Meggyűlt a bajunk a CIA-???
Olvasónk egy hibásnak érez egy alakot, és olyan szabályra hivatkozik, mely maga sem egyértelmű – ráadásul a kiejtés alapján akar eldönteni egy kérdést, holott maga a kiejtés is ingadozó lehet.
Béla nevű olvasónk kérdéssel fordult hozzánk:
Valamelyik online újságban láttam ezt a fura dolgot: "... a CIA-jel kapcsolatba kerülő..." A szöveg érdektelen, nem azzal volt a bajom, hanem a CIA-vel. Az én fülemnek ez így hangzik jól. Mint ahogy a CCCP-vel is gondban lennék, de nem az CCCP-rel. Bár ehhez a formulához, azt hiszem, ismerni kell a cirill betűket. Elvileg A magyar helyesírás szabályai (XI. kiadás, Akadémia Kiadó, Budapest, 2000) nekem ad igazat a 286. pontban ("A mozaikszókhoz a toldalékot olyan formában fűzzük, amilyet kiejtett hangalakjuk kíván; ..."), mégis bizonytalan vagyok, ha az orosz alakot nézem. Szóval, hogy is van ez?
Olvasónk kérdése valódi problémára mutat rá, azonban nem egyértelmű, miért részesítené előnyben a CIA-vel alakot. Az egyik lehetőség az, hogy fel szeretné oldani a rövidítést, és így az agencyvel [édzsönszivel] alak alapján várná a toldalékot. A másik lehetőség, hogy szerinte a CIA helyes kiejtése [szíájé]. A CCCP példája alapján inkább az utóbbira gondolhatunk, de ha már a szabályzatra utal, több dologra is fel kell azonban hívnunk a figyelmet.
Először is, a „kiejtett hangalakjuk” megfogalmazás meglehetősen kétértelmű: érthetjük úgyis, hogy a betűk kiejtett alakjára, de úgy is, hogy a rövidítés feloldott alakjára gondoltak a szabály megfogalmazói. Azt, hogy az előbbire gondoltak, a 276. pontból tudhatjuk meg:
A mozaikszók különféle fajtáit (a betűszókat és a szóösszevonásokat)írásformájuk alapján ejtjük ki. Vagy a betűk nevét mondjuk egymás után: OTP (= Országos Takarékpénztár) kiejtve ó-té-pé stb., vagy összeolvassuk a betűket: MÁV (= Magyar Államvasutak) kiejtve máv, Mahart (= Magyar Hajózási Részvénytársaság), gyes (= gyermekgondozási segély) stb. – A mozaikszók előtti határozott névelő a kiejtett alakhoz igazodik: a MÁV, a Mahart, a tb, az OTP, az MTA, az Iposz, az áfa; stb.
Szemfüles olvasóink persze észrevehetik, hogy az utóbbi felsorolásból egyedül az az MTA mond valamit, hiszen az összes többi esetben a rövidítés feloldása előtt is ugyanazt a névelőt kellene használni, egyedül itt van eltérés: a Magyar Tudományos Akadémia.
Nem hasznosabb a példák többsége – immáron a toldalékolás tekintetében sem – a 286. a) pontban sem: a BKV-nál, a MÁV-ot, az ENSZ-szel, a tsz-szel, tv-zik stb. Egyedül a tbc-s (nem *tbc-os, vö. tuberkolózisos), DNS-sel (nem *DNS-val, vö. savval), TDK-s (nem *TDK-ös, vö. körös) árulkodó. Könnyű azonban belegondolni, hogy furcsa lenne az *OTP-ral (tudniillik pénztárral) az OTP-vel helyett.
Minderről azért érdemes beszélni, hogy felhívjuk rá a figyelmet: a szabályzat értelmében csak az az MTA, az rt. írásmód a helyes, az a MTA, a rt. írásmód – mely arra ösztönözné az olvasót, hogy a rövidítést feloldja – nem. Hogy ez jó-e, vagy sem, döntsék el, kedves olvasóink, mi csupán a tényre hívtuk fel a figyelmet.
A szabályzat az idegen betűszókról külön nem rendelkezik. A CIA ejtése a magyar beszédben [szíájéj] és [szíájé] is lehet: ennek alapján pedig a CIA-jel és a CIA-vel is megfelelő. Az ingadozásnak az az oka, hogy az angolban az A betű nevének ejtése kettőshangzó (diftongus), melyet magyarra [ei] formában írhatnánk át. Ez két magánhangzó, mely egy szótagmagot alkot. A magyarban azonban (legalábbis az irodalmi nyelvben) nincsenek kettőshangzók: ennek következtében ezt a hangot a lehető legközelebbivel vagy legközelebbiekkel kell felcserélni. Itt két stratégiára nyílik lehetőség. Az egyikben az [i] elemet a közeli [j]-re cseréljük, a másikban pedig a diftongust „kiegyenesítjük”, azaz hosszú magánhangzóval váltjuk fel. Az előbbi eredménye a [szíájéj], az utóbbié a [szíájé] ejtés. (Vegyük észre, hogy a „kiegyenesítés” csak hasonló hangokból álló diftongusoknál működik: az I [ai] ejtése magyarosan [áj], és nem cserélhető fel egyszerű [á]-ra.) Például a mail szónak a [mél] és a [méjl] ejtése egyaránt előfordul, a fail szót viszont talán nem is ejtjük [fél]-nek, csak [féjl]-nek. (Persze ha valaki mégis úgy ejti, nem hibázik.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A netes keresés alapján azonban valóban úgy tűnik, hogy a CIA-vel alak gyakoribb. Ennek az is oka lehet, hogy a toldalék alakja egybeesik a jel főnév alakjával, és így értelmezhetjük úgy is, mint a CIA által vagy részére hagyott jel, de ezzel egyszerűen csak pechünk van.
Válaszunk tehát az, hogy mind a CIA-jel, mind a CIA-vel formákat helyesnek mondhatjuk, nem érdemes ilyen dolgokon fennakadni.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Sigmoid: Semmivel nem erőltetettebb a mé, é, véé helyetti méj, éj, véj, mint a lájk, bájt, drájv. A Pári-val meg az a gond, hogy véghangsúlyos, és így szó eleji hangsúllyal iszonyú bénán hangzik. Persze a "pa ri" véghangsúlyos változat sok magyarnak ütné a fülét.
Amiért írok: múltkor rosszul írtam. Tényleg nem kettőshangzóval ejtem az Európa, autó, aukció szavakat, bár baromi kicsi a különbség hangzásban a kettőshangzóhoz képest, mivel az első magánhangzó megrövidül egy kicsit. Nagyon gyakorlott fül kell hozzá, hogy kihallja az "auk.ció" és "a.uk.ció" közötti különbséget, ahogy az "éi" és "éj" közötti különbséget is. Szerintem így is többet ejthetik kettőshangzóval úgy, hogy azt hiszik, hogy két egyeshangzót ejtenek.
@Fejes László (nyest.hu): általában ettől. Persze ettől még a fonémákat lehet máshogy is jelölni, mondjuk katicabogárral, de alapvetően mégis az a szokás, hogy a klasszikus kettőshangzókat nagyrészt a fonológusok is kettőshangzóként jelölik. Tudom, mellbevágó és perverz, de így szokták.
@El Vaquero: „a kettőshangzó elemei annyira eltérnek fonetikai minőségüket tekintve, hogy már a fonológusok is kettőshangzónak jelölik, nem hosszú egyeshangzónak” Vajon tényleg ettől függene, hogy fonológusok hosszú magánhangzónak vagy diftongusnak elemzik-e?
@Fejes László (nyest.hu): "Fonológiai értelemben, és minőségileg eltérnek?"
Akkor lassabban, hogy te is megértsd: a kettőshangzó elemei annyira eltérnek fonetikai minőségüket tekintve, hogy már a fonológusok is kettőshangzónak jelölik, nem hosszú egyeshangzónak. Szerintem a mi maxvalunk erre gondolt.
A "cé í ā"-t pedig igenis tesztelni fogom.
@Fejes László (nyest.hu): "A magyar szemszögéből nézve ez teljesen érdektelen."
Nem feltétlenül. Szerintem nem teljesen elképzelhetetlen, hogy a magyarországi latinságban is már kettőshangzó nélkül ejtették ezt a szót, és ezért terjedhetett el a művelt köznyelvben is.
@El Vaquero: „fonológiai értelemben vett, klasszikus kettőshangzók nincsenek, amelyeknek az alkotóelemei minőségileg annyira eltérnek” Fonológiai értelemben, és minőségileg eltérnek?
@El Vaquero: „ az általam írt esetben az anyanyelvi beszélők kontextus nélkül is megértik, rájönnek” Tesztelgesd csak nyugodtan... Sződd bele a beszédedbe, és figyeld a reakciókat... De aztán ne minket hibáztass, ha ismerőseid elkezdenek furcsán nézni rád...
@Fejes László (nyest.hu): egyáltalán nem jó a párhuzamod, mert az általam írt esetben az anyanyelvi beszélők kontextus nélkül is megértik, rájönnek. Az megint más, hogy az angolos ejtés terjedt el kizárólagosan, de a magyar ejtést sem lehet kívül rekeszteni a magyar nyelven kívülre. Ha magyarul betűzök ki valamit, akkor nem azt jelenti és oroszul lesz, meg földönkívüli nyelven? Ne fárassz már te is...
@maxval: ennek most már utána fogok nézni, keresek hozzá videókat, hanganyagot.
Egyébként a kijelentésed már magában nem igaz. A magyarban a hosszú hangzók (az ó kivételével) mind szűk kettőshangzók fonetikailag. Gondolom úgy értetted, hogy fonológiai értelemben vett, klasszikus kettőshangzók nincsenek, amelyeknek az alkotóelemei minőségileg annyira eltérnek, hogy két teljesen külön egyeshangzó minőségének felelnek meg.
Nagyon remélem, hogy nem valami nagyokos magyarságvédő könyvéből szeditek ezeket a dogmákat már itt többen. Nem azt mondom, hogy az én ejtésem feltétlenül "A" sztenderd, és én lennék itt a helikopter, de nagyon meglepne, ha ilyen botrányosan nagyot tévednék egy ilyen alapvető kérdésben.
@El Vaquero: „ de aztán biztosan leesik neki” Azt, ami némi gondolkodás esik le, nem szoktuk a nyelv részének tekinteni. Olyan ez, mintha az MTA helyett azt mondaná valaki, hogy [matudak] – biztos ki leeht találni, főleg megfelelő szövegkörnyezetben, de ez nem jelenti, hogy „magyarul így is lehet mondani”.
@ovninauta: „Az "augusztus" tudtommal már a (kései) latinban is "agustus" volt” A magyar szemszögéből nézve ez teljesen érdektelen.
@El Vaquero:
A magyar köznyelvben egyetlen kettőshangzó sincs. Nyelvjárásokban persze van. Az európa ejtése pl. rádióban és tévében jellemzően e-u-ró-pa, laza ejtésben e-ró-pa, az első e ilyenkor hosszú.
@El Vaquero: Illetve a szó eleji [au] > [a] előfordult más esetben is, pl. auscultare > ascultare > olasz ascoltare (nem *oscoltare), spanyol escuchar (nem *oscuchar). (Az [a] > [e] talán analógia a sokkal gyakoribb latin e(x)- képző hatására.)
@El Vaquero: Az "augusztus" tudtommal már a (kései) latinban is "agustus" volt (ld. olasz és spanyol agosto, és nem *ogosto, mivel [au] > [o]).
@Fejes László (nyest.hu): Az augusztusban teljesen igazad van. Azt én is āgusztusnak ejtem, nagyon, nagyon ritkán hallom másképp, még tévében, híradóban is hosszú a-val mondják a műsorvezetők, bemondók.
Sőt, ha már hosszú ā, a "cé i á" mellett játszik a "cé i ā" ejtés is, ahogy az MTA esetében. Szerintem anyanyelvi köznyelvi beszélő tuti megérti a "cé i ā"-t, legfeljebb szokatlan lesz neki és 1-2 mp-re el kell gondolkodnia, hogy az mi, de aztán biztosan leesik neki. Az anyanyelviek redundanciafoka a legmagasabb.
@Sigmoid: „Én az 'éj' kiejtést mindig is erőltetetten amerikanizálónak, a magyar hangtantól idegennek éreztem” Maine állam [mén]?
@El Vaquero: „Én még magyar embertől nem is hallottam E+urópát vagy a+utót, nagyon modoros így kiejtve.” Folyamatos beszédben nem lehet megkülönböztetni a kettőt. Kísérleti úton próbálták tisztázni a kérdést (gyerekekkel szótagoltattak mondókákat), és ambivalens eredményeket kaptak: volt a-u-tó és au-tó szótagolás is.
De további adalék, hoyg ismertem olyan gyereket, aki értelmiségi családban nőtt fel (még ha első generációsban is – mindenesetre a szüleiről nyugodtan állíthatjuk, hogy köznyelven beszéltek –, aki az iskolában ki volt akadva az augusztus írásmódján, mert hogy „nincs is benne u” (mármint az elején).
@ovninauta: „Csak azért, mert összekeverhető lenne a magyar "fél" szóval, ami már önmagában is kétértelmű...” Ez így mindenképpen radikális megállapítás: a cheese cake is [csíz kék], pedig van csíz és kék szó is (az utóbbi ráadásul gyakori).
@El Vaquero: „ ezért a CIA esetén a "cé í á", "ci(j)a" ejtéseket is elfogadhatónak tartom”. Annyiban nem mondható hibásnak, hogy elvben lehetne így is mondani, de annyiban helytelen, hogy magyar anyanyelvi – de legalábbis köznyelvi – beszélő aligha értené meg.
szíjájé