Mérhető-e a megjósolhatóság?
Miután Bernstein híres-hírhedt elméletének utolsó mozaikja is a helyére került, nem árt figyelembe vennünk annak kritikáját. Ez leginkább volt kollégája, Denis Lawton nevéhez fűződik, aki amellett, hogy fontos meglátásokkal gazdagította, remekül össze is foglalta a nyelvi kódok elméletét.
A cikksorozatunk előző részében Bernstein elméletének utolsó elemét is a helyére illesztettük, valamint igyekeztünk egy rövid, átfogó összegzésben az elmélet különböző részeinek összefüggését fölvázolni. Az eddigiek sarkalatos összefoglalása, hogy mást hoz otthonról a munkásosztálybeli gyerek, és mást a felsőbb társadalmi rétegekbe tartozó – nyelvileg és szereprendszerek szempontjából egyaránt. Viszont ezzel az iskola nem tud mit kezdeni, a különbségek hidegen hagyják, ugyanazt várja el minden tanulótól: a felsőbb osztály nyelvhasználatát. Így alakul ki konfliktus az iskola és a család között. Zárásképp az elmélettel szembeni kritikákat és észrevételeket írjuk le, amelyek megértése segít abban, hogy magát az eszmekört – a kódok, társadalmi rétegek és oktatás kapcsolatát – lássuk tisztábban. Mindezt elsősorban Bernstein talán legjobb ismerőjének, Denis Lawtonnak a tanulmányaira, észrevételeire alapozzuk.
Denis Lawton brit szociológus 1932-ben, Londonban született. Bernsteinhez hasonlóan szintén a szociolingvisztika pedagógiai vonatkozásai érdekelték, ami nem véletlen, hisz Bernstein munkatársa volt a 70-es évek elejéig. Ezután önálló útra tért. Nemcsak, hogy más intézményben folytatta a kutatásait, hanem egyre több kritikát fogalmazott meg egykori mesterének elméletével kapcsolatban. Furcsa mód azonban éppen ez a kritikai hozzáállás tette Bernstein elméletének legfőbb szemléltetőjévé.
Bernstein végső soron a hátrányosabb helyzetben lévők nyelvhasználatát és a felsőbb rétegekbe tartozók, ezzel párhuzamosan az iskola nyelvhasználatát szerette volna megkülönböztetni. Az persze nyilvánvaló, hogy az iskola más nyelvet (nyelvi kódot) használ, mint az alacsonyabb társadalmi rétegekbe tartozók. A kérdés csak az, hogy ez hogy mutatható ki? Mi az a szempont, ami mentén ez megragadható? Hát többek között az „előreláthatóság” fogalma, melynek értelmezése fölvet némi problémát, ennek következtében a kétféle kód értelmezése is. A megértéshez egy sakkhasonlat segít majd bennünket.
Az „előreláthatóság” fogalmának problémája
A cikksorozat több részében is előkerült az előreláthatóság fogalma, ami Bernstein elméletének egyik központi eleme, mivel ez az egyik alapja a két nyelvi kód meghatározásának.
(Forrás: Wikimedia Commons / Anneli Salo / CC BY-SA 3.0)
Bernstein a későbbi korlátozott kód jellegzetességeit eredetileg tíz pontban határozta meg 1959-es Publikus nyelv: Egy nyelvi forma néhány szociológiai implikációja című munkájában. Ezek között olyan „előreláthatósági elemek” szerepeltek, mint például az egyszerű, ismétlődő kötőszóhasználat vagy a rövid, grammatikailag egyszerű, gyakran befejezetlen mondatok.
A kidolgozott és a korlátozott kód fogalmának megértése már csak azért sem egyszerű, mert nem egészen egyértelmű, hogy pontosan mit értünk előreláthatóság alatt. A legcélszerűbb és leginkább logikus, ha az egy osztályba tartozó elemek, szintaktikai kombinációk előfordulásának átlagértékét: például, hogy hány diskruzusjelölőt (hát, izé, tulajdonképpen, szóval, tulajdonképpen) használ egy átlag beszélő, hányat egy hátrányos helyzetű, egy elitiskolába járó stb.) Ebben az esetben viszont – mondja Lawton – érdemesebb lenne viszonylagos gyakoriságról beszélni. Ugyanis ahhoz, hogy a korlátozott kódot az előreláthatóság módszerével lehessen igazolni, nem azt kellene tudni, hogy mit mondanak a nyelvhasználók, hanem sokkal inkább azt, hogy korábban milyen gyakran mondják.
Lawton további kritikaként megjegyzi, hogy habár van a két társadalmi osztály között különbség a nyelvi mutatókban, mégsem olyan nagy, hogy indokolt legyen a „nagymértékben előrelátható” kifejezés. Vagyis az előreláthatóság fogalma nem elég jól körülhatárolható, a meghatározás túlságosan általános.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nyar94 / CC BY-SA 3.0)
„Korlátozott” és „kidolgozott”
Lawton (és még néhány szociológus, nyelvész) alapvető problémaként jelölte meg Bernstein elméletével kapcsolatban, hogy (az előreláthatóság fogalmához hasonlóan) a korlátozott és kidolgozott kód jelentése is igen homályos. Ha az előreláthatóságról szóló részből indulunk ki, akkor ez eléggé természetszerű, hiszen a korlátozott kód meghatározásának központi eleme az előreláthatóság terminus. Ám hogy világos legyen: nem az a kérdés, hogy van-e korlátozott és kidolgozott nyelvi kód, hanem az, hogy mi alapján tudjuk megragadni ezek fogalmát.
A probléma megértéséhez vegyük először alapul a sakkot, amiben gyakorlatilag végtelen számú variáció áll a két játékos rendelkezésére egy-egy parti keretein belül a lépéseket illetően. Ami tény, hogy vannak profi és vannak amatőr játékosok, akik alapvetően abban különböznek, hogy mennyi lépéssel gondolkoznak előre, mennyi séma van a fejükben a különböző helyzetekkel kapcsolatban. Ha Kaszparov leülne sakkozni egy átlagos hobbisakkozóval, egy-egy állásnál jó néhány lehetőséget látna arra, hogy elverje az illetőt. Ezzel szemben az ellenfél legfeljebb csak pár lépést látna előre (pl. hogy ne lépjen valahova, mert akkor leütik azt meg azt a figurát). Ez két dolgot is jelent. Egyrészt az átlag sakkozó jóval kiszámíthatóbb, mint Kaszparov (l. előreláthatóság), másrészt nincs annyi séma a fejében, ezáltal nem is látja olyan részletességgel az egyes lépések értelmét, mint az orosz sakkvilágbajnok (l. nyelvi alapegységek). Na de hogyan állapítható meg, hogy ki mennyire profi? Hol a határvonal, hány lépés, séma előrelátásánál? Na és hogyan mérjük ezt?
(Forrás: Wikimedia Commons / Levente Fulop / CC BY 2.0)
Bernstein az 1960-as kutatási beszámolójában az első vizsgálatának tanulságait, eredményeit írja le. A vizsgálat célja az volt, hogy egyfelől igazolja azt, hogy a kétféle beszédmód különböző társadalmi státuszcsoportokhoz kapcsolódik. Másfelől Bernstein azt akarta bizonyítani, hogy a két nyelvi kódra való irányulás független a nem-verbális intelligenciatesztekben elért eredményektől. A mintában 61 munkásosztálybeli, gimnáziumba nem járó 15-18 éves fiú, és 45 ugyanilyen korú középiskolás fiú szerepelt. Az eredmények azt igazolták, hogy nem verbális átlagokban nincs igazán nagy különbség a két csoport között (átlag 3 pont, IQ-ekvivalenssé átszámítva 8-10 pont), azonban a verbális átlagoknál igen nagy különbségek mutatkoztak (átlag 18 pont, azaz 23-24 IQ pontnyi).
Bernstein munkáiból többek között az következik, hogy kijelölhetőek olyan nyelvi alapegységek, melyek révén elkülöníthető a kidolgozott és a korlátozott kód. Az alapegység a korlátozott kódban hosszabb sort jelöl, mint a kidolgozott kódban. Ennek oka, hogy a kidolgozott kód esetében egy adott hosszúságú megnyilatkozásban több választási pont fordul elő. Így maguk az alapegységek rövidebbek. Például ha egy korlátozott kódot használó gyermeknek mutatnak egy képet, ami egy fát ábrázol, akkor olyasmiket mond majd, hogy „ez egy fa”, „egy fa van a képen” vagy „egy fa van ott”. Mivel kevesebb a választási lehetősége (pl. a szavak tekintetében), így hosszabb nyelvi egységet lehet megjósolni (pl. egy fa van). Ellenben a kidolgozott kódot használó gyerek esetében (a szintaktikai rugalmasság és a több választási lehetőség miatt) rövidebb egységeket lehet előre látni, mivel az adott választási ponton többféleképpen dönthet. Például az „egy fa” után választhatja azt is, hogy van, de azt is, hogy található, látható, tekinthető meg. Így a sor rövidebb, persze csak az előreláthatóság szempontjából (a mondat természetesen valószínűleg hosszabb is lehet, sőt valószínűleg hosszabb is lesz).
Az idézet Pap Mária fordítása, akárcsak a legtöbb, Bernstein munkájával kapcsolatos fordítás és tanulmány.
Végezetül hadd búcsúzunk Bernstein bírálójának, Denis Lawtonnak a szavaival, aki egy még ma is érvényes gondolattal fejezi be a Bernstein elméletének bírálatáról szóló munkáját:
Annak ellenére, hogy – mint említettem – vannak apróbb fenntartásaim az elmélet előadásának részleteivel kapcsolatban, úgy tűnik, hogy még ez a legjobb megközelítés a társadalmi osztály és az iskolai teljesítmény problémájának és különösen a társadalmi csoportok nyelve között lévő különbségek problémájának.
Felhasznált irodalom
Basil Bernstein: Nyelvi szocializáció és oktathatóság in Pap Mária – Szépe György szerk.: Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások, Gondolat, Budapest, 393-434.
Denis Lawton: Bernstein nyelvvel és társadalmi osztállyal kapcsolatos munkásságának bírálata in Pap Mária – Szépe György szerk.: Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások, Gondolat, Budapest, 435-470.