankönyv áll rendelkezésre – idotankönyvről nem tudunk.

Mindez azonban önmagában nem oka annak, hogy idóból nem lehet nyelvvizsgázni. Ha ma valaki nyelvvizsgáztatni akar, akkor komoly akkreditációs folyamaton kell átesnie. Ha egy már működő vizsgaközpont új nyelvet szeretne a kínálatába felvenni, akkor megadott kritériumoknak megfelelő feladatsorokat kell kidolgoznia. Lehet, hogy ez első látásra egyszerű, de valljuk be, nem könnyű olyan feladatsorokat kidolgozni, melyek éppen a megfelelő nehézségűek. A nyelvtudás igen összetett képesség, és a feladatoknak különböző szempontok szerint kell felmérniük a vizsgázó nyelvtudását. A feladat több embert igényel, őket pedig meg kell fizetni – ráadásul az akkreditációs eljárásnak is díja van.

Mindezek alapján érthető, hogy csak azok a nyelvvizsgaközpontok fognak bele egy új nyelv akkreditálásba, amelyek biztosak abban, hogy befektetésük megtérül. Feltételezhető, hogy ido nyelvvizsgára Magyarországon nincs komoly piaci igény. Az eszperantó hasznosságáról lehet vitatkozni, de azt a legelfogultabb eszperantista sem vitathatja, hogy ma az eszperantó nyelvvizsgák nem azért annyira népszerűek, mert a nyelv ismerete haszonnal jár, hanem azért, mert a vizsga viszonylag könnyen letehető. Az ido legfeljebb az eszperantóval versenyezhetne, az eszperantónak azonban annyival erősebbek a pozíciói, hogy az idónak esélye sincs vele szemben.

Idóból tehát egyszerűen piaci okokból kifolyólag nem lehet vizsgázni. Egyébként számos nyelv van, melyből indokoltabb lenne a nyelvvizsga bevezetése. Korábban volt lehetőség észtből nyelvvizsgázni, ez megszűnt – lettből és litvánból sem lehet, holott ezek az Európai Unió hivatalos nyelvei, akárcsak a máltai vagy az ír. Nem lehet nyelvvizsgázni olyan európai államnyelvekből sem, mint az albán, a macedón vagy a fehérorosz, vagy az Európa perifériáján beszélt grúz, örmény vagy azeri. De nincs lehetőség nyelvvizsgára olyan jelentős nyelvekből sem, mint a perzsa, a hindi, a thai vagy a koreai. Ezekre pedig valószínűleg igény is nagyobb volna, mint idóra.

Kapcsolódó tartalmak:

• Egy család, ahol eszperantóul társalognak
• Az angol mellett az eszperantó nyelvvizsga is népszerű
• Az élő eszperantó
• Egy nyelv a világnak: eszperantó, a gyűlölt, eszperantó, a szeretett...
• Eszperantó reggelire
• Lesz-e eszperantó állam?

Hasonló tartalmak:

• 1964 (Mil naŭcent sesdek kvar)
• 5 gramm eszperantó
• A K. u. K. eszperantó utolsó évei
• Az első eszperantó fecske Magyarországon
• Az eszperantó frazeológia és marketing kezdetei

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)