Ma egy hetedikes is le tud érettségizni
Még egy 6-7. osztályos tanuló is képes elégségesre megoldani a középszintű magyar és történelem írásbeli érettségit, a teljesítmény határának emelése így elengedhetetlen volt – mondta Gloviczki Zoltán. A közoktatásért felelős helyettes államtitkár többek közt arról is beszámolt, hogy terveik szerint bármely iskolának lesz lehetősége az alapóraszámon felül akár tagozatos, akár felzárkóztató típusú kerettantervet választani vagy alkalmazni. A tankönyvhelyzetről elmondta: „napjainkban az, hogy valaki mit tanul, vagy mit nem tanul, az tankönyv és helyzetfüggő”.
Edupress: Az érettségi elégséges teljesítményének határa 2012. szeptember 1-jétől 20-ról 25 százalékra emelkedik. Miért volt szükség a módosításokra?
Gloviczki Zoltán: Elég tragikomikus, hogy valakinek ahhoz, hogy éretté nyilvánítsák, elegendő 20 százalékos teljesítmény. Aki járatos az érettségi tárgyakban, különösen a történelem és a magyar írásbelit illetően tisztában van vele, hogy 6-7. osztályos gyerekek is képesek elégségesre megírni azt – nem arról van szó, hogy jó teljesítménnyel tudnák megoldani a feladatokat, de képesek lennének leérettségizni. Ez indokolta a változtatást.
Edupress: A követelmény még így is jóval alacsonyabb az Európa legtöbb államában kötelező 50 százaléknál. Miért gondolták, hogy az öt százalékos emelés elegendő?
GZ: Az Oktatási Hivatal segítségével kiszámoltuk, hogy mi történt volna az írásbeli matematika érettségit illetően, ha további öt százalékkal megemeljük az elégséges megszerzéséhez szükséges határt, és bizony ezres nagyságrendű bukásra kellett volna számítani. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a gyerekek biztosan megbuknának, hiszen a pontszámemelés hatása, várt eredménye, hogy komolyabb felkészülésre ösztönzi az éppen érettségizőket. Az alapvető cél az, hogy az érettségi visszanyerje a rangját, az emelkedés ugyanakkor nem jelent semmiféle tartalmi változást, hiszen az érettségi követelményrendszerére, a vizsgaszabályzatra vonatkozó szabályok nem változnak.
Edupress: Az előrehozott érettségi vizsgák körében is változás következett be: kizárólag idegen nyelvből és informatika tárgyból lehet érettségizni akkor, amikor az adott iskolában a vizsgára felkészítő tantárgy oktatása a helyi tanterv szerint befejeződik. Miért pont ezekre a tárgyakra szűkítették a kört?
GZ: Az idegen nyelv és az informatika kilóg a klasszikus érettségi tárgyak közül, mert nem adott ismeretanyagra fókuszál, hanem tágabb értelemben vett eszközhasználatról tanúskodik. Az érettségit illetően már a korábbi évek vitáiban is számos generális változtatás merült fel: az emelt szintű érettséginek a kihelyezésével, az egész érettségi objektívebbé tételével. De ezek hosszú távú tervek, még nagyon sokáig nem kerülnek napirendre.
Edupress: Megjelent a Natról szóló kormányrendelet a Magyar Közlönyben. Pokorni Zoltán egy interjúban elmondta, hogy szerinte a Nemzeti alaptantervet csak a legkiválóbb gimnazisták lesznek képesek befogadni, az nem egy közös nemzeti, hanem egy értelmiségi, elit kánon. Mi a véleménye erről?
GZ: Természetesen nem értek egyet a bírálattal. Megjegyzem, a Natot sokkal kevesebb vita övezte, mint amire számítottam. Az anyag kapcsán két alapvető kérdés fogalmazódott meg: az egyik a benne foglalt tudásanyag mennyiségére vonatkozik, a másik vitás pont pedig a tartalmi elitséggel kapcsolatos. Az alaptanterv által, az általános iskola alsó tagozatosai – ahol az órák nagy része ismeret szempontból az anyanyelvi tárgyak köré csoportosul – számára kötelezően előírt tudásanyag a diákok képességeinek megfelelő szinten teljesíthető. Ez olyan mélységig értendő, hogy négy év alatt el kell olvasniuk egy Móra Ferenc-mesét, meg kell tanulniuk egy versszakot a Nemzeti dalból, ad absurdum még egy Lázár Ervin-mesét is el kell olvasniuk – ez már egy sor a hétből. Az elkészült új alaptanterv a kidolgozásában résztvevő elméleti és gyakorlati szakemberek álláspontja szerint a diákok számára befogadható tartalmi és mennyiségi szabályokat ír elő. Betölti szerepét: tisztázza, melyek azok az alapismeretek, amiket mindenkinek meg kell kapnia ebben az országban. Napjainkban az, hogy valaki mit tanul, vagy mit nem tanul, tankönyv és helyzetfüggő. A Nat egyértelműen kimondja, hogy mi az a műveltségi alap és ismeretanyag, ami minden magyar iskolásnak az adott évfolyamon alanyi jogon jár. Természetesen bármely iskolának lesz lehetősége az alapóraszámon felül akár tagozatos, akár felzárkóztató típusú kerettantervet választani vagy alkalmazni.
(Forrás: Edupress)
Edupress: Több tankönyv is feleslegessé válhat a Nat miatt. Mennyi tankönyv marad majd és mi alapján döntik el, hogy melyek?
GZ: Fontos, hogy a tankönyvek megfeleljenek az alaptantervnek. A kiadókat nem korlátozzuk, nem korlátozhatjuk, hiszen piacról van szó, egyedül a tankönyvjegyzékbe kerülést lehet racionalizálni, hogy az ne technikai automatizmus alapján történjen. A tankönyvek pedagógiai és szakmai megítélésének, valamint annak, hogy az adott korosztály számára mennyire releváns tartalommal bírnak, sajnos ma már kisebb a jelentősége, mint a technikai körülményeknek, így mondjuk a képek számának. Mivel a tankönyvpiac – annak ellenére, hogy számos nyúlványa van – egy kialakult rendszer, a legtöbb tárgyból drámaian egy-két tankönyv uralja a piacot. Előreláthatóan tehát nagyrészt a már meglévő tankönyvek átdolgozott variációival lesz dolgunk a jövőben.
Edupress: Az alaptantervben foglaltak szerint tanórákon kívüli ismeretterjesztő programokat is szervezhetnek az intézmények. Ezek finanszírozására milyen keret áll majd a fenntartók rendelkezésére?
GZ: Minden iskolának az alapóraszám körülbelül másfélszerese áll rendelkezésére, hogy azt teljesen a saját ízlése szerint megtöltse akár tagozatokkal, akár felzárkóztatással – attól függően, hogy hol, mire van szükség. Ezen kívül, mivel az intézmények 2013 szeptemberétől délután négyig kötelesek értelmes elfoglaltságot biztosítani a tanulók számára, így a tanórákon kívül is szervezhetnek ismeretterjesztő programokat. Nyilván arra nem biztosít a kormány keretet, hogy akármilyen ötletet finanszírozzon, nemcsak azért, mert sokba kerül, hanem mert koordinálhatatlan a pénzek nyomon követése. Viszont az összes előrelátható, vagy józanul irányítható programra olyan pályázati lehetőségeket biztosítunk, amik kimondottan a tanórán kívüli elfoglaltságok finanszírozására nyújtanak segítséget majd az intézményeknek. A múzeumpedagógia például kiemelten támogatott terület lesz.
Edupress: A Magyar Hírlapnak nemrég azt nyilatkozta, hogy a Nat társadalmi elfogadottsága 80-90 százalékos. Milyen felmérés alapján állapítható ez meg?
GZ: Egy közvélemény-kutató csoport kapott megbízást arra, hogy 1000 fős mintán készítsen felmérést a Nat társadalmi elfogadottságáról. Ahogy azt már említettem: az alaptanterv körül nem alakult ki nagyobb vita; gyakorlatilag csupán egy kritikusabb pont említhető meg, mégpedig az, hogy néhány, a két világháború közt alkotó író szerepeljen, vagy ne szerepeljen a Nat-ban.
Edupress: Változik a szakképzési törvény is, ennek elfogadását hosszas vita előzte meg. Ön milyen állásponton volt?
GZ: Magyarországon a kardinális probléma nem az, hogy hány éves korig tart a tankötelezettség, hanem az, hogy mekkora a korai iskolaelhagyók száma, valamint, hogy a tankötelezettségi korhatár betöltése után hányan hagyják el az iskolarendszert mindenféle képesítés nélkül. Az új szabályozás jelentősége éppen az, hogy a szakképesítés megszerzéséhez igazította a tankötelezettségi korhatárt. A változtatásoktól azt várjuk, hogy csökken azoknak a száma, akik végzettség és képesítés nélkül kerülnek ki az iskolákból.
Edupress: Nincs egyetértés az iskolaőrökről: mire irányuljon a tevékenységi körük, milyen előképzettséggel kell rendelkezniük a pozíció betöltéséhez, mi a szerepük a fenntartóknak. Mikor készül el és várhatóan mit tartalmaz majd az a rendelet, amely ezt az ügyet is kezeli?
GZ: Az iskolaőrökkel kapcsolatban rendvédelmi törvénymódosításáról van szó, melyben esetleg részletszabályok jelennek meg a közoktatással foglalkozó minisztérium rendeleteivel. Itt alapvetően két kérdés fontos: az egyik az iskolaőr jelensége, a másik – ami ugyanebben a törvénymódosításban merült fel – hogy iskolaidőben az utcán tartózkodó, tanköteles korú gyermekkel mit tehet egy rendőr. Az iskolaőröket illetően az az álláspontunk, hogy ahol az intézmény vagy a fenntartó kéri, ott lehessen ilyen biztonságot nyújtó személyzet. Természetesen az iskolaőröknek részt kell majd venniük az iskola életét megismertető továbbképzésen, melynek költségeit nem a fenntartó, hanem a központi költségvetés viseli. Alapvetően jó dolognak tartom, hogy biztonsági őr vigyázzon az intézményre; itt nemcsak az iskola külső védelméről van szó, hanem azokra a helyzetekre is megoldást jelenthet, amikor egy diák, vagy egy szülő – ez sajnos egyre gyakoribb – olyan dolgokra vetemedik az iskolában, amelyek a BTK-ba ütköznek. Ilyenkor jó, ha van egy hivatalos személy az iskola területén , aki ebben meggátolja őket. A tervek szerint intézményenként eredendően egy iskolaőrről beszélhetünk majd, de valójában a szükség szabja meg, hogy a fenntartó mennyit alkalmaz. Ha elfogadják az ehhez kapcsolódó jogszabályt, leghamarabb 2013-tól lehet szó az iskolaőrök alkalmazásáról.
Ez olyan, mint amikor az idős Weiszt bíróság elé állították borhamisításért. Annyit kérdezett:
- Szakértő úr, ért ön a joghoz?
- Nem, én kémikus vagyok.
- Bíró úr! Ért ön a kémiához?
- Nem, én jogász vagyok.
Weisz kifakadt: - Bezzeg tőlem, szegény zsidótól elvárják, hogy értsek mind a kettőhöz?!
Ezt a klasszikust csak azért idéztem, mert régi probléma, hogy polihisztorokat akar képezni a rendszer. Sok a redundancia, hogy „kétszer tanulják ugyanazt". Amit az általános iskolában elkezdtek, azt újrakezdik a gimnáziumban/szakközépben. Lesz belőle egy katyvasz, amit érettségi után nyolc-kilenctized részben el is felejt az ember. (Legalábbis ez volt az én esetem, Magyar Bálint akkortájt kezdte a legelsőket rúgni a közoktatásba, még épp megúsztam. Azóta lecsurgott még néhány politikai kurzus, de mind kötelességének érezte, hogy továbbiakat rúgjon a döglődő oktatásba.)
Ez a százalékemelgetés röhej, ha úgysincs mögötte használható tudás.
@sajtomoly: Nem, a jövő útja az, hogy a diploma veszi át az érettségi helyét.
Társadalmi, történelmi, politikai megegyezés kéne ahhoz, hogy az érettségi ismét visszanyerje eredeti célját és tartalmát. Ezzel együtt leválasztva a felsőoktatásról ismét visszanyerné eredeti okait, céljait, bátran kijelenthetően értelmét! A továbbtanulás esetén pedig beiktatható - ha kell - plusz egy-két tanév.