Latin ábécére térnének a kazahok?
A kilencvenes években az azeriek, a türkmének és az üzbégek áttértek a latin ábécére. Most a kazahok is követnék őket, a tadzsikok pedig felesleges orosz betűktől tisztítanák meg írásukat.
Muhtar Kul-Muhhamed, Kazahsztán kulturális és tájékoztatási minisztere nemrég bejelentette, hogy radikális helyesírási reformot terveznek: a cirill alapú írásról latin alapúra térnének át.
Egy kis írástörténet
Közép-Ázsiában a húszas évekig az arab írást használták, de csak kevesek: igen nagyfokú volt az analfabetizmus. A húszas években aztán latin alapú ábécéket hoztak létre: a janalif 'új írás' nevű rendszert úgy alakították ki, hogy a betűk minden nyelvben a lehető legpontosabban ugyanazt a hangot jelölték, az egyes ábécék csupán betűkészletükben tértek el egymástól. (Hasonló ábécéket nem csak a közép-ázsiai török népeknél, hanem a Szovjetunió más népeinél is használták. Még az is felmerült, hogy az oroszok is áttérnek a latin ábécére.) A felnőtt lakosság számára is szerveztek írástanfolyamokat, így az írástudók száma meredeken emelkedett: a statisztikák szerint 1939-ben a közép-ázsiai köztársaságok lakosságának több mint 80%-a írástudó volt.
A közép-ázsiai török nyelvek
A Közép-Ázsiában beszélt török dialektusok határai nem élesek, nehezen választhatóak szét nyelvekre. Amikor a szovjet időkben létrehozták az irodalmi változatokat, mesterségesen emelték ki a különbségeket, elmosták a hasonlóságokat. Az üzbég esetében például egy olyan dialektust tettek meg az irodalmi nyelv alapjául, melyre a környék iráni nyelvei erősen hatottak: így távolabb került a többi török nyelvtől.
Fontos volt, hogy Közép-Ázsia népei semmiképpen ne az arab írást használják, hiszen az az iszlám valláshoz kötődött.Több szempont is szólt a latin ábécé mellett. A húszas években még úgy képzelték, hogy a forradalom folytatódni fog, és egyre több nép csatlakozik majd hozzá. Előnyösnek tűnt egy olyan írásrendszer terjesztése, melyet a világon más helyeken is használnak. A harmincas évek közepére azonban a helyzet radikálisan megváltozott. Világossá vált, hogy a forradalom kiterjesztése egyelőre elmarad, a Szovjetunió egyre inkább bezárkózott. Időközben Törökországban is a latin ábécére tértek át, ami elősegítette a közép-ázsiai török népek és a Törökország közötti kapcsolatok ápolását. Ugyanakkor egyre fontosabbá vált a russzifikáció, márpedig az orosz nyelv elsajátítását az segítette, ha az anyanyelvüket is cirill betűkkel írják. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején a Szovjetunió szinte összes népe áttért a cirill írásra. (Kivételt képeztek az örmények és a grúzok, akik továbbra is saját írásrendszerüket használták, illetve a frissen bekebelezett balti népek, akik megmaradhattak a latin ábécénél.)
(Forrás: Wikimedia commons)
Az újabb fordulatot a Szovjetunió szétesése hozta. Ekkor a függetlenné vált köztársaságok hivatalos nyelveinek helyesírását több helyen megreformálták, latin betűssé tették. Közép-Ázsiában így történt ez a türkméneknél és az üzbégeknél, a Kaukázuson túli területen az azerieknél, illetve a moldávok is áttértek a román helyesírásra.Tervezték az áttérést az oroszországi tatárok is, de válaszul a szövetségi parlament törvényt hozott, hogy Oroszországon belül csak olyan nyelv lehet hivatalos, melynek cirill betűs az írása.
Nyelv és politika
De milyen okai és következményei vannak egy-egy írásrendszer megválasztásának vagy megváltoztatásának? Az okok lehetnek nyelviek és politikaiak.
Nyelv és írás
A laikusok hajlamosak azt hinni, hogy egy nyelvnek alapvető jellemzője, hogy miként írják. Megfigyelhetjük, hogy a Wikipédiában az egyes nyelvekről szóló szócikkek szinte mindig tartalmazzák a nyelvek ábécéit, sőt, gyakran csak azt. Valójában bármelyik nyelv írható bárhogyan, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy egy-egy nyelvet így vagy úgy szokás írni. (Már ha szokás egyáltalán: a világ legtöbb nyelvén egyáltalán nem írnak.)
Nyelvi okok között szokták felsorolni, hogy valamelyik ábécé inkább alkalmas a nyelv hangjainak jelölésére. Meglepő módon ez az érv hol a cirill, hogy a latin mellett jelenik meg. Az való igaz, hogy a cirill (pl. az orosz) betűkészlete bővebb, mint a latin alapkészlet, de ez önmagában nem jelent semmit. A betűkészlet ugyanis könnyen bővíthető a meglevő betűk módosításaival, mellékjelekkel, az egyes hangok jelölhetőek betűkombinációkkal (mint a magyar cs, sz, zs stb.), sőt, bármelyik készletbe egészen új betűket is beilleszthetünk: ilyen volt az említett latin alapú ábécében a ƣ, mely egy [g]-hez hasonló hangot jelölt. A latin és a cirill ábécé lényegében csak a betűk alakjában tér el (azok között is sok az átfedés), illetve abban, hogy az egyes betűknek mik a megszokott hangértékük – az utóbbiban azonban már jelentős különbségek vannak az azonos alapú írásrendszert használó nyelvek között is.
Ha a cirill hátrányairól esik szó, gyakran említik, hogy a magánhangzók jelölik egyben a mássalhangzók hangértékét is, ti. azt, hogy a magánhangzó előtt álló mássalhangzó „lágy” vagy „kemény”-e. (Lágynak az olyan hangokat nevezik, mint amelyeket a magyarban ipszilonnal írunk: gy, ty, ny stb.) Gyakran a magánhangzójelek jelölik a [j]-t is. Ez az orosz esetében gyakran igen jól jön, mert egyszerűsíti bizonyos alakok írását, illetve tükrözi az orosz bizonyos tulajdonságait, de más nyelveknél csak bonyolítja az írásrendszert. Valójában azonban észre kell vennünk, hogy ez az érv nem szól a cirill betűk ellen: attól még, hogy a cirill betűket használjuk, nem kell átvennünk ezeket a szabályokat is. Nem is minden cirill írásban van ez így, többek között a szerbben sem.
(Forrás: Wikimedia commons)
A cirillről latin írásra való áttérést az oroszok általában oroszellenes lépésnek tekintik. Természetesen arról aligha lehet szó, hogy a türkmén vagy az üzbég latin betűkkel való írása az oroszok érdekeit sértené, de egyértelműen azt mutatja, hogy e népek szeretnének megszabadulni az orosz kulturális befolyástól, vagy legalábbis enyhíteni azt. Míg a cirill írás ugyanis (a Balkán kivételével) egyértelműen az orosz kulturális hatáshoz köthető, addig a latin sokkal kevésbé, mivel az egész világon elterjedt.
(Forrás: Wikimedia commons)
Amikor a volt Szovjetunió török nyelvű népei a latin írásra térnek át, szokás szóbahozni a pántörök eszmét, illetve a Törökországhoz való közeledést. Ez kétségtelenül létezik Azerbajdzsánban, mely földrajzilag is közel esik Törökországhoz, ráadásul az azeri és az oszmán-török kölcsönösen érthető nyelvek. Kisebb azonban ennek a szerepe Közép-Ázsiában, ahol Törökország befolyása is kisebb, ráadásul a közép-ázsiai török nyelvek már távolabb esnek az oszmán-töröktől. Ezzel magyarázható, hogy az egységes, minden török nép számára közös irodalmi nyelv ideálját is inkább Azerbajdzsánban dédelgetik. (Bár a terv megvalósulása egyáltalán nem valószínű, a „legjobb” esetben is ki kell maradniuk bizonyos törökségi nyelveknek, így például a csuvasnak és a jakutnak: ezek igen távol állnak a többi török nyelvtől.) A pántörök eszmék megvalósulásának esélyét Törökország gazdasági gyengesége is valószerűtlenné teszi.
Az ábécé megválasztásánál az érvek gyakran hivatkoznak arra, hogy technikailag melyik írás az előnyösebb. Ma azonban ezek a szempontok egyre inkább háttérbe szorulnak, hiszen (különösen a Unicode szabvány bevezetése, illetve az ehhez igazodó betűkészletek megjelenése óta) ma már ez egyre kevésbé jelent problémát: legfeljebb olyan betűket kell választani, amelyek erősen támogatott nyelvekben is megvannak, s így minden betűkészletben szerepelni fognak.
A váltás ára
A helyesírás szabályozásának egyik fő mozgatórugója az állandóságra való törekvés. Minél radikálisabban változtatjuk meg a helyesírást, az új generációknak annál nehezebb lesz a korábbi időszakok kiadványait olvasni, megérteni. A helyesírást megváltoztatni annál radikálisabban, mint hogy lecseréljük a betűkészletet, aligha lehet. Amikor Szovjet-Közép-Ázsiában a latin írásról a cirillre tértek át, szinte újból analfabétává tették a népet: mindenkinek újból meg kellett tanulnia írni.
(Forrás: Wikimedia commons)
Nincs ez másképp most sem. Bár Türkmenisztán és Üzbegisztán hivatalosan már több, mint másfél évtizede áttért a latin betűs írásra, a feliratok gyakran még ma is cirill betűsek, és a nyomtatott sajtó, illetve a könyvek nagy része is cirill betűkkel jelenik meg.
Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy ha Kazahsztán áttér a latin betűs írásra, akkor ez csak az eloroszosodás malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis a kétnyelvű kazahok nem tudják elolvasni a kazah könyveket, újságokat, akkor oroszul fognak olvasni. Az az új nemzedék viszont, aki már latin betűkkel tanul meg olvasni, nem fogja ismerni a régi, cirill alapú kazah írást, így nem fogja tudni olvasni a régebbi kazah nyelvű kiadványokat.
Finomabb módosítások
Közép-Ázsia köztársaságai közül egyedül Tadzsikisztán hivatalos nyelve nem török nyelv. A tadzsik az iráni nyelvek közé tartozik, így a perzsával (farszival) rokon. Náluk tehát semmiféle pántörök mozgalom nem jöhet számításba, a latin (vagy az arab) ábécére való áttérés nem merült fel komolyan. Ellenben tervezik a е [je], ё [jo], ю [ju] és я [ja] betűk eltörlését. Mivel a tadzsikban nincsenek olyasféle hangok, mint a magyar gy, ty, ny stb., ezek a betűk kizárólag a [j]+magánhangzó kapcsolatokat jelölik, ezeket azonban jelölhetné a [j]-t amúgy is jelölő й és a magánhangzó standard jele.
Na most már tényleg áttérnek...
444.hu/2017/10/27/kazahsztan-2025-ig-ata...lrol-a-latin-abecere
Érdekes tczick. Mondjuk a "Szovjetunió szétesés"-én, összeomlásán jókat szoktam röhögni, akár hol olvasom.
Szerintem a latin ábécének több a haszna, de a cirillel sincs semmi baj. Elég rosszul teszik ezek a népek, hogy hagyják magukat kulturálisan ennyire befolyásolni, és pár évtizedenként úgy váltogatják az ábécéket, mint más az alsógatyát.
*
"Amikor Szovjet-Közép-Ázsiában a latin írásról a cirillre tértek át, szinte újból analfabétává tették a népet: mindenkinek újból meg kellett tanulnia írni."
"Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy ha Kazahsztán áttér a latin betűs írásra, akkor ez csak az eloroszosodás malmára hajtja a vizet. Ha ugyanis a kétnyelvű kazahok nem tudják elolvasni a kazah könyveket, újságokat, akkor oroszul fognak olvasni"
Ezekkel sem értek egyet. Aki cirill ábécével tanult meg olvasni, és nem értelmi fogyatékos, az az új ábécét néhány óra alatt megtanulja, plusz néhány napig gyakorolja, és bele fog jönni. Ennyire azért nem kell lenézni a lakosságot.
Az ábécécserének van igen durva anyagi vonzata is. Mire minden helységnévtáblát, rendszámot, hivatali táblát, bélyegzőt, feliratot, okmányt kicserélnek, az irgalmatlan nagy pénzek elköltését jelenti, és a szóban forgó ország/országok nem állnak valami fényesen gazdaságilag.
@Szajci: Mint írjuk, hivatalosan áttértek, de természetesen mindenki úgy ír, ahogy akar. A lakosság, mely nagyrészt a cirill írást tanulta, továbbra is szívesebben használja azt, emiatt pl. a hirdetők, kiadók is szívesen alkalmazzák stb.
üzbég és a türkmén hivatalosan is áttért már, vagy jelenleg is az áttérés folyamatában van, mert az angol wikipédia szerint az üzbégek 2004-ben kezdték el az áttérést.