(La)TeXnikás praktikák
A szövegszerkesztők többsége az „amit látsz, azt kapod” elvre épül – a LaTeX dokumentumkezelő rendszer azonban felrúgja a szabályt, mégis rengeteg ember használja. Ami jó a tudományos kutatóknak, jó-e az egyszerű felhasználóknak? Kis ráfordítással sok időt spórolhatunk!
A TeX és LaTeX elnevezésekben az X nem [ksz], hanem „erős” [h] hangot jelöl, hasonlóan, mint Bach, a zeneszerző nevében. A magyar TypoTeX kiadó a TeX-ről kapta a nevét, tehát azt is így kell ejteni.
Ha a Wordöt szidjuk, technikai vagy tudományos beállítottságú ismerőseink gyakran válaszolnak azzal, hogy próbáljuk meg inkább a LaTeX-et! Ha szakdolgozatot, doktori disszertációt vagy más effélét írunk, ez a teljesen ingyenesen hozzáférhető rendszer valóban sokat segíthet. De ahhoz, hogy ki tudjuk használni az általa nyújtott lehetőségeket, előbb gyökeresen meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat...
(Forrás: TeXample.net / Juan Luis Varona / CC BY 2.5)
Amit látsz, nem azt kapod
A legelterjedtebb szövegszerkesztők egymás vetélytársai, de mégis hasonlóan épülnek fel: aki már használt Microsoft Wordöt, az valószínűleg a LibreOffice Writerrel is elboldogul, és fordítva. Lehet, hogy más ikonokra kell kattintani, máshol kell keresni egy konkrét menüpontot és így tovább, de ezek a nehézségek rövid tanulással áthidalhatóak, mert az alapvető koncepció hasonló. Így a legtöbben bele sem gondolunk abba, hogy lehetne ez másképp is.
A Word és társai grafikus szövegszerkesztő programok, tervezésük alapelve az „amit látsz, azt kapod” – angolul what you see is what you get, vagy az elterjedt rövidítéssel WYSIWYG (magyarul néha AMLÁZKA néven emlegetik). Ez a furcsa betűszó egyszerűen azt jelenti, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő dokumentum pont olyan, mint a kinyomtatott példány. De hát épp ezt szeretnénk, vagy mégsem?
Szövegszerkesztés mint időpazarlás
Az interneten gyakran találkozhatunk a TeX/LaTeX megnevezéssel. Mi a kettő között a kapcsolat? A TeX egy szedőrendszer, amit eredetileg arra a célra készítettek, hogy a nyomdában minden épp úgy nézzen ki, ahogy azt a kiadó eltervezte. A LaTeX tulajdonképpen egy olyan nyelv, amin utasításokat adhatunk a TeX-nek.
Van egy nagy probléma az AMLÁZKA-jellegű szövegszerkesztőkkel: a felhasználó a nyomtatási képre figyel, és nem magára a szövegre. „Ha tizenkettes helyett tizenegyes betűméretet választok, és nem Couriert használok, hanem Arialt, akkor hátha kifér két lapra az írásom...” „Segítség, most szóltak, hogy a szakdolgozatomban minden fejezetcímet vastag betűvel kell szedni, de tilos aláhúzni, és én fordítva csináltam – most variálhatom át az egészet...?” Valószínűleg mindenkinek ismerősek a hasonló dilemmák.
A LaTeX használatakor azonban az írásunk szerkezetét és a formáját külön kell meghatározni. Létrehozunk egy szövegfájlt, beleírjuk a mondandónkat, majd különböző, a szövegbe beszúrt LaTeX parancsok segítségével jelöljük, hogy mi micsoda – ez egy fejezet, ez egy alfejezet, ez egy lábjegyzet, és így tovább. Formázásról itt még szó sincs! Az egész leginkább a programozásra emlékeztet, de nem kell megijedni, a boldoguláshoz elég néhány parancs ismerete.
Ha így megírtuk a szöveget, kiválaszthatunk hozzá egy stílust. A stílus tartalmazza azt az információt, hogy milyen formázások lesznek a végleges dokumentumban. Ha mindent eldöntöttünk, le kell fordítanunk az állományunkat: kiadunk egy utasítást, a program pedig összerakja a szöveget a stílussal, és egy általunk kívánt formátumú dokumentumot állít elő belőle. Ez lehet például PDF, DVI, vagy akár HTML is. Készen vagyunk!
Nem túl nyakatekert ez az eljárás? Elvégre már a középkorban is tudták, hogy a dolgok számát feleslegesen nem érdemes szaporítani... Nos, ennek az elválasztásnak van egy hatalmas előnye: mivel a szöveg elkülönül a formázásoktól, így egy mozdulattal ki tudjuk cserélni az összes formázást, és teljesen máshogy kinéző dokumentumot tudunk előállítani. Ráadásul mivel az interneten nagyon szép és hasznos LaTeX stílusokat lehet találni, nem kell tipródnunk a részleteken.
Hogyan fest mindez a gyakorlatban? Vegyünk egy tudományos kutatót, aki ír egy hosszú, bonyolult, sok képletet, lábjegyzetet és hivatkozást tartalmazó szakcikket. (Ezek amúgy a LaTeX erősségei közé tartoznak.) Írás közben csak a szövegre magára kell figyelnie, tehát ezzel időt spórol. Sok tudományos folyóiratnak megvan a maga LaTeX stílusa. Kutatónk letölti a megfelelő stílusállományt a folyóirat honlapjáról, kiad egy parancsot, és egy pillanat alatt pontosan ugyanolyan küllemű cikket tud előállítani, mint amilyen majd ténylegesen meg fog jelenni.
Mi magunk is alkothatunk stílusokat, vagy ha valamilyen extrára van szükségünk, telepíthetünk kiegészítőket: a LaTeX-hel lehet kottákat vagy akár sakkjátszma-leírásokat is készíteni, anélkül, hogy képeket kellene össze-vissza vonszolnunk a monitoron.
Sajnos nem minden kiegészítő egyformán jól használható: mint az a nyílt forráskódú programoknál megszokott, gyakran valaki csak a maga hasznára készít kiegészítőt, és a dokumentáció gyenge vagy áttekinthetetlen.
Az elnök úr figyelmébe
Dolgozatíró egyetemisták rémálma a hivatkozások megfelelő elkészítése. Zárójelbe kell rakni az évszámokat vagy nem? A szerző neve után kell szerepelniük vagy a hivatkozás legvégén? Ezerféle szabvány létezik, és természetesen minden tanár mást szeret. (Ez a tudományos folyóiratokra is ugyanúgy vonatkozik, tehát ha valaki publikálásra adja a fejét, ugyanezzel szembesül nagyban.)
A LaTeX nagyszerű kiegészítője, a BibTeX azonban mindent megold helyettünk! Segítségével azonnal átformázható az összes hivatkozás, sőt irodalomjegyzéket sem kell írni soha többé. Elég létrehozni egy BibTeX adatbázist – ezt csak egyszer kell megcsinálnunk, és az összes hivatkozást belerakhatjuk, amire egész életünkben szükségünk lesz. Ma már BibTeX grafikus kezelőfelületek is vannak: például a JabRef segítségével elég rákeresnünk a cikkek címére, és a program belerakja őket az adatbázisunkba. Majd a szövegbe mindenhova, ahova hivatkozást szeretnénk rakni, betesszük a hivatkozandó cikk BibTeX nevét. Ennyi! Miután lefordítjuk az írásunkat, a végén megjelenik a pontos hivatkozás. Több hivatkozás esetén automatikusan ábécésorrendben, vagy ahogy a kívánt irodalomjegyzék-stílusban épp szerepel.
(Forrás: Wikimedia Commons / Mortenalver / , GNU-FDL 1.2)
Nem lassul le
A LaTeX előnye még, hogy csak akkor kell a számítógépnek sokat dolgoznia, amikor lefordítja a dokumentumot. Egy grafikus szövegszerkesztőnek folyamatosan észben kell tartania az összes formázást, és ez egy hosszú, grafikonokkal és táblázatokkal tarkított szakdolgozat esetében rendkívül erőforrás-igényes lehet.
Egy öt-tíz oldalas írás esetében még nem feltűnő a lassulás, így az ember úgy gondolja, hosszabb írásokat is bátran készíthet a szövegszerkesztőjével. Ha azonban még egy képet beilleszt valahova az ötven-száz oldalas dolgozata közepére, akkor hosszú-hosszú várakozás következik, amíg a szoftver végigvezeti a dokumentumon a változtatásokat és újratördel mindent. (Rosszabb esetben az egész fejreáll...) A LaTeX esetében nincsen ilyen probléma.
Nem nagyon macera?
Ha csak néhány oldalas szövegeket szoktunk írni, valószínűleg nincsen szükségünk a LaTeX-re. Ha nem szeretjük a parancssoros kezelőfelületeket, akkor sem fogunk örülni a LaTeX-nek; sőt a rendszer meglehetősen kényes arra, hogy precízen adjunk ki minden utasítást. Mára már sok programozási nyelv ezernyi kényelmi funkciót tartalmaz, és megpróbálja kitalálni, mit akart a felhasználó akkor is, amikor épp elrontott valamit. A LaTeX nem ilyen felhasználóbarát, és ez néha nagyon idegesítő lehet. Ráadásul a sokoldalúság félrevezethet minket és azt gondolhatjuk, LaTeX-ben minden egyszerű. De ha valami olyat szeretnénk csinálni, amire nem számítottak a fejlesztők, egészen váratlanul is leküzdhetetlen falakba ütközhetünk.
Az is nehézségeket okozhat, hogy a LaTeX amerikai program, és habár a kezdetektől fogva felkészítették más írásrendszerek használatára, a mai napig sem működik benne minden funkció hibátlanul. Ha el szeretnénk térni az angol ábécétől, az irodalomjegyzékkel, mutatókkal például gondjaink akadhatnak. A hivatalos honlap és a dokumentáció nagy része sem hozzáférhető magyarul.
Viszont ha nagyobb dokumentumokat szeretnénk létrehozni, érdemes megismerkednünk ezzel a rendszerrel! Ráadásul képleteket, diagramokat, ábrákat a LaTeX segítségével készíthetünk el a legegyszerűbben. A köztudatban az él, hogy a LaTeX-et elsősorban matematikusok és számítástechnikusok használják, de mára már a nyelvészettől akár a filozófiáig rengeteg tudományágban terjed ez a rendszer. Mivel teljesen ingyenes, semmi sem akadályoz meg minket abban, hogy kipróbáljuk – ha nem tetszik, legfeljebb letöröljük, és kész.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a LaTeX-hel létrehozott dokumentumunk teljesen nyomdakész benyomást fog kelteni. Ha szeretnénk elérni, hogy az önéletrajzunk legalább külsőre kiemelkedjen a többi közül, ez a rendszer jó választás lehet! Arról pedig már a Nyest hasábjain is írtunk, hogy a LaTeX prezentációkészítésre szintén jól használható.
(Forrás: TeXample.net / Marc de Falco / CC BY 2.5)
Egyre több olyan program létezik, ami segít abban, hogy ne vesszünk el a parancsok sűrűjében. Talán a legismertebb a Lyx: ez egy LaTeX alapú grafikus szövegszerkesztő, félúton a LaTeX és a Word között. Ingyenes és minden nagyobb platformon elfut, ráadásul van magyar honlapja és kezelőfelülete.
A LaTeX sikerét mutatja, hogy a hagyományos grafikus szövegszerkesztők is átemelnek belőle megoldásokat. Mára már a legtöbb szövegszerkesztőben létrehozhatunk stílusokat, és a dokumentum különböző részeihez hozzárendelhetünk szerkezeti elemeket. Például az összes fejezetcímünkre rárakhatjuk a „fejezetcím” tulajdonságot, és így elég csak a „fejezetcím” tulajdonság leírását szerkeszteni, hogy egyszerre változzon az összes konkrét fejezetcím formázása. Igaz viszont, hogy a felhasználók nagy része ezekről a lehetőségekről nem tud, mi csak elvétve találkoztunk ilyen dokumentumokkal... talán épp azért, mert ezekhez a funkciókhoz más gondolkodásmód szükséges, mint az Office-csomagok hétköznapi használatához.
További olvasnivaló, letölthető programok
LaTeX hivatalos honlap – letöltések, hasznos információk (angolul)
MiKTeX – a LaTeX Windowsos változata (angolul)
Lyx szövegszerkesztő (magyarul)
LaTeX 69 percben (magyarul)
Mire képes a TeX? – bemutatók (angolul)
Még több bemutató (angolul)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (24):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Nem fárasztom magam, beérem ezzel, ha megtalálok minden jelet, ami kell és ha nem torzulnak a képek beillesztéskor:
commons.wikimedia.org/wiki/Category:Bw.png_stroke_order_images
Közben találtam valamit, ami hasonló célt követ:
漢字の筆順のフォント※ Kanji stroke order font v2.016
sites.google.com/site/nihilistorguk/
Mint a cím is mutatja, a probléma, hogy ez nem a kínai írásjelkészlethez készült, így nem feltétlen találok meg minden (egyszerűsített vagy hagyományos) írásjelet, másrészt ez a vonások számozásán alapul, az indexszámok annyira kicsik, hogy min. 80-as betűmérettel kellene nyomtatni, míg az általam keresett "kockáról-kockára" típusú animáció a szokványos karakterméret mellett is értelmezhető, bár feltételezi legalább a vonások irányának ismeretét.
A leggyakoribb, mondjuk 500 jelre elkészíteni egy notációt, pl. 水 [1. shu gou - 2. heng pie - 3. pie - 4. na] még nem lenne önmagában nehéz munka, max. elmenne vele egy-két óra, de pusztán ennyiből nem lehetne vektorgrafikát (pl. svg) készíteni.
@scasc:
Nem tudom elérhető volt-e még a belinkelt kép később, de nekem már nem nyílik meg a deep link, csak az portál, ahol valahol megtalálható a kép. Ha nem, akkor még egy kép arról, mire gondoltam, remélem ennek az oldalnak az üzemeltetőjét nem zavarják a deep linkek.
www.cchar.com/output01.jpg
Pedig biztos, hogy kell létezzen notáció sőt szoftver is, amelyik létre tudja ezeket hozni és szabadon hozzáférhető, felhasználható.
@Nước mắm ngon quá!: *Ilyen* "animálásra" a Unicode nem alkalmas. Nem is lehet az. Ez tipikusan az a helyzet, ahol képeket kell alkalmazni, hiszen nem _szövegrôl_ van szó, hanem _illusztrációról_.
@scasc:
Részben igen, részben nem. Olyan adatokra és fontra lenne szükségem, amelyek lehetővé teszik a vonások sorozatának "animálását"
Lsd.: www.zonjineko.com/wp-content/uploads/raw/strokeorder_954.jpg
Gyerekek, igazán nem érdemes ezen vitatkozni!
Mindkét rendszernek meg vannak az elônyei és hátrányai, és mindkét rendszernek meg van a saját ökoszisztémája.
Mondom én ezt, akinek van egy alkalmazott matematika diplomája és egy magyar nyelvész diplomája. Aki az egyik szakdolgozatot (és elôtte számtalan szemináriumi beadványt) LaTeX-ben írta, a másikat meg WYSIWYG-ben (OO.o).
Mindenesetre bármennyire is meg lehetsz gyôzôdve a *TeX-rôl, ha a folyóirat-szerkesztôség vagy a könyvkiadó Word-ben kéri a kéziratot: már nem éri meg *TeX-ben írni, pláne, hogy ha a *TeX-et megértetted, akkor tudod a Wordöt is "intelligensen" használni (style-okkal, bibliográfiával, automatikusan frissülô hivatkozásokkal,...).
Magyarul a Word "felfújt", nem letisztult, túl bonyolult és szükségtelen hibákra, bonyolultságra ösztönöz. Ha viszont úgyis megértetted a *TeX-et, akkor a Wordben is tudod ezt a sallangot ignorálni, és "értelmesen" használni.
Nincs értelme flame-waroknak. És pláne nincs értelme *TeX-rebellist játszani, amikor a szerkesztôség Wordben kéri a kéziratot, különben sose jut el az olvasóközönséghez a mondanivalód...
@peterbodo: Vállalhatatlanul idióta? Mondja ezt az, akinek láthatóan épp kihagyott a szövegértési képessége?
Szerintem ideje szervízbe vinned a humorérzék-processzorodat. Nem "megvádoltalak lopással", hanem egy csípős szúrkálódást engedtem meg magamnak, az intellektuális tulajdonhoz való átlagos magyarországi hozzáállásból, és a meglehetősen arrogáns "hosszú szövegekre meg ott a kiadványszerkesztő" kijelentésedből kiindulva.
Ha egy ilyen szövegkörnyzezetben azt a kis zárójeles megjegyzést te effektíve, erkölcsileg és emberileg teljességgel komoly vádként értelmezted, akkor ÉN vagyok mélységesen felháborodva a TE vállalhatatlan vélelmeden, amivel hozzám álltál.
Szóval ezen gondolkozz el, és maradjunk ennyiben.
Amit a szoftver effektív képességeiről mondasz, az továbbra sem igazán állja meg a helyét.
Az MS Equation nem rossz, de nem tudom milyen szakmában vagy, és próbáltál-e vele (illetve Eq+MSWord kombinációval) pl. egy négyoldalas tételbizonyítást leírni, szöveges magyarázattal, hivatkozásokkal (pl. "a (3)-as egyenletben látható, hogy ε kiejthető"), stb.
Én próbáltam, és senkinek nem kívánom az élményt. Úgy az első oldal vége táján félbehagytam és inkább LaTeXben csináltam elölről. Előbb kész lett, mint amennyi ideig az egyetlen egy oldal tartott MsWordben.
Épp az a lényeg, hogy NE kelljen "objektumként beilleszteni", egerezni, húzgálni, hanem folyószövegként írhasd. Ráadásul pl. amikor hivatkozol, akkor logikai hivatkozást írhass, és ha beszúrsz még egy képletet az előbb említett (3)-as elé, akkor ne kelljen átírnod kézzel hogy "(3)-as", hanem szedési időben maga a szoftver írja át arra, hogy "(4)-es". (Ezt a LaTeX bizony megteszi neked!)
Hogy te mit vársz el egy szövegszerkesztőtől, az egy dolog. Ugyanakkor a LaTeX nem szövegszerkesztő, hanem szedőnyelv és -rendszer. Ezek a funkciók pedig nem az alapcsomag részei, hanem modulok, amikkel kibővíthető, és amelyeknek pl. egy sakk vagy gókönyv írója, vagy egy zenei kiadványt író zenész nagyon örül, és ők alighanem "elvárnák".
Az "automatikus javítás" pedig a Word legostobább funkciója, és ne próbáld meg a javára felhozni. Tapasztalatom szerint teljességgel kiszámíthatatlan. Egy egyszerű billentyűparancs vagy akár gomb ezeknek a karaktereknek a beszúrására messze jobb lenne (ahogy pl. Macintoshon jellemzően van is minden fontosabb ilyenre billentyűkombináció a standard kiosztásban)...
Minden esetre a nyomdailag tökéletlen dokumentum nem szokott gond lenni azokban az esetekben, amikor az ember Wordöt vagy ahhoz hasonló szoftvert használ amúgy is.
Szóval nem, nem az az előny hogy ingyenes. Az az előny hogy egész másra való. (Word: pár oldalas vállalati riport, gimis házifeladat LaTeX: tudományos értekezés / szakdolgozat / könyv / stb. )
@Sigmoid: off: szerintem, aki ismeretlenül lopással vádol másokat az ... ... ... ... (itt nagyon csúnya szövegek vannak, amit amúgy is kimoderáltak volna)
ON: a hozzászólásodból, úgy tűnik, hogy talán azért viselkedtél ilyen vállalhatatlanul idióta módon, mert a szabad szoftver mozgalom elleni támadást sejtettél a háttérben. Erről szó sincs. A cikk a latex wordnél több/jobb funkcióiról szól, amiket én nem találtam egyértelműnek. Ezért felvetettem, hogy talán a word is tudja ezeket. További példáidra: Képleteket objektumként be lehet illeszteni (MS Equation, szerintem nem rossz). Kottát meg gójátékot én nem várok el egy szövegszerkesztőtől. A spec karakterek wordben is vannak. Próbáld ki, hogy beírod a word-be, hogy ... . default beállítás szerint, automatikusan át fogja tenni helyes ...-ba.
Tehát, akkor annyi az előny, hogy ingyenes? De ezért kissé kényelmetlenebb?
@Nước mắm ngon quá!: Ezeket keresed?:
www.unicode.org/charts/PDF/U31C0.pdf
de.wikipedia.org/wiki/Unicode-Block_CJK-Striche
en.wikipedia.org/wiki/Stroke_(CJK_character)#Use_in_computing
Persze, kell egy font, amely támogatja ôket (a céges gépemen pl. a 36-ból csak 16 jelenik meg, a többi "kocka").
@scasc:
Bizony, így már rémlik. Ha lesz szabadidőm, készítek egy nyomtatható gyakorlófüzetet, azt még nem derítettem ki, a vonássorozat hozzáférhető-e valahol, hogy ne kelljen ezt is egyesével definiálni.
@scasc: (full 'n direct Unicode support)
@Nước mắm ngon quá!: Akkor te a XeTeX-et keresed!
Számomra a LaTeX fő előnyei:
* Gyönyörűek a metematikai (és fizikai, kémiai stb.) képletek.
* Mind az automatikus, mind a kézi elválasztás jól szabályozható, megfelelően beállítva a LaTeX pl. a dinnyét el tudja választani úgy, hogy diny-nye. A legújabb OpenOffice és LibreOffice is majdnem ennyire jó (a diny-nyét ők is tudják megfelelően beállítva), a legtöbb WYSIWYG szövegszerkesztő automatikus elválasztója csapnivaló, és a kézi is problémás.
* El tudja törni a sort automatikusan egy hosszú matematikai képletben, pl. $1 + 1/2^2 + 1/3^2 + ... + 1/n^2$ esetén bármelyik + után.
* Gyönyörű és a dokumentumon belül konzisztensen kinéző táblázatokat lehet vele készíteni anélkül, hogy egérrel sacc/kb. húzogatnám az egyes oszlopok szélességét.
* Ha van egy fél oldal magas ábrám pont az oldal alján úgy, hogy épp nem fér ki, akkor nem lesz az aktuális oldalon levő szöveg fél oldallal rövidebb, hanem a normál szöveg folytatódik tovább, és csak az ábra kerül (pl.) a következő oldalra. Ezt hívják az ábrák úsztatásának.
* Az ábrák sosem lógnak ki a margón, mivel megfelelően úsztatva vannak.
* Nagyobb újratördelés esetén (pl. ha megváltoztatom a főszöveg betűméretét vagy a margót) a legtöbb úsztatott elem (ábra és táblázat) alapból szép új helyre kerül, és legtöbbször nem kell kézzel beavatkozni.
* Megfelelő előzetes beállítások után és megfelelően begépelt dokumentum esetén egyszerre tudom változtatni sok szövegrész alakját, pl. egyszerre változtatható az összes fejezetcím aláhúzottról félkövérre (ahogy a cikk is említi), vagy ha a bal margót 1 cm-rel növelem, akkor a teljes szélességű képek 1 cm-rel keskenyebbek lesznek (és ezt felül is bírálhatom néhány képre). WYSIWYG szövegszerkesztőkben stílusok használatával sok formázás automatizálható, de még így is gyakran van, hogy ,,jajj, az átformázás miatt most mindent újra ellenőrizni kell'', és az is, hogy egyesével meg kell keresnem, hogy hol fordul elő, és egyesével kell átformáznom. Megfelelően használt LaTeX-ben semmit nem kell egyesével csinálni, és szinte semmit nem kell utólag egyesével ellenőrizni. Sokan ezt az előnyt ,,tartalom és forma szétválasztása''-nak nevezik, de szerintem az a lényege és a praktikus haszna, amit fent leírtam.
* Kis fáradsággal és megfelelő technológiákkal (pl. TikZ) megoldható, hogy minden ábrán (ami nem kép) és táblázatban levő szöveg azonos betűméretű és betűtípusú legyen. Így konzszitens lesz a dokumentum kinézete az ábranagyítások ellenére, és nem kell attól félni, hogy véletlenül egy ábrafelirat olvashatatlanul kicsi lesz.
* Az automatikusan generált szövegek (pl. tartalomjegyzék, irodalomjegyzék) elemei is pontosan formázhatók. (Ez profiknak való feladat, de lehetséges.) Tartalomjegyzéknél például lehet a fejezeteket félkövérrel, a szakaszokat meg simával szedni (vagy épp fordítva), beállítható az oldalszámok formázása, és hogy a szakaszokat bal oldalt mennyivel húzza beljebb, mint a fejezeteket. WYSIWYG szövegszerkesztők általában a tartalomjegyzéket saját szájízük szerint formázzák, kevés beállítási lehetőséggel.
* Tartalomjegyzékben a szakaszcím és az oldalszám közé lehet olyan pontsorozatokat tenni, amelyek egymás fölé vannak igazítva.
* Az irodalomjegyzék tételei a különböző dokumentumok között könnyen újrahasznosíthatók.
* Az egyes formai elemek (pl. fejezetek, megjegyzések, ábrák, táblázatok, lábjegyzetek) teljesen automatikusan számozódnak, és ez is teljes mértékben átállítható.
* Amikor egy formai elemre utalunk, a LaTeX (a magyar.ldf segítségével) a névelőt és a ragokat is generálni tudja, pl. ,,az 5. fejezetben leírakhoz képest''-ből teljesen automatikusan ,,a 6.7. szakaszban leírtakhoz képest'' lesz (tehát a számmal együtt a névelő, a mélység és a rag is változik), ha az eredeti szövegrészt átmozgatjuk. A mozgatás után egy utalást sem kell kézzel megkeresni vagy ellenőrizni, mindez automatikus és helyes.
* A LaTeX egy modern gépen az ezer oldalas dokumentumokkal könnyedén elboldoguk, le akár tízezer és százezer oldalas dokumentumok sem kottyannának meg neki, még akkor sem, ha tele lennének képpel, ábrával, táblázattal és matematikai képlettel.
* Sokak szerint nagyon gyors a LaTeX. Nos, 100 oldalnál rövidebb művek esetén, modern gépen általában tényleg egy-két másodperc alatt elkészíti a PDF-et. Megfelelő felhasználói felület esetén (pl. TeXworks) csak egy billentyűlenyomásra és egy-két másodperc várakozásra van szükség a nyomtatási kép frissítéséhez: a LaTeX-fordítás és a PDF-nézegető frissítése ebben benne van és teljesen automatikus. Ez csak egy hajszálnyival kényelmetlenebb a WYSIWYG-nél. 1000 oldalas dokumentum esetén arányosan többet kell várni, de még ez is kibírható.
Ez elég jó szöveg erről: ricardo.ecn.wfu.edu/~cottrell/wp.html
@tenegri: Na igen, aki "hülye", azon nem segít a LaTEX, azon max. egy olyan Word segítene, amiben NINCS félkövér gomb meg betűméret csúszka, kizárólag stílus kapcsolók vannak.
Nem is igazán ez a kérdés lényege.
Amúgy persze nem vagyok ellenére annak, hogy valaki szoftverért pénzt adjon ki. Szoftvermérnök vagyok, szép is lenne ha azért kampányolnék hogy a szakmám értéktelen legyen. :)
Viszont vannak helyzetek, amikor szükséged van egy olyan funkcióra, amit - jellemzően piacszegmentálási okokból - csak olyan szoftver tud, ami egész egyszerűen nem rád lett méretezve, se funkcionalitásában, se árszintjében, hanem mondjuk egy könyvkiadóra vagy szerkesztőségre, ahol a félmillió forintos ár olcsónak számít a termelékenységért cserébe amit a szoftver ad.
Na és ilyenkor segít a szabad szoftver.
Egyáltalán nem "érdekes állatfajta", történelmileg a 70-es, 80-as évek egyetemi szoftvereire lehet visszavezetni. Akkoriban ugye a számítógép sokkal kevésbé számított elterjedtnek, sokan csak az egyetemen találkoztak vele... És a tudományos együttműködés nevében az emberek megosztották egymással a szoftvereket, amiket készítettek. A szoftver tulajdonjoga tipikusan az egyetemé volt, de nagyon rugalmasan kezelték - lényegében szabadon használhattad pár alapvető kérés (pl. továbbterjesztés esetén a forrás megjelölése) betartásával.
A szabadszoftver mozgalom ennek a közösségi szellemnek az újraélesztésén, vagy inkább elterjesztésén alapszik. Egyes félőrült fanatikusokkal (pl. Richard Stallman) ellentétben maga a mozgalom nem célozza a szoftveripar megsemmisítését, hanem egyszerűen arról szól, hogy ha elkészítesz egy szoftvert azért, mert neked szükséged volt rá, akkor közösségi szellemből oszd meg másokkal is. Aztán azok a mások hozzárakják azokat a módosításokat, amikkel alkalmassá tették a szoftvert arra is amire nekik kellett, és így tovább.
A tudományos együttműködésből átvett testvériesség az alapja az egésznek.