Mai mesék – színházi nevelési konferencia
2014. április 30. és május 2. között zajlott le a „Mai mesék”, a Kerekasztal Társulás színházi nevelési konferenciája a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A nyest is ott volt mindhárom nap.
A konferencián a színházzal és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek vettek részt. A témaválasztás és a történetmesélés nehézségeit járták körül az előadások, a beszélgetések és a workshopok. A három nap alapkérdése az volt, hogy mennyire kell kímélni a gyerekeket a hozzájuk szóló mesékkel kapcsolatosan. A válasz igen hamar kiderült és egyértelmű volt: semennyire.
Szélsőséges helyzetek
Edward Bond (1934)
A kortárs drámairodalom egyik meghatározó alakja. Darabjaival mindig égető társadalmi problémák: a rasszizmus, a melegek jogai, a terrorizmus, a politikai elnyomás, illetve a zsarnokság ellen emeli fel a szavát. Bond drámáiban arra törekszik, hogy a nézőre érzelmileg és intellektuálisan egyaránt hasson, meglássa saját felelősségét az adott problémában és változást idézzen benne elő.
Korábban a National Theatre-nél, a Royal Shakespeare Company-nál és a Royal Court-nél dolgozott, de megszakadt a kapcsolata ezekkel a nagyszínházakkal, egy ideig Európa más országaiban dolgozott. A 90-es évek óta leginkább a birminghami színházi nevelési programmal foglalkozó Big Brum számára ír darabokat. Magyarországon már többször járt, a Kerekasztal Társulás a Tizenegy trikó című darabjából csinált TIE-foglalkozást.
A széttört tál – ezzel az igen kemény történettel kezdődött a konferencia programja. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ már húsz éve hoz létre TIE-foglalkozásokat. A széttört tál a második Edward Bond-darab, amelyet feldolgoztak. A történet egy igen szélsőséges helyzetet ábrázol: 2070 környékén járunk egy kihalt városban, ahol már nem nagyon működnek a dolgok, egyre erősödő szél van odakint, és kevés az élelem. Az alaphelyzetet egy család életén keresztül ismerjük meg. A fokozódó feszültség a kislány képzeletbeli barátja miatti vitákban csapódik le. A címbéli tál a képzeletbeli baráté, és az apa töri szét, aki kiborul fantáziáló gyereke miatt. A történet a képzelet erejéről és az élhető jövőről vet fel kérdéseket. A foglalkozásokat ötödik-hatodik osztályosoknak tartják majd a jövő héttől a Marczibányi téren.
Az előadás után Edward Bonddal, a darab szerzőjével beszélgetett Hajós Zsuzsa, az konferencia házigazdája és a közönség. Edward Bond a kortárs drámairodalom egyik kiemelkedő szerzője. Régóta elmélyülten foglalkozik gyerekeknek szóló színházzal is, és ezzel kapcsolatban igen sarkos és vitákat kavaró véleménye van. Bond szerint a civilizáció alapja a történetmesélés, és a kultúra is csak önmaga dramatizálása révén tud fejlődni. Így van ezzel az egyén is, mert a történetek nélkül az ember csak egy „üres héj”. „A gyerek nem átmeneti, a felnőttségre várakozó lény.” – mondja a szerző. Szélsőséges történeteket kell adni nekik, mert nem a világtól, hanem a világban kell őket megvédeni.
Mindennek bizonyítása is lehetett volna a következő előadás, amellyel az Örkény Színház IRAM nevű ifjúsági programjában foglalkoztak fiatalok Bond Gyerekek című darabja kapcsán. Az extrém helyzet itt is adott volt: egy anya érzelmi zsarolással gyújtogatásra veszi rá gyerekét, aki ennek következtében véletlenül gyilkosságot követ el. A következmények elől menekülő gyerekek csapata egy kiüresedő, pusztuló világban keres menedéket – hiába. A csoporttal Bethlenfalvy Ádám és Neudold Júlia dolgozott. Azt vizsgálták, milyen lehetőségei vannak a gyerekeknek a felnőttek világában. Mi a felelősségük? Mit tehet az ember, ha az ürességgel kell szembenéznie?
Chris Cooper (1964)
Chris Cooper, az angliai Big Brum TIE-társulat művészeti vezetője két évtizedes színész-drámatanári múlttal rendelkezik. Rendezői és drámatanári munkássága mellett rendszeresen ír darabokat fiataloknak és felnőtteknek játszó színházaknak. Több mint 50 darabot rendezett a színházában ezek között nyolcat Edward Bondtól. Magyarországon, Görögországban és Kínában is rendszeresen dolgozik társulatoknál tanácsadóként, rendezőként, tréningek vezetőjeként.
A napot Chris Coopernek, a Big Brum művészeti vezetőjének workshopja zárta. Szintén egy kőkemény történettel, a Jancsi és Juliskával foglalkozhattak itt a résztvevők. Hogyan jut el egy anya addig, hogy elveszejtse a gyerekeit? Mit tehetnek a magukra hagyott gyerekek? Milyen univerzális érték jelenik meg ebben a történetben? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a feladatok kapcsán. Majd egy még extrémebb mesével, a Makacs gyermek cíművel dolgozott a meglehetősen gonosz történet miatt berzenkedő közönség.
Szükséges szörnyűségek
A második nap Edward Bond nyílt próbáján vehettünk részt. A kerekasztalosok már majdnem kész előadását gondoltatta újra néhány apró jelenetben a szerző. A próbán Bond kifejtette gondolatait a modern drámáról. Az a fő kérdés szerinte, hogy a történet írja a szereplőt, vagy a szereplő a történetet. Darabjaiban fordulat áll be azon a ponton, mikor ez a kettő ellentétbe kerül, és a szerep kezdi el írni a történetet.
A nyílt próba után három előadás következett. Az elsőt Cziboly Ádám, drámatanár, pszichológus tartotta. Bethlenfalvy Ádám drámatanárral egy országos kutatás keretében felmérték, milyen főbb színházi nevelési gyakorlatok léteznek ma. A kutatás eredményeképpen megszületett a Színházi nevelési programok kézikönyve, amely összesen 119 szervezet 172 programját tartalmazza. Előadásában az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket és dilemmákat járta körül.
(Forrás: kulturprojekt.hu)
Ezután Kádár Annamária az Én mint a saját mesém hőse című előadásában beszélt a már említett problémáról, arról, hogy mit jelentenek, miért szükségesek a szörnyűségek a mesékben. Elmondta, a mesék arra valók, hogy felkészítsenek az életre, nem racionális, hanem mágikus módon. A szörnyűségek átélése ily módon nem egy könnyű élet hamis ígéretét adja, hanem azt a reményt, hogy még a legkisebbek és a legesendőbbek is boldogulhatnak, ha mozgósítják képességeiket az akadályok legyőzése érdekében.
Az előadássorozatot Nahalka Istvánnak a neveléstudomány kandidátusának előadása zárta. Ő a konstruktív pedagógia alapjairól beszélt és arról, hogy ebben a pedagógiában milyen nagy jelentősége van az egyéni szabadságnak és a képzeletnek. Aztán kifejtette, hogyan fordítható le mindez a mese feldolgozására, hogy hogyan bújhatnak meg a mesékben a későbbi nagy gondolatok csírái.
A második nap záróakkordja külső helyszínen a Jurányi Inkubátorházban volt. Kárpáti Péter drámaíró, rendező. segítségével A negyedik kapu című előadásának különleges meseszövési technikájába pillanthattunk bele. Az előadás előtt arról beszélt, milyen fontos a mesék előadásának módja, változtathatósága, hogy mennyire nem létezhet pontosan lejegyzett, vagy begyűjtött mese, és hogy hogyan vándorolja be a világot egy-egy motívum vagy történet. Ezután egy nyílt próbát láttunk A negyedik kapuról, a próbafolyamat még csak a felénél tart, a bemutató augusztus végén lesz.
(Forrás: port.hu / Réthey Prikkel Tamás)
Színházi nevelési programok
A harmadik, egyben utolsó napon két színházi nevelési foglalkozás és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetés volt a program. Az első a Káva Kulturális Műhely Szobor című előadása volt. A kétórás TIE-programon a Budai Középiskola 18 diákja vett részt, miközben őket a konferencia résztvevői figyelhették. A valós eseményeken alapuló történet szerint egy faluba, ahol rasszista indíttatású cigánygyilkosság történt egy éve, egy titokzatos küldemény érkezik. A hatalmas csomagban egy szobor van, amit egy szobrász ajándékként küldött azzal a kéréssel, hogy állítsák ki a falu főterén – mintegy emlékműként minden ilyen jellegű vérontás ellen. A polgármestert, a családját és a falut is feldúlja a szobor érkezése. A résztvevő gyerekek a történet során több szerepbe is belépnek. Újságíróként, polgármesterként vagy a polgármester családtagjaiként kell gondolkozniuk az esetről, végül szavazással dönteniük, akarnak-e ilyen emlékművet a faluba.
Délután a konferencia utolsó előadása, a Varjak című színházi nevelési program következett, amely a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kezdeményezésére jött létre a Kerekasztal és a Soltis Lajos Színház közreműködésével. A próbafolyamat és az előadás célja az állami gondozásból, a nevelőotthonokból megszökő, majd visszakerülő fiatalok érzékenyítése olyan problémákra, amelyekkel életük során nagy valószínűséggel szembesülni fognak. A történetben egy húszéves, kómából ébredő, amnéziás fiú szökik meg orvosai elől, hogy a kinti világban megtalálja a szabadságát és a saját helyét. A tapasztalatlan, naiv fiú a nagyváros különböző veszélyeinek van kitéve: közönynek, agressziónak, prostitúciónak, bűnözésnek. A résztvevők a kortárs közösségekbe való beépülés nehézségeivel, veszélyeivel, a fiú jövőjét illető lehetőségekkel foglalkoztak alaposabban. A programot követően az előadás rendezőjével, Kaposi Lászlóval beszélgetett a közönség, többek között arról, milyen feladatok elé állít egy társulatot egy ennyire speciális célközönség.
A színházi nevelés az utóbbi években egyre nagyobb teret nyer Magyarországon. A konferencia azt vállalta, hogy a történetválasztásban bátorítsa a társulatokat, hogy elhitesse, hogy a gyerekeket nem kell kímélni, nem kell a történeteket megszelídíteni számukra. Ezen felül pedig színházi körképet adott arról, hol milyen mesékkel dolgoznak különböző társulatok, hogyan segítenek a gyerekeknek abban, hogy megismerjék és értelmezzék magukat és a világot.
Bővebb információ
A Mai mesék konferencia honlapja