Kitől kell megvédeni az iskolát?
A Belügyminisztérium ma nyilvánosságra került tervezete szerint „iskolaőröket” vezetnének be az iskolákban. Miért lehetetleníti el ez az elképzelés a hatékony pedagógiai munkát?
Megdöbbenve olvastam a hírt, amely beszámolt a Belügyminisztérium törvénytervezetéről, amelyben „iskolaőrök” lehetséges alkalmazásáról van szó. Az iskolaőrök feladata az lenne, hogy felügyeljék a diákokat, hogy azok betartják-e a házirendet, nem hagyják-e el tanítási időben engedély nélkül az iskolát. Ha szabálytalanságot tapasztalnak, vihetik a lurkót az igazgatóhoz, megakadályozhatják szabad mozgásában stb. A legijesztőbb pedig az, hogy abban az esetben, ha szabálysértést vagy bűncselekményt tapasztalnak, „»arányos mérvű« testi kényszert alkalmazhatnának”.
Nem írok arról, hogy ez aránytalan retorziókhoz, önkényeskedéshez, az iskola világának további eldurvulásához vezethet. Pedig valósnak látom ezeket a veszélyeket – például azért, mert arról nincs szó, hogy az iskolaőrnek milyen végzettséggel, pedagógiai és pszichológiai tudással és tapasztalattal kellene rendelkeznie, vagy hogy kinek tartoznak felelősséggel, ki ellenőrizné a munkáját.
Abba sem szeretnék most belemenni, hogy mik lehetnek az okai az iskolában elharapódzó agressziónak, erőszaknak, az úgynevezett tanárveréseknek. Biztos vagyok azonban abban, hogy a folyamat nem egyoldalú: nemcsak a diákok agresszivitásáról kellene ezeknek az ügyeknek a kapcsán beszélni, hanem a tanárokéról is, jóllehet a nyilvánosság elé került ügyekben ők voltak a sértettek. Cinikusan mondhatnám azt is, hogy hát persze, mert abból nem lesz ügy, ha egy tanár önkényeskedik vagy alkalmaz verbális vagy fizikai erőszakot a diákjain. Neki ez „munkaköri kötelessége”, vagy jobb esetben „szakmai ártalom”.
Az agresszió és az erőszak iskolai térnyerése és terjedése valós probléma, amire a társadalomnak (elsősorban persze a pedagógustársadalomnak) megoldást kell találnia. Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy az „iskolaőri” funkció bevezetése nem jelent megoldást az agresszió terjedésének a megakadályozására. Sőt, azt gondolom, el fogja mélyíteni a konfliktusokat, és az agresszivitás erősödéséhez is vezethet.
Először is: az iskolaőr külső, idegen szereplő az iskolában. Egy olyan személy, akinek semmiféle szerepe nincs a pedagógiai folyamatban – egészen addig, amíg jól, rendben mennek a dolgok. Viszont a funkció és feladat nélküli őr – unalmában – feltalálhatja magát. És ez egy iskolában nem olyan nehéz: egy gyerek viselkedése, pusztán azért, mert nem pont úgy viselkedik, mint egy felnőtt, alkalmat adhat a feladat túlértelmezésére. Ilyen pallérozó figyelmeztetéseket képzelek: „Ne fuss, mert elesel!”, „Ne beszélj olyan hangosan!”, „Ne beszéljetek egyszerre!” „Te meg mit állsz ott úgy?”. Nem nehéz belátni, hogy ezek miért károsak, miért vezetnek a diákok további frusztrációjához.
Másodszor: az iskolaőr olyan beavatkozást jelent a pedagógiai folyamatba, amely kifejezetten káros is lehet a tanárok nevelő munkájára nézve. Induljunk ki abból, hogy a tanár személyes viszonyban van a diákjaival, nagyjából tisztában van az állapotukkal, körülményeikkel, képességeikkel stb. Magyarán: ismeri őket. Tehát egyénileg képes velük valamit kezdeni. (Vagy ha nem, akkor megvannak azok az őt segítő emberek, akikhez fordulhat: kollégák, iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus stb.) Ebbe a folyamatba idegenként lép be az őr, aki se a tanárokat, se a diákokat nem ismeri, nem képes egyénileg mérlegelni. Így – agresszió nélkül is – károkat okozhat.
Harmadszor: vizsgáljuk meg, ki is az iskolaőr. Ki vagy mi ellen véd kit vagy mit? – Sajnos nem nehéz a válasz: az iskolaőr az a személy, aki megvédi az iskolát, annak berendezését, az iskolai rendet és az iskola nem-diák tagjait a diákoktól, esetleg a diákokat egymástól. Azaz az iskolaőr szerepe azért jött létre, mert az iskolában egyfajta harc folyik: tanárok és diákok, gyerekek és felnőttek között. Nem vitás, milyen káros következményei vannak ennek az elképzelésnek, és annak, hogy ez az elképzelés intézményesül.
Tehát a legfontosabb érv az iskolaőri tisztség ellen az, hogy az iskolai munkára nézve káros az a feltételezés, amiből ennek a pozíciónak a létrehozása származik. Ez pedig nem más, mint az, hogy a diákok az iskolában rendre szabályokat sértenek meg, bűnöznek, lógnak. Az iskolaőr az intézményesítése ennek a feltevésnek. Az viszont pedagógiai közhely, hogy a diák elkezd annak megfelelően viselkedni, amit gondolunk, felteszünk róla, amit elvárunk tőle. (Ezt hívják a pedagógiai pszichológiában Pygmalion-effektusnak.) Márpedig, ha az iskolában intézményesítve van az a gondolat, hogy a diák szabályszegő, bűnöző, akkor elkezd e szerint a sztereotípia szerint viselkedni.
Ennek pedig a következményei beláthatatlanok. Az iskola továbbra is egy, a diákok ellenében létrehozott intézmény lesz, amelynek feladata a rendetlen, szabálytalan diákok megrendszabályozása, ha kell, betörése lesz. Az iskolai évek továbbra is a börtönben töltött évekhez fognak hasonlítani. Az iskola az lesz, amin túl kell lenni, amiből valahogy ki kell szabadulni. Azaz az iskola az, aminek ellen kell állni, ami ellen lázadni kell.
Hogy mit lehetne tenni őrző-védő emberek foglalkoztatása helyett? – Abból is ki lehetne például indulni, hogy a diákok alapvetően nem bűnözők, nem alacsonyabb rendűek, hanem egyenrangú személyek. És még ha ezek a személyek néha agresszívak is, ez nem rendőri kérdés, hanem pszichológiai és pedagógiai. Olyan pedagógiai módszereket kell alkalmazni, amelyekkel meggyőzzük az amúgy már néha eleve iskolaellenes diákokat arról, hogy partnereknek tekintjük őket. Együtt kell működni valamilyen közösen kialakított, egyénileg is belátható célok érdekében. Tehát pont arról kéne őket meggyőznünk, hogy nem ellenségek, hanem partnerek vagyunk. Mert ha tovább militarizálunk és újabb falakat emelünk: lassan be is zárhatjuk a kaput.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (129):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Nem olvastam el több, mint a fele hozzászólást, ezért elnézést kérek, ha fölöslegeset is mondok, amit már mások is.
Kell iskolaőr: kapuőr mindenesetre, nagyobb helyeken inkább kettő is. Fegyverrel? Talán azt nem... de erős és bátor ember kell.
KIKÉPZÉS is kell. Testi-lelki alkalmasságának vizsgálata: kell. Intelligencia is kell.
Szerintem ütni nincs joga, de erővel megfékezni igen.
"Lógást" megakadályozni az őrnek semmiesetre nem lehet joga. Mert...a távozásnak szükséges önvédelem is lehet az oka és az őrnek minderről nincs fogalma...
*********
Huszonéves koromban (apró, bár "férfiasan" erős nő voltam (vagyok) betettek egy "különleges osztályba." A többi "normál" osztályokon kívül itt is fizikát tanítani. Budapesten. Fogalmam sem volt semmiféle különlegességről, bementem megtartani az első órát -nyolcadikos, de többségben "túlkoros" fiatalok közé.
Senki nem figyelt, jó nagy zaj... néztem őket, ettől kissé csitult.
Folytatom a táblánál... erre valaki felordít: Sanyó, a b. k. anyádat, szétverem a pofád.
Már tiltva volt a "testi fenyítés", de láttam, hogy verekedésféle van ott - odamentem és lekentem egy pofont a nagyobbik "pasinak".
Halálos csend lett. Óra végéig. Csöngetéskor odajött hozám remegve egy másik nagy lakli: Kati néni, nem tetszik ismerni ezeket. A mentő is elvihette volna magát ma innen.
És miért nem vitt? kérdeztem. Mindjárt akkora csend lett...
Erre odajött az is, akit megpofoztam: Kati néni, magát itt nem fogja bántani senki, de azért ezt soha többet ne tessék megpróbálni - máshol. Maga bátor. De ezt nem biztos, hogy időben felismerik... meg az se biztos, hogy érdekel-e valakit. Mi itt nem vagyunk bűnözők, csak rendeltenek.
Szóval tessék nyugodtan tanítani nálunk és felejtsük el az egészet. Tanítottam náluk az év végéig. De csak hetekkel később értettem meg, hogy az ilyesmi valóban veszélyes...
Csak az agresszívakat kéne fenyíteni, mármint ha ölnének, akkor jól nyakra "leveselni". És az erőszak más dolog, mint a fenekelés. Az erőszak ijedelmét erőszak formájában levezetik máson, de akár vérbosszút is forralhatnak miatta. És a rendőrök bár őriznek némi rendet szemkilövéseik közepette, de 2006 óta sokan a földre köpnek rendőrt látván, már nem szeretik őket.
Bárcsak emlékeznék, melyik író emlékezett vissza oly szívesen, és nem frusztráltan arra, hogy régen a gondnok volt a lógásgátló.
Ha már szó esett a cigányokból, a téma újabb nyelvészeti vonatkozása:
nol.hu/kulfold/mar_nem_pejorativ_romanul_a_cigany
Kár, hogy erről nem lehet olvasni a nyest-en elemzést. Pedig ami Romániában történt, az a lexikográfia és a leíró nyelvészet megcsúfolása, nyílt és durva politikai beavatkozás egy olyan kérdésbe, ami a nyelvtudomány illetékességi körébe tartozik.
Értem,értem.De mi az,hogy "boldogság"?
@szigetva: Naigen. Csak épp könnyű összetéveszteni a boldogságot a könnyű úttal.
Ez a választás dolog nagyon megállja a helyét, ha az a kérdés, hogy valaki tízezer dolláros fizetéssel bankár legyen, vagy "vadászó és gyűjtögető" életmódot folytató szobrászművész (ha mindkettőhöz megvan a tehetsége).
Kinek ez, kinek az.
De a világ nyitott szemmel való megfigyelése azt mutatja, hogy aki túl lazán vette az iskolaéveket, arra rendesen rájár a rúd felnőttkorában. Ha munkanélküli, akkor rabszolgamunkát kell végeznie akár az ország másik végén, éhbérért. Ha van munkája, kihasználják és megalázzák.
Persze biztos vannak boldog szegény emberek, csak kevéssel találkoztam eddig. Boldogtalan gazdaggal nagyon sokkal, de inkább azt mondanám hogy a boldogtalanság esélye független a társadalmi státusztól és tanultságtól, de a boldogságra való esély egy bizonyos szint alatt radikális zuhanórepülésbe kezd.
@szigetva: "Ha választani kell, ami előfordul"
De hiszen szükségszerű, hogy a választási helyzetben lévő diák nem tudhatja előre, hogy boldog lesz-e tudósként/utcaseprőként vagy boldogtalan, mert épp azt kell eldöntenie, hogy melyik legyen.
Lássuk be, ez így rettentő zavaros.
@drino: Egyáltalán nincs benne olyan feltevés, hogy kizárná egymást a kettő, nem is értem, ezt miből gondolja. Abból, hogy jobb szegényen boldognak lenni, mint gazdagon boldogtalannak, miért következne az, hogy ne lehetne valaki gazdagon boldog?
Ha választani kell, ami előfordul, akkor Neill szerint (és ebben teljesen egyetértek vele) a boldogság a fontosabb. (És azt is jól tudjuk, hogy ez sosem fekete-fehér helyzet.)
@szigetva: "a boldogság fontosabb, mint a társadalom szemében presztízzsel bíró státusz."
Amiben (ahogy Neill mondatában is) persze benne van az a bizonyítatlan feltevés, hogy a kettő kizárja egymást.
Kérdezem tehát:
Miért ne lehetne egyúttal boldog valaki, aki egy társadalom szemében presztízzsel bíró státus"-ban dolgozik? Hiszen többek közt épp a státusára lehetne büszke és boldog is lehetne miatta.
@drino: Ez a mondat, kicsit karikírozva, arról szól, hogy a boldogság fontosabb, mint a társadalom szemében presztízzsel bíró státusz. Maga boldog ember lehet, ha ennél nagyobb hülyeséget nem olvas. :)
@Molnár Cecília: Summerhill-lel kapcsolatban:
A. S. Neill, az alapító mondta:
"I would rather Summerhill produced a happy street cleaner than a neurotic scholar."
Ez az egyik legnagyobb hülyeség, amit valaha olvastam, ha úgy értjük, hogy szerinte a gyereknek választási lehetősége van. Mert ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy olyan gyereket, akinek az értelmi képességei az utcaseprés szintű munkára teszik őt alkalmassá, kényszeríteni lehetne vagy egyáltalán fel lehetne készíteni arra, hogy idegbeteg tudóssá váljon.
@Molnár Cecília: "Az érveim racionálisak: tapasztalatokra alapulnak, illetve pszichológiai és pedagógiai ismeretekre."
Nézzük pl. ezt:
"Viszont a funkció és feladat nélküli őr – unalmában – feltalálhatja magát. És ez egy iskolában nem olyan nehéz: egy gyerek viselkedése, pusztán azért, mert nem pont úgy viselkedik, mint egy felnőtt, alkalmat adhat a feladat túlértelmezésére.
Az első mondatban egyrészt benne van egy előfeltevés - az őr funkció és feladat nélküli - ugyan mire alapozza, hogy funkció nélküli lesz? Ugyanis pont arról szól az egész történet, hogy szükség lenne az iskolákban egy új funkcióra.
Hozzáteszem: a miskolci Hermann Ottó általános iskola igazgatója már üdvözölte is az ötletet (úgy emlékszem, a múlt hét csütörtöki RTL híradóban nyilatkozott).
Másrészt itt van az ön feltevése, hogy "unalmában feltaláhatja" magát . Nézzük mit nyilatkozott ezzel összefüggésben Nagy Linda, a BM szóvivője:
"az iskolaőrök speciális képzést kapnának, hogy értsenek a rendfenntartáshoz és a gyerekek nyelvén egyaránt."
Tehát elszigetelt pszichológiai megfigyelésként helyes lehet, amit ön ír, de összefüggésében nézve a speciális képzés miatt elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy az ilyesmi bekövetkezzen. Ezenkívül nyilván létezik majd számukra valamiféle szolgálati szabályzat, amiben benne lesz, hogy milyen esetekben indokolt a beavatkozásuk. Mindebből az következik, hogy alaptalanok az ön aggodalmai.
@Molnár Cecília: "Az viszont, amit ön ír, hogy az erőszak az erőszak kilátásba helyezésével előzhető meg, nem tudom, mivel indokolható, ugyanis érvvel nem támasztotta alá. (Azt a lózungot, amivel bevezette -- "évezredes történelmi bla-bla-bla" -- nem tudom érvnek tekinteni.)"
Akkor tehát ön szerint az állam úgynevezett erőszakszervezeteinek, vagyis a rendőrségnek, hadseregnek stb. a működési elve hibás.
Nos én mindenkit, aki történelmi bla-blának tartja ezeknek a szerveknek az alapvető működési elvét, legszívesebben elköltöztetnék néhány hétre tanulmányi útra egy rendőrök nélküli városba. Ott aztán gyűjthetnék a tapasztalatot. Bár valószínűbb, hogy előbb gyűjtenének be egypár kórházi látleletet - és akkor még szerencsésnek mondhatnák magukat.
@drino: Summerhill:
Az ön kérdése ez volt:
"Ön szerint milyen iskola lenne képes biztosítani ezeket a tevékenységeket tanítási idő alatt?"
Az én válaszom ez volt:
"Summerhill"
Hogy jönnek ide az ön által említett kifogások? -- Azt hiszem, ismét súlyos mellébeszéléssel van dolgunk.
@drino: Az érveim racionálisak: tapasztalatokra alapulnak, illetve pszichológiai és pedagógiai ismeretekre. A saját szorongásaimról egy szót sem ejtettem (miért is tettem volna?).
Az viszont, amit ön ír, hogy az erőszak az erőszak kilátásba helyezésével előzhető meg, nem tudom, mivel indokolható, ugyanis érvvel nem támasztotta alá. (Azt a lózungot, amivel bevezette -- "évezredes történelmi bla-bla-bla" -- nem tudom érvnek tekinteni.)
Az sem érv egy érv ellen, hogy ostobaságnak nevezzük azt.
@szigetva: Nem, nem pusztán arról van szó, hogy nem tökéletesek. Arról, hogy a mögötte álló ideológia alapvetően egy óriási átverés. Wagner meg hihetetlenül gyenge párhuzam, remélem ezt ön is belátja. A Waldorf-iskolákat a nácik támogatták egy darabig, és - külföldön legalábbis - a tanárok között a mai napig jó páran vannak, akik fasisztoid, rasszista eszméket képviselnek - Steiner tanításai alapján.
Many Waldorf documents from the Nazi period proclaim allegiance to the fatherland, to the nation, to the German essence, and even to National Socialism as the embodiment and vehicle of the long-awaited spiritual renewal of Germany. While much of this rhetoric may have been motivated at least in part by tactical considerations, the underlying national mythology is consistent with the pre-1933 anthroposophical view of the historical and cosmic mission of the German spirit.
Az iskolai oktatásról (szintén Waldorf Watch-ról):
Any Waldorf school that is true to Steiner's intentions teaches Anthroposophy indirectly and, when need be, directly. Strenuous efforts are made to disguise this, especially from the students' parents, but we can see what the truth is. Here’s my own nutshell:
1) Waldorf schools teach the students Anthroposophy, indirectly and/or directly.
2) Waldorf teachers are engaged in a religious mission — they consider themselves to be spiritual missionaries.
3) Waldorf schools are dishonest about their intentions — they teach Anthroposophy, but they deny it; they try to lure students toward Anthroposophy, but they deny it.
Here is Steiner speaking to Waldorf teachers. He tells them that their main goal is to promote religion. He calls the religion "Christian," but what he means is his own set of doctrines, that is, Anthroposophy — which is not truly Christian at all. But put that issue aside for the moment. What we should mainly recognize, here, is that Steiner effectively admits that Waldorf schools are religious institutions.
"[W]e must work into the depths of the students’ souls through what is revealed to our individual insights. In this way we prepare them to grow into religious adults ... It is possible to introduce a religious element into every subject, even into math lessons. Anyone who has some knowledge of Waldorf teaching will know that this statement is true. A Christian element pervades every subject, even mathematics. This fundamental religious current flows through all of [Waldorf] education."
As a student at a Waldorf school, I was taught that animals evolved from humans, that technology is evil, that some races are higher than others, that angels can be perceived directly, that science is unreliable and shallow, that different races have profoundly different types of blood... These and other crackpot ideas come straight out of Anthroposophical doctrines. The only thing missing was the open use of the tag "Anthroposophy." The teachers did not explain that they were parroting Steiner.