Megáll az ész: Örkény, Tóték, másképp
Utálta az iskolában a műelemzést? Nem csak úgy lehet megközelíteni egy drámát, ahogyan az iskolában tanították! Van más módszer is, de ez inkább az üzleti élet és a cégek világának nagyra becsült elemzési módszere. De most már az irodalomtanításé is.
Örkény István írásainak tanítása az egyik leghálásabb feladat egy magyartanár számára. Ennek egyik fő oka, hogy Örkényt még azok a szülők is ismerik, és jó véleménnyel vannak róla, akikhez az olvasás és az irodalom kevésbé áll közel. Éppen ezért a gyerekek általában pozitívan viszonyulnak ehhez a tananyagrészhez, legyen szó az Egyperces novellákról vagy a Tóték című műről. A szűkös időkeret miatt a pedagógusok az előbbi kettő közül gyakran csak az egyiket választják. És ha ez a Tóték, akkor nagy haszna lehet az Örkény István Színház segédanyagának, amely a mű feldolgozásnak egy merőben más és új módját választja.
A színházi feldolgozás érdekességeiről
A Tóték megírásának története legalább annyira érdekes, mint az abból készült Örkény Színház-féle előadás. Örkény a filmgyár megbízásából kezdte el írni az ekkor még több, más címet viselő Tóték alapanyagát. Azonban a filmgyár nem fogadta el a forgatókönyvet, így az író kisebb epikus szöveggé varázsolta azt. Erre figyelt fel egy színházi szakember, Kazimir Károly, akinek kérésére Örkény újabb átalakításokba fogott: drámát írt a szövegből. Ez a színpadra kerülése után igen szép sikereket ért el, és nem mellesleg újabb filmadaptációt inspirált. A kiindulóponthoz visszatérve új forgatókönyv született Örkény tollából, amit Fábri Zoltán vitt vászonra. A kultuszfilm neve pedig az Isten hozta, őrnagy úr! lett.
(Forrás: filmbook.blog.hu)
A fenti keletkezéstörténethez hasonló érdekességeket rejt az Örkény Színház előadása is. Ahogy a fentiekből kitűnik, Örkénynek folyamatosan újra kellett formálnia és teremtenie a művét az épp aktuális műfaji törvényszerűségekhez igazodva. Az előadás erre fókuszálva a műfaji határok átlép(tet)hetőségére, a műfaji törvényszerűségek kijátszhatóságára vagy játékos átalakíthatóságára mutat példát. Ennek alapja, hogy a színház – szakítva a hagyománnyal – nem a színpadra írt és évtizedek óta sikeres változatot tette meg az előadás alapjává, hanem az elsőként megformálódott művet, a kisregényt. És ez adja az előadás formanyelvének elsődleges sajátosságát:
[A]z epikus szövegből átemelt narráció ezúttal nem egy plusz szereplőként felvonultatott narrátor feladata (ahogy a filmes verzióban láttuk), sőt nem is egy időnként alkalmazott és a dialógusoktól élesen elváló megszólalástípus a szereplők szájából, hanem bizonyos értelemben az előadás – minden figurában és minden figura által megszólaltatott – állandóan jelenlévő és láthatatlan főszereplője. Ugyanis a szereplők hol egyes szám első személyben szólalnak meg hagyományos drámai szerepüknek megfelelően, hol pedig egyes szám harmadik személyben beszélnek az általuk vagy a másik színész által megjelenített figuráról. A Tót család három élő tagját és az őrnagyot alakító színészek (Csuja Imre, Epres Attila, Pogány Judit, Takács Nóra Diána) mindegyike átlép egyszer-egyszer más figurába is, de a fennmaradó szerepek zömét a színpadi mindenesként és konferansziéként is jelen lévő Ficza István alakítja.
Részlet a színházi darabból
(Forrás: 7ora7)
Ráhangolódás Tótékra a logika jegyében
(Forrás: 7ora7)
Egy-egy iskolai témakör feldolgozásához – legyen az egy konkrét mű, egy számos fogalmat felsorakoztató téma vagy egy szerzői életút – mindig nagyon sokat tehet hozzá a ráhangolódás. A segédletnél a ráhangolódás az abszurd és a logika középpontba állításával valósul meg. Hogy miért? Az abszurditás előtérbe helyezése nyilván érthető, hiszen Örkény István munkáinak a jelentős része erre épít. Viszont maga az abszurd világnézet, szemléletmód megértése, befogadása nem feltétlen olyan magától értetődő, pláne nem egy tizenévesnél, hiszen ellentmond a személyes, hétköznapi tapasztalatoknak. Ebből következik, hogy először a saját gondolkodásunkat és logikánkat kell górcső alá vennünk, megismernünk ahhoz, hogy nyitottá váljunk a fogalom megértésére.
Ezt a segédlet több lépcsőben teszi. Először is az előfeltevések, előzetes ismeretek feltárását javasolja (összhangban a klasszikus RJR-modellel). Ez azért lényeges, mert a logikai érvényességhez, illetve a megfelelő érveléshez elengedhetetlen a közös alapok és szabályok lefektetése. Ehhez pedig ismernünk kell a tanulók gondolkodását, amihez az alábbi kérdéseket javasolja a segédanyag:
Hogyan függ össze a világban való otthonosságérzetünkkel az ok-okozati látásmód? Egy rendezett világban elvben minden indokolható? Ami ok-okozati síkon indokolható, az egyúttal rendezett világra vall? Felfogható-e értelemmel a világ működése? Mi a következménye annak, ha igennel vagy nemmel válaszolunk erre a kérdésre?
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen, Ildar Sagdejev / CC BY-SA 3.0)
Hogy hogyan kapcsolódik ez a Tótékhoz? Egyrészt az abszurd (meg)értésének problematikáján keresztül, hiszen ehhez szükség van a logikára, rendre, amit átlátunk, értünk, de le is tudjuk rombolni, majd újraépíthetjük. Másrészt az Örkény Színházban látható darab komoly figyelmet szentel annak, hogy Tót Lajos és Varró őrnagy a megértésért (is) küzdenek. Vagyis nemcsak a hagyományos elnyomó és elnyomott harcát vívják, hanem kidomborodik egy másik jelentős szál is. Mindezekhez kapcsolódva pedig még számos feladat található a segédletben, a szillogizmus tanítását példákkal segítő feladaton át egészen a burkolt előfeltevéseket (Tóték egyes jeleneteivel) bemutató feladatokig.
Reflektálás Tótékra a SWOT-analízis segítségével
A ráhangolódást (és/vagy színházlátogatást) követő órára egy rendkívül különleges és ötletes feladattal találkozhatunk a segédlet 17. oldalán. A feladat csoportmunkában (is) végezhető, a tanár számára pedig a lehetséges megoldások megtalálhatóak a következő oldalon. A szöveg így hangzik:
Készítsetek úgynevezett SWOT-analízist a Tót család célkitűzéséhez kapcsolódó esélyekről! A módszer a vállalati életből származik, és arra való, hogy a cégek egy-egy probléma megoldásával kapcsolatban az áttekinthetőség kedvéért táblázatba rendezzék az erősségeiket, gyengeségeiket, lehetőségeiket és a külső veszélyeket. Először is fogalmazzátok meg a Tót család előtt álló és megoldandó feladatot, majd az analízis során idézzetek fel minél több információt a színházi élmény alapján, és írjátok be a megfelelő körcikkelyekbe!
(Forrás: Wikimedia Commons / Xhienne / CC BY-SA 2.5)
A SWOT elnevezés egy mozaikszó, amely az ezen módszerrel vizsgált tényezők angol kifejezéseinek kezdőbetűiből áll össze. A módszer, ahogy a fenti idézetben is szerepel, a vállalati életből származik, és a közvetlen környezet vizsgálatát hivatott segíteni, külső és belső tényezők együttes elemzésével. De nehogy ebből azt a következtetés vonjuk le, hogy ez csupán a gazdasági ismeretekkel rendelkező tanulóknak lehet nagyon hasznos.
Egyfelől önmagában is érdekes egy ilyen feladat, főleg annak tudatában, hogy Tóték fia, Gyula halott, ezáltal az egész gondolatmenet aláaknázott (persze Örkény szellemét tiszteletben tartva, az abszurditást követve ettől függetlenül megoldjuk a dolgot). Másfelől csoportmunkának kiváló: a kooperációt nagyban segíti, lehetővé teszi a közös gondolkodást, és gyakorlatilag bárki szóhoz juthat, hisz nagyon sok oldalról megközelíthető a téma. Harmadszor – és talán ez a legfontosabb – a módszerről érdemes azt tudni, hogy nemcsak az üzleti életben, cégeknél alkalmazható, hanem személyeknél, tehát önmagunkra vonatkoztatva is.
Aki vett már részt tréningen, továbbképzésen, könnyen elképzelhető, hogy találkozott a SWOT ilyen jellegű alkalmazásával. A SWOT tényezőit önmagunkra nézve is vizsgálhatjuk, ha például az épp aktuális célunk a tervezés fázisában leledzik. Ezzel nem csupán a lehetséges, hanem a szükséges lépéseket is fölvázolhatjuk, így rögtön egyszerűbb lesz majd átlátnunk a helyzetet. A fiatalok számára ez több szempontból is nagyon hasznos és hatékony. Amellett ugyanis, hogy megismerkedett egy remekművel, egy hasznos módszert is a kezébe kap, amit a hétköznapjai során is alkalmazhat. Arról nem is beszélve, hogy jó néhány képessége (a közös problémamegoldástól kezdve az együttműködés gyakorlásán át egészen a kommunikációs képességek erősítéséig) fejlődött azalatt, míg mindez végbement. És végtére is ez lenne a lényege a kompetencialapúságnak.