0:05
Főoldal | Rénhírek

Megvédjük a katasztrófavédelmet!

Ha igazságtalanul bírálnak valakit vagy valamit, akkor is meg kell védenünk, ha egyébként mi sem szeretjük. Így tesz most házi szakértőnk is, aki egy aktuális kérdésben nyilvánít véleményt.

Kálmán László | 2013. március 22.

Bírálni mindenki szeret. Az utóbbi napokban például rengeteg ember a katasztrófavédelmet. Nemcsak magát az intézményt, hanem magát az elnevezést is, mondván, micsoda hülyeség, a katasztrófákat nem védeni, hanem elhárítani kell. És többen ki is mondták az ítéletet: katasztrófa-elhárítás lenne a szervezet helyes elnevezése.

Bírálni mindenki szeret, én is. Szeretem például bírálni a pedantériát, különösen, ha teljesen megalapozatlan. A nyelv használatát a nyelvszokás szentesíti, az új kifejezések alkotását pedig az, hogy a korábban létező kifejezések mintájára történik-e. (Persze egy új kifejezés fennmaradásának vannak más tényezői is, de ha egy intézmény nevéről beszélünk, akkor az fennmarad mindaddig, amíg maga az intézmény.) A katasztrófavédelem összetett szó. Hogy elég „magyaros-e”, vagyis megfelel-e a magyar nyelvszokásnak, az attól függ, hogy megfelel-e a korábban alkotott összetett szavak mintáinak.

Én például csak késő felnőttkoromban hallottam először a mosolyszünet szót, és elsőre zavarban is voltam, mit jelent. Valahogy mindig a kávészünet, cigarettaszünet, ebédszünet, szénszünet szavak ugrottak be. Ezekben az előtag arra utal, hogy mi miatt tartunk szünetet valami más tevékenységben: azért, hogy kávézzunk, cigarettázzunk, ebédeljünk vagy szenet szerezzünk a fűtéshez. Pedig van körülbelül ugyanennyi ellenpélda is, az áramszünet, fegyverszünet, tűzszünet, törvényszünet, üzemszünet, adásszünet, amelyekben az előtag nem arra utal, ami miatt szünet van valamiben, hanem arra, ami szünetel. Alaposan meg lehetne vizsgálni, miért nem ez utóbbi szavak ugrottak be nekem a mosolyszünet hallatán. Talán ezeket korábban ritkábban hallottam.

Így működik a nyelvhasználat legfontosabb alapelve, az analógia. Az újonnan hallott kifejezéseket a régebben hallottak mintájára értjük meg, és a régebbről ismert minták gyakoriságától, fontosságától függ, hogy melyik mintának van nagyobb szerepe az új kifejezés megértésében.

Nézzük meg ebből a szempontból a katasztrófavédelem szót! Azt, hogy az emberek furcsának találják, igazolja, hogy a leggyakoribb -védelem utótagú összetételek közül 20 olyan van (mint például a környezetvédelem vagy az adatvédelem), amelyekben az előtag arra utal, amit védünk. Ennek a húsznak a gyakorisága összesen körülbelül 150 ezer előfordulás (a Szószablya korpuszban). Igaz, hogy a leggyakoribbak között van még 6 olyan is, amelyekben az előtag arra utal, amivel szemben védünk valamit (pl. tűzvédelem, sugárvédelem), de ezek összesen csak kb. 16 ezerszer, vagyis egy nagyságrenddel ritkábban fordulnak elő a korpuszban.

Persze a gyakorisági különbség csak azt indokolja, hogy az embereknek miért az ugrik be először, hogy a katasztrófavédelem a katasztrófákat védi. A tűzvédelem és a többi ellenpélda, bár ritkábbak, bőségesen indokolják, alátámasztják ezt a szóalkotást.

A katasztrófavédelem szóval tehát nincs gond abból a szempontból, hogy ne lenne magyaros, vagy hogy csak azt jelenthetné, hogy ’a katasztrófák megvédése’. Szerintem egészen más bajok vannak vele. Egyrészt iszonyú hosszú, körülményes, hivataloskodó, egyszóval ellenszenves. (Ennél rosszabbnak már csak a katasztrófa-elhárítást tartanám.) Nem értem, hogy miért ne lehetne rövid, tömör, vonzó szavakat használni hétköznapi intézmények elnevezésére, akár bátran újakat, eredetieket alkotni (például bajlovagok, bajcsapat vagy bajsegély, esetleg a tűzoltók védőszentjére utalva Flórián-csapat). De ha bátorságban olyan nagy a hiány (szerintem nagyon nagy), akkor nyugodtan maradhatott volna a tűzoltóság elnevezés. Tudom, hogy az átszervezés során a tűzoltóságot összevonták másokkal, de a tűzoltók régebben sem csak tűzoltással foglalkoztak, és ez a világon mindenütt így van.

Ami jól bevált, azt nem kell lecserélni
Ami jól bevált, azt nem kell lecserélni
(Forrás: Wikimedia Commons / Kontra Szabolcs / GNU-FDL 1.2)

Másrészt az a nagy baj a katasztrófavédelem szóval, hogy nem tudjuk jól megnevezni a benne dolgozókat. A katasztrófavédő szó vizsgálata ugyanis egészen más képet mutat, mint a katasztrófavédelem szóé. A leggyakoribb 23 -védő utótagú szó közül 19-ben az előtag arra utal, amit védünk (pl. környezetvédő, állatvédő), összesen kb. 37 ezer előfordulással, és csak 4-ben utal arra, amivel szemben védünk valamit (pl. szélvédő, sárvédő), összesen kb. 10 ezer előfordulással. Ez a megoszlás önmagában még csak azt indokolná, hogy a katasztrófavédő szóról először az jut eszünkbe, aki a katasztrófákat védi valamivel szemben, de lehetővé tenné a másik értelmezést is.

Van azonban egy nagy probléma. Míg a 19 környezetvédő-féle összetétel közül 10 utalhat személyre is (ráadásul a leggyakoribbak, összesen kb. 34 ezer előfordulással), addig a maradék 4 egyike sem: szélvédő, sárvédő, fényvédő, napvédő. Ezért ha személyre utaló szóként próbáljuk értelmezni a katasztrófavédő szót, akkor csak azt az értelmezést támasztja alá a magyar nyelv rendszere, hogy ’az, aki a katasztrófákat védelmezi valamivel szemben’. Így működik a nyelv. Ha viszont az intézményt tűzoltóságnak neveznék, akkor ott lenne a kézenfekvő és igen gyakori tűzoltó szó (25 ezerszer fordul elő a webkorpuszban).

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (16):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
6 éve 2013. március 29. 19:24
16 Krizsa

@Zöld Kacaj: A katasztrófa NEM igekötő. Kötőjel vagy KÜLÖN-írás azért kell(ene), hogy milsecundum idő alatt átláthassa az olvasó, hogy mit jelent szóösszetétel.

De mivel nekem a Ti szerkesztőségetek 25/03/13 dátummal írt követelése szerint még arra is vigyáznom kell, hogy 6 nap alatt ne írjak 19 hozzászólásnál többet, mert másképp azonnal kitilhatnak... így nem is írok többet.

6 éve 2013. március 29. 19:00
15 zaza

Talán lerágott csont, de gondoljunk csak az autóriasztó - szúnyogriasztó szavakra. Viccelődni lehet ezeken is, akár Brachfeld Siegfried módján, de ilyen nyelv a magyar.

6 éve 2013. március 29. 16:36
14 Grant kapitány

@Zöld Kacaj: Igen, egybeírandó, és már vagy negyven éve létező kifejezés, úgyhogy nem tudom, mi baja vele a cikk szerzőjének.

6 éve 2013. március 29. 16:34
13 Zöld Kacaj

A katasztrófaelhárítás nem egybeírandó? Két tagú összetétel, az igekötő egy szótagú, minek oda kötőjel?

6 éve 2013. március 23. 16:44
12 szigetva

@Zolika: Igen, összevissza írtam, az öreg is gyimesi volt.

6 éve 2013. március 23. 16:31
11 Zolika

@szigetva: Ordát, ugye?

6 éve 2013. március 23. 11:48
10 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Ez való igaz, bár a napraforgó, ágyrajáró, borravaló egykor valóban azt jelentették, amit kiolvasnál belőlük. De az is igaz, hogy a szinkrón leírásban ennek nincs jelentősége.

@szigetva: Na tessék. :D

6 éve 2013. március 23. 11:02
9 szigetva

@Extraterrestre: Nem annyira extrém eset a ’porból készült oltó’, tavaly nyáron mesélte egy gimesi pásztor, hogy csinálja az orját, és mondta, hogy sokan már _poroltót_ használnak hozzá. Ő meg még borjúgyomorból (vagy miből) csinálta.

6 éve 2013. március 23. 10:49
8 Fejes László (nyest.hu)

@Extraterrestre: „Éppen erre írtam, hogy a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Vagyis a szó alakjából - ha nem tudod, mire utal az egész fogalom - nem következik egyértelműen jelentése.” A két dolognak semmi köze egymáshoz. A napraforgó, ágyrajáró, borravaló stb. esetében a viszony „jelölt”, mégsem tudjuk kitalálni a jelentést. A székláb, jégrúd, datolyaevő esetében jelöletlen, de elég jól kitalálható a jelentés (persze amíg valamilyen speciális jelentésben nem lexikalizálódik).

6 éve 2013. március 23. 10:37
7 Sultanus Constantinus

@Grant kapitány: "Amúgy az analógia nem is mindig segít az új összetételek értelmezésében. Pl. biztos, hogy a "tűzoltó" szó régebbi a "poroltó" és a "haboltó" szavaknál, és sokkal gyakoribb is náluk, utóbbiakat mégsem lehet ennek mintájára értelmezni. Ez a példa tehát arra bizonyíték, hogy időnként a már meglévő mintáktól nagyon eltérően értelmezett összetételek is megjelenhetnek a nyelvben, a már meglévő minta nagyon erős hatása ellenére."

Éppen erre írtam, hogy a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Vagyis a szó alakjából - ha nem tudod, mire utal az egész fogalom - nem következik egyértelműen jelentése.

Pl. a "tűzoltó" (akár a "porszívó"), egy tárgyas alárendelő szóösszetétel: 'tüzet oltó' ('port szívó'). A poroltó már egy módhatározói összetétel: 'porral oltó'. A munkavédelem pedig szintén határozói összetétel, bár meg nem tudnám mondani, hogy milyen (talán tekintet- ?). Vagyis a példaként hozott három, alaktanilag azonos szóösszetételben három különböző nyelvtani kapcsolat van az összetétel tagjai között. Ha nem tudnád pl., mi az a poroltó, akkor úgy is értelmezhetnéd, hogy pl. az 'égő port oltó', de akár extrém esetben azt is jelenthetné, hogy porból készült. :D

6 éve 2013. március 23. 07:54
6 Grant kapitány

@Extraterrestre: Nem tudom, pontosan milyen jellegűekre gondolsz, de általánosságban a szóösszetételek értelmezési lehetőségei korlátozottak. Rész-egész viszony pl. csak a második és az első összetételi tag között lehet (pl. narancshéj), az első és a második között nem. A "héjnarancs" - ha lenne ilyen - mondjuk csak egy nagyon vastag héjú narancsfajtát jelenthetne.

És az a tény, hogy ezt előre tudjuk jelezni, egyben azt is mutatja, hogy itt nem analógiáról, hanem szabályalapú értelmezésről van szó.

Amúgy az analógia nem is mindig segít az új összetételek értelmezésében. Pl. biztos, hogy a "tűzoltó" szó régebbi a "poroltó" és a "haboltó" szavaknál, és sokkal gyakoribb is náluk, utóbbiakat mégsem lehet ennek mintájára értelmezni. Ez a példa tehát arra bizonyíték, hogy időnként a már meglévő mintáktól nagyon eltérően értelmezett összetételek is megjelenhetnek a nyelvben, a már meglévő minta nagyon erős hatása ellenére.

6 éve 2013. március 22. 13:23
5 tenegri

@BPE: munkavédelmis

6 éve 2013. március 22. 13:22
4 Sultanus Constantinus

@BPE: Szerintem a legkézenfekvőbb magyarázat - mert nem kell ezt túlmagyarázni - az lenne, hogy az ilyen jellegű szóösszetételeknél a két összetételi tag nyelvtani viszonya jelöletlen. Azaz, lehet bármilyen logikai-jelentésbeli kapcsolat a kettő között, ami a felszínből (a szóalakból) nem következik közvetlenül (tehát ismerni kell mindenképpen a mögöttes dolgokat).

6 éve 2013. március 22. 13:12
3 BPE

A problémát tovább bonyolítja a "munkavédelem". Merthogy ott nem a munkát kell megvédeni, de nem is a munkával szemben védekezünk. Hanem kb. a munkavégzés során esetleg előforduló bajok ellen. És hogy az ebben dolgozókat hogy hívjuk....

6 éve 2013. március 22. 09:18
2 szigetva

Attól tartok itt is az a baj, hogy teljesen kimarad a konzervativizmus, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Precízkedni, okoskodni akarunk, ha egy csapat nem CSAK tüzet olt, akkor nem hívhatjuk _tűzoltó_-nak őket. A minisztériumok neveit is váltogatják, mint más a gatyát. Az iskolákat valami törvény is kötelezi, hogy a tevékenységük összes elemét fel kell tüntetni a nevükben, így aztán eszementen hosszú nevek jönnek ki, és egy iskolás meg se tudja jegyezni az iskolájának a hivatalos nevét. (Hogy a közterek rendszeres átnevezését már ne is említsem.)

Pedighát az olasz rendőrök sem hordanak karabélyt, és az angol rendőrség se a Great Scotland Yard utcában van már több mint 120 éve. Ez a sok magát konzervativnak hívő/hazudó forradalmár, ez a baj :)