Mibe kerül a csokimikulás?
Természetesen a lábbelibe. Mikulás alkalmából áttekintjük, hogy a legáltalánosabb lábbeli-elnevezések honnan erednek.
A Mikulás kényes. A gyerekeknek alaposan ki kell tisztítaniuk a cipőjüket, hogy beletegye az ajándékot. Cipőtisztítás közben pedig óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon honnan származik a cipő szó?
Nos, aki arra tippel, hogy a cipellőből rövidült, máris gratulálhat magának! De vajon honnan származik a cipellő? Aki arra gondol, hogy bizonyára a cipel igéhez van köze, az sajnos ezúttal kimarad a gratulációból: a cipellő már a 17. században felbukkan, míg az egyébként ismeretlen eredetű cipel csak a 18. század végén. Ráadásul a cipellő korábbi forrása, a cipellős már a 14. században megvolt! Később azonban a szó végi -s-t feltehetően a melléknévképzővel azonosították, ezért elhagyták.
A cipellős viszont a középkori latin zipellus, zepellus szóból ered, mely az északkelet-itáliai olasz zeppel ’fapapucs’ szóból született. Az a lábbeli, melyet így neveztek, a kolostori ruházkodáshoz tartozott, jelentése csak később vált általánosabbá. Az azonban rejtély, hogy a magyar cipellősben (illetve alakváltozatában, a cipellésben) az utolsó szótag magánhangzója miért hosszú.
(Forrás: iStockphoto)
Persze télvíz idején cipő helyett csizma is kerülhet az asztalra ablakba. A csizma a szerb-horvátból került a magyarba, megtalálható az összes balkáni szláv nyelvben, de a románban és az albánban is. Mindegyikbe a törökből (çizme [csizme]) került, ahol már ugyanazt a magas szárú lábbelitípust jelöli, mint a magyarban.
Nedves, de nem túl hideg időben a közönséges cipő és a meleg csizma között jó kompromisszumot jelenthet a bakancs. A bakancs a magyarban jött létre, tövében a boka szót ismerhetjük fel. A -cs-t A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) a rejtélyes „árnyalatképző” megnevezéssel illeti, az -n-t pedig „szervetlen járulékhangnak” nevezi. Az utóbbi elnevezéssel azokat a hangokat szokták illetni, melyeknek a szó képzésében funkciójuk nincs, csupán hangtani okokból vagy más alakok analógiájára kerülnek be a szóba. A TEsz. az okról nem szól, csupán párhuzamokat hoz: eredetileg a bogáncs szó is bogács volt, és a bográcsnak is van nyelvjárási bográncs változata (a virgács előfordul virgáncs alakban is, és a korbács is megjelenik korbáncs alakban).
Az angolszász kultúrában a Mikulás/Télapó karácsonykor hozza az ajándékot, és harisnyába vagy zokniba teszi. Bár Magyarországon ez nem elterjedt, de mesekönyvekben, filmekben gyakran találkozhatunk a jelenséggel. Nem árt tehát, ha e szavakat is szemügyre vesszük.
A harisnya ukrán eredetű, a холошнi [cholosnyi] ’vastag fehér posztóból készült, télen viselt parasztnadrág’ (korábban a magyarban is használták ebben a jelentésben), melynek alapszava a холоша [cholosa] ’nadrágszár’. Az ukránból a szó bekerült a kelet-szlovák nyelvjárásokba, a lengyelbe és az oroszba is, ahol ’bő szárú tengerésznadrág’ lett a jelentése.
A zokni (mely nyelvjárásokban szokni alakban is felbukkan) a többes számú ausztriai német Socken ([szokn], [zokn]) ’zokni’ alakból származik, az viszont a francia socle ’lábazat (oszlopon, falon)’ átvétele, ami viszont a latin socculus ’cipőcske, kis cipő’ folytatója.
(Forrás: Wikimedia Commons / Berkh / CC BY-SA 3.0 )
A Mikulás időnként akkor is hoz ajándékot, ha senki nem számít rá. Ilyenkor legegyszerűbb, ha a házi papucsban helyezi el a meglepetést, hogy amikor a megajándékozott felébred, azonnal megtalálja. A papucs szó oszmán-török eredetű, eredeti jelentése a TESz. szerint ’kéreg nélküli lábbeli’. Ez is a teljes Balkánon elterjedt, a magyarba valószínűleg délszláv közvetítéssel került, de az északi szláv nyelvekbe a magyar és az orosz közvetítette.
Persze vannak, akik fázósak, és otthon is meleg lábbelit, mamuszt húznak. Az ilyenek persze nem becsülik, és nem is érdemlik meg a rezsicsökkentést, így csokimikulás sem jár nekik. De mibe is tesszük a virgácsot? A mamusz szó eredete bizonytalan, de talán ez is hódoltságkori török jövevényszó. A bizonytalanságot a jelentés okozza: a 17. század közepéről adatolt a mamuz ’sarkantyú’ szó, mely az azonos jelentésű török mahmuzból származik. A mamusz mai jelentésében viszont csak kétszáz évvel később bukkan fel. Elképzelhető, hogy időközben egy olyan papucsot jelölt, melynek a sarka sarkantyúszerű volt, ez azonban nem igazolt. A 19. század végén azonban előfordul ’téli harisnya’, illetve ’téli csizma’ jelentésben is.
Reméljük, hogy olvasóink akármilyen lábbelit is tettek ki az ablakba, ma reggel minden jóval megrakva találták.
Á, papucs valószínű török származását visszavonom. Egy az, hogy a cikk nem adta meg az oszmán-török szót, ami biztosan nem pont "papucs"....
Kettő. A papucsnak is van magyar testvérszava, a PIPACS. A papucs és a pipacs olyan kedvesen hasonlítanak a héber pipíja = nyílás, szájacskára, hogy a testvérpár eredete leginkább magyar lesz. Éspedig miért, vagy miért nem héber? Mert a héber PP gyök össz-vissz 4 szót képez, 2 tőszót és 2 bővítettet. P/F szava meg nincs is.
A magyar P/F-P-nek viszont: papa, pap-pápa-pópa (ez ugyanaz), pép, pipa, pipi, pofa, popó, púp, pufi - csak tőszavakból 9 van. És ez mind a szájjal kapcsolatos, vagy a csücsörített szájhoz hasonló. Emlékeztető: a finn pá = fej, a héber pe = száj. Ez se véletlen ám...
Engem az ukrán eredetű холошнi [cholosnyi] ’vastag fehér posztóból készült, télen viselt parasztnadrág’ szó a kalocsni 'sárcipő' szóra emlékeztet.
Cipó és CIPŐ. A héber cupá = bevont, befedett (fényes pl. tojás mázzal: cipó), cipá = befedte (cipő). A héber CP váz egyszerre adja vissza a két magyar testvérszó értelmét.
Caplat, cipel, cipekedik, cipellős – a héber capáhat = korsó (ez a cipellős, főleg, ha tele van).
@Sultanus Constantinus: Latin zipellus, zepellus = fapapucs. A sp. zapato, port. sapato, katalán sabata, fr. sabot, olasz ciabatta is az – de a török nyelvekben nincs ilyen szó. J. Coromines szerint egy "[tsap]!" hangutánzóból jött létre az újlatin és más nyelvekben. " Természetesen. A fapapucs jobban csapkod, mint a cipő.
Csizma, szerb-horvát, balkán, román, albán. A cikk szeint török, mert a csizme = csizma. Ez talán igaz, bár a csiszol, csiszár szavakból (a csizmát ápolják, fényesítik) magyar eredetű és onnan török átvétel ugyanúgy lehet. (A héberben nem léteznek C/Cs-S/Sz gyökök.) Boka. A héber b’kiá = kettéhasítás (csuklórész).
Bakancs: finnben, héberben nincs rá önálló szó.
Harisnya. Az ukrán holosnyi vastag posztó parasztnadrág, holosa = nadrágszár. A héber halás = gyenge, harisi = csendes (halk). Harisnyában csendes a járás... A harisnya lehet szláv jövevény.
Zokni – német Socken, francia socle lábazat (oszlop, fal), latin socculus. A héber szochech = befed, zakén = öreg, zakuk = rá van utalva, magyar szleng: zokni (gyagya). A német Socken viszont azonos értelmet ad a zoknira: valszeg német átvétel.
Oszmán török papucs. A héber pipijá = nyílás, szájacska, pip = rojt, bojt (szokásos papucs díszítés), A török szó azonban pontosan papucsot jelent: lehet török átvétel.
Mamusz (nem magyar). A török mamuz = sarkantyú. Ez nem meggyőző egy puha cipőfélére, de nem kizárt, hogy így diszítették. Ezt látszik alátámasztani a héber maamisz = felrak rá, megterhel.
A csizmát és a papucsot az arabok felé is közvetítették a törökök, náluk dzsizma és bábuts lett belőle (bár előbbire nemigen van náluk szükség éghajlati okokból, a papucsra meg van saját szó, a sibsib).
A csizma egyébként megvan a szlovák és morva nyelvjárásokban is ;)
Valószínűleg ugyanezzel áll kapcsolatban a spanyol zapato, portugál sapato, katalán sabata, francia sabot, olasz ciabatta is, amely némelyik forrás szerint török eredetű, de ez valószínűtlen (a török nyelvekben nincs ilyen szó). Joan Coromines etimológus szerint egyszerűen egy "[tsap]!" hangutánzó alakból jött létre függetlenül az újlatin és más nyelvekben.
azért ordenáré ez a fajta nyelvidogma-kreáló kultúrpropaganda, mert nem csak egy szóra, a 'cipő're mondja, h valahol itáliában egy kolostorban találkoztunk vele és szedtük föl, hanem még tizen-huszon-valahány szóra. nem mellékesen, ez a szó nem létezik már a mai olaszban!
.
egy ceppel nevű lábbeliből nem lesz cipekedni
a német ziehen (húz, von, visel) -ból se lesz cipel (P!)
a német húzni = ziehen zeichnen zog zug anziehen aufzug
a német tol = schieben schob geschoben
.
további eredeti magyar szavak:
cihődik ciholódik, cuholódik, cirhelődik, cühölődik csühölődik
ciház (zaklat)
cipész.
tévedés.
cipő : 1. cipel cipekedik cihel (cihelődik) cühődik (csühődik csühölődik)
2. cipeg, cipegcopog (topog), csoszog, csoszlat
3. caplat, cibikel, cangó (csangó), cankózik, cammog
4. cimpa, cibál, cibakol, cibék, cipál, cipárol, cipa, cinca, cicó, cécó, cafat, cafra
.
csizma: 1. csiszol, suvickol
2. cserzett
a szlov-cseh alak: čižma 'csizsma'
a szerb-horv. alak: čizma 'csizma'
.
bakancs:
-ncs(!) járulékhang (mint az -nc)
:
harisnya : холошнi [cholosnyi] esetében az HAR-ra alakult ami a hártya hárogat háramlik hárul
.
@cikk: "Az azonban rejtély, hogy a magyar cipellősben (illetve alakváltozatában, a cipellésben) az utolsó szótag magánhangzója miért hosszú."
talán az -ile (hasonszerű(en), magy. -ul) búvik meg benne (: cipeléshez hasonlatos, kvázi-cipelő), de az azt feltételezi, h a cipel szónak léteznie kellett már. [cipelés/cepelés]
.
"A csizmaszerű lábbelire két régi szavunk is volt: a botos és a szekernye, ezek nyilván azért élhettek egymás mellett, mert más formájúak, szabásúak voltak mint a ma is élő csizma. Hasonló
okból tűnnek el nyelvünkből a cipellés és a topánka szavak a 18. században a cipőtől elnyomva."