A szövegszerkesztés feltalálása
Szövegszerkesztési funkciók korábban is léteztek, de az IBM vezette be a kifejezést magát, és riválisai nagyon sokáig nem tudták megszorongatni. Az első szövegszerkesztők, amiket szövegszerkesztőnek hívtak, néha nem csak az asztal tetejét, hanem a belsejét is elfoglalták. Kiderül, mivel írt Asimov!
Sorozatunk első részében fény derült arra, hogy az első, szövegszerkesztésre alkalmas írógépek nem elektromos üzeműek voltak. A nagy áttöréshez azonban mégis szükség volt előbb az elektromosságra, majd az IBM-re: a nagy kék cég egészpályás letámadással rohanta le az írógéppiacot, sőt maga a „szövegszerkesztés” fogalom is az IBM találmánya.
(Forrás: Wikipedia)
Felvillanyoz az elektromosság
Edison már 1872-ben szabadalmaztatta saját elektromos írógépét. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy gyártani is kezdte: a nagy feltaláló mindenféle szerkezetet szabadalmaztatott, de aztán nem feltétlenül dobta őket piacra. Ez esetben is így történt, és még sokáig várni kellett arra, hogy valódi elektromos írógépek kerüljenek a boltokba. Talán nem is baj – Edison hajlamos volt meglehetősen durva eszközökkel népszerűsíteni az elgondolásait, például az egyenáram-váltóáram szabványháború során többek között úgy érvelt az egyenáram mellett, hogy állatokat ölt le nyilvánosan váltóáram segítségével. (Videónk is van, ha valaki mindenképpen ilyesmit szeretne nézni.)
Csak a huszadik század elején kezdődött meg az elektromos írógépek sorozatgyártása. A korai készülékekben csak a motor volt elektromos, azaz nem kellett izomerőből verni a billentyűket. Mai szemmel ez kevéssé tűnik fontosnak, de hála a nagyobb erejű gépi leütéseknek, indigóval sokkal több másolatot lehetett készíteni egyszerre. A szöveg szerkesztését lehetővé tevő funkciók csak jóval később jelentek meg.
A sztárok írógépe
A nagy áttörés ez alkalommal egy olyan cég nevéhez kötődött, amelyik a mai napig sikeresen fenn tudott maradni. Az IBM az első ízben 1961-ben piacra került Selectric írógépcsaláddal megalázó vereséget mért riválisaira: a Selectricek az USA-ban tizenöt év alatt piacvezető pozíciót értek el, olyannyira, hogy négy elektromos írógépből három valamelyik Selectric típusba tartozott.
Az IBM eközben már javában gyártott számítógépeket is, de ezek még otthoni felhasználásra alkalmatlan, klasszikus nagyszámítógépek voltak.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Arra még sokáig kellett várni, hogy hasonló számítástechnikai berendezések minden irodában és háztartásban megtalálhatóak legyenek, és szövegszerkesztésre lehessen őket használni. Addig a Selectric tarolt: ilyen írógépet használt neves írók sokasága, Isaac Asimovtól Hunter S. Thompsonig, sőt a csodamasina számos filmben és sorozatban is megjelent (angol nyelvű felsorolás). De mit tudott pontosan ez a készülék?
Pörög-forog
A Selectricben egy gömb alakú, gyakran golflabdának becézett fej tartalmazta a betűket. Ezt az alkatrészt könnyen lehetett cserélni, és számos fajtája létezett, így egyszerűen lehetett váltani a különböző betűtípusok, sőt akár ábécék között.
(Forrás: Wikimedia commons)
A többféle betűtípusnak és az elektromos motornak is köszönhetően a Selectricek írásképe a kezdetektől fogva kiemelkedően szép volt. Az IBM mérnökei mégsem ültek a babérjaikon, és igyekeztek minél több szerkesztési funkciót bevezetni: piacra került például egy olyan masina is, amelyben beépített hibajavító mechanizmus volt. Kényelmes apróságokat is kitaláltak: ha bizonyos gombokat nyomva tartott a a felhasználó, akkor az írógép folyamatosan ismételte az adott jelet. Így lehetett például a szóköz nyomva tartásával hosszabb üres helyet hagyni. (Ma, a számítógépek korában ez már természetesnek tűnik, de akkoriban újdonság volt.)
1964-ben, három évvel az első Selectric megjelenése után a cég már adathordozó eszközzel ellátott modelleket is gyártott. Ezek a gépek mágneses kártyákon tárolták a korábban begépelt szöveget, hasonlóan, mint az előző részben látott korai lyukszalagos készülékek. Viszont sokkal jobban el tudtak terjedni, részben azért, mert a mágneskártya kevésbé volt sérülékeny, mint a papír. Az IBM ügyelt arra is, hogy a kártyái különböző típusok között is használhatóak legyenek.
(Forrás: Wikimedia commons / Pointillist)
Láthatjuk, hogy a Selectric most már egymaga végre tudta hajtani az összes olyan feladatot, amire korábban különböző gépeket kellett vásárolni: lehetett vele különböző betűtípusokat használni, valamint szöveget formázni, tárolni és beilleszteni. Mindezek mellett pedig sokkal csendesebb és egyszerűbben kezelhető volt, mint elődei. De azért még volt hova fejlődni...
A szövegszerkesztő, amit szövegszerkesztőnek hívnak
1966-ban jelent meg a Selectric Composer (= Szerkesztő), a következő évben pedig már ez a típus is hozzáférhető volt mágneskártyás változatban. A Composer nevéhez hűen számos betűtípust tudott használni, több különböző betűméretet is ismert, és képes volt úgy sorkizárt szöveget készíteni, hogy csak egyszer kellett a szöveget begépelni. Mint azt korábban láthattuk, sorkizárt szöveget ezidáig csak néhány írógéptípuson lehetett írni, és akkor is kétszer kellett begépelni mindent; a kártyás tárolási lehetőség azonban megóvta a felhasználókat a macerától.
Az IBM találta ki és dobta be a köztudatba a „szövegszerkesztés” (angolul word processing) kifejezést, méghozzá az MT/ST nevet viselő készüléke kapcsán. Ez a gép a megszokott Selectric hardver mellett tartalmazott egy szalagolvasót és az ehhez szükséges vezérlő berendezést is – mindezek annyi helyet foglaltak, hogy az MT/ST-t asztalba építve szállították!
Egy mágnesszalagon 25 kilobájt mennyiségű adatot lehetett tárolni – ez mai szemmel nevetségesen kevésnek tűnik, de a korábban használt mágneskártyákra még ennyi adat sem fért. A formátumon szintén újítottak: a szalagra olyan jeleket is lehetett rögzíteni, amelyek alapján a gépet arra lehetett utasítani, hogy éppen melyik szakaszt nyomtassa ki. Ezt a funkciót akár a mai számítógépes állománykezelés előfutárának is tekinthetjük.
Jó bornak is kell cégér?
Az MT/ST körüli hírverésre az IBM nem sajnálta az erőfeszítést. A reklámkampány fő mondanivalója az volt, hogy a hipermodern újdonság, a „szövegszerkesztés” forradalmasítja az irodai munkát, és lehetővé teszi a cégeknek, hogy lépést tartsanak a gyorsuló idővel. Jim Hensont bízták meg azzal, hogy forgasson reklámfilmet az MT/ST-nek. Habár Henson főművei (mint például a Magyarországon is nagy sikerrel vetített Fantasztikus Labirintus) csak később készültek el, már ekkor is neves alkotónak számított.
Az 1967-ben elkészült mű, a Paperwork Explosion („Papírmunka-robbanás”) gyors vágásokkal és disszonáns hanghatásokkal érzékeltette a modern életritmust. Mi is megnézhetjük: 3:20 után jelenik meg megváltóként az MT/ST, 4:05 körül pedig a Selectric Composer is feltűnik. A szlogen: „Dolgozzanak a gépek, gondolkozzanak az emberek!”
Az IBM vetélytársai csak a hetvenes évek elején kezdtek el magukhoz térni a sokkból, de erről majd a következő részben lesz szó...
Források, további érdekességek
Word Processing (History of) – ebben lehet angolul olvasni az MT/ST működéséről
Így működik a Selectric gömbje – videó
Jelenet a Fantasztikus Labirintusból, magyar szinkronnal