Az ifjú Bill Gates és a magyar kapcsolat
A Xerox kutatói előrelátóan megtervezték a jövő szoftvereit, csak hogy aztán más cégek zsebeljék be a hasznot. Ez történt a szövegszerkesztőkkel is – a Microsoft kapott a lehetőségen, és elcsábította a Xerox magyar fejlesztőmérnökét, akinek a neve ismerős lehet...
A hetvenes-nyolcvanas években gyorsan felfutott, majd letűnt szoftvercégekkel szemben a Microsoftnak eleinte egyáltalán nem volt szövegszerkesztő-jellegű terméke. Meglehetősen sok időnek kellett eltelnie addig, amíg a napjainkban is piacvezető Microsoft Word megszületett. Ehhez egy magyar fiatalemberre is szükség volt, meg az inkább fénymásolóiról ismert Xeroxra...
(Forrás: Wikimedia Commons / az Új Mexikó-i Albuquerque rendőrörse)
Furcsa emberek?
Paul Allen és Bill Gates egyaránt gazdag családba születtek, és szüleik a Lakeside School nevű elit magániskolába íratták őket. Itt barátkoztak össze, és a nagyszámítógépekkel is itt ismerkedtek meg – amikor sok más országban még a számítástechnika is alig létezett, ebben az 5-12. osztályosokat oktató iskolában a szülői munkaközösség terminált és nagygépes gépidőt vásárolt a gyerekeknek. (Csak a miheztartás végett: a Lakeside Schoolban jelenleg körülbelül hatmillió forint egy évre a tandíj, igaz, a diákok egyharmada szociális támogatást is kap.)
A gyermekkori jóbarátok egyetemistaként maguk is elgondolkodtak azon, hogy be kellene szállniuk a számítástechnikai bizniszbe. Amikor megjelent az általunk már korábban bemutatott MITS Altair 8800, az egyik első kiskereskedelmi forgalomba került mikroszámítógép, örültek is meg nem is. Az Altair nyomban felkeltette az érdeklődésüket, de kicsit morcosak voltak, hogy a MITS megelőzte őket. Rögtön felhívták a céget, hogy szeretnének szoftvert fejleszteni az új gépre. A MITS-nél először bizalmatlanok voltak: „Komolyan beszélnek? Sok furcsa ember hív minket.”
Az Altairt ekkoriban csak gépi kódban lehetett programozni. A gépi kód közvetlen utasításokat ad a számítógép műveletvégző egységének, de meglehetősen körülményes használni. Más számítógépekre ekkor már léteztek különböző programozási nyelvek, amelyeken egyszerűbb volt megfogalmazni az utasításokat (az utasítások sorrendje a forráskód). Ilyen volt például a Kemény János és Thomas Eugene Kurtz által eredetileg nagygépekre kifejlesztett BASIC.
Az Altair BASIC elkészítésében közreműködött a Harvardon tanuló Monte Davidoff is, de ő a cégalapításban már nem vett részt, csak erre az egy feladatra bérelték fel. Akkoriban valószínűleg nem gondolta, hogy ezzel a tettével bekerül a technikatörténetbe...
A programozási nyelvekhez mindig szükség van egy fordító- vagy értelmezőprogramra, ami a felhasználó által megírt forráskódból futtatható kódot
készít. A fordító (compiler) és az értelmező (interpreter) között a
különbség nagy vonalakban az, hogy míg a fordító egyben lefordítja az
egész forráskódot gépi kódra, az értelmező az utasításokat egyenként veszi sorra. Ez hasonló ahhoz, mint ahogy a tolmács fordítja mondatonként egy beszélő mondanivalóját; az eredeti angol interpreter szó egyszerre jelent a köznyelvben tolmácsot és a számítástechnikában értelmezőprogramot.
Gates és Allen közölték a MITS-szel, hogy szívesen írnának a gépükre egy BASIC értelmezőprogramot. A cég nyomban bemutatót kért, csakhogy ekkor az értelmező még egyáltalán nem létezett, sőt az Altair maga sem volt a két fiatal birtokában! Gates és Allen a Harvard egyik nagyszámítógépén írtak egy Altair-emulátort, majd ezt használták tesztelésre. Rettegtek a közelgő demonstrációtól, de mindenki legnagyobb megdöbbenésére a program a valódi gépen is működött. Allen és Gates nyomban céget alapítottak, és leszerződtek a MITS-szel.
(Forrás: Wikimedia Commons / Swtpc6800)
A Microsoft hamarosan előállt egy Fortran fordítóprogrammal is, de szövegszerkesztőről az alapítók egyelőre nem is ábrándoztak. Amikor viszont Bill Gates Kaliforniában vendégeskedett, fordult a kocka...
Az első magyar vonatkozás
A Microsoft Word története, mint sok más történet, a Xerox legendás kutatóközpontjában kezdődik. A kaliforniai Palo Altóban található Xerox PARC (Palo Alto Research Center, azaz Palo Alto Kutatóközpont ) a hetvenes években csak úgy ontotta magából a számítástechnikai újításokat. A központ munkatársai a grafikus felületektől a hálózatépítésig mindennel foglalkoztak, és olyan mértékben befolyásolták az informatika haladását, mint talán azóta se senki. Az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért legfeljebb a fénymásoló jut eszünkbe a Xeroxról? Azért, mert a nagyvállalat nem tudta az innovációt piacképes termékekre lefordítani: a Xerox mérnökei alkottak, az Apple, a Microsoft és más cégek pedig felhasználták az ötleteiket és learatták helyettük a babérokat.
(Forrás: Wikimedia Commons / Coolcaesar / GNU-FDL 1.2)
A neten fellelhető videók tanúsága szerint Simonyi nevét minden amerikai kollégája [szimonyi]-nak vagy [szimoni]-nak ejti, még azok is, akik egészen közelről ismerik.
A Xerox PARC-ben dolgozott Charles Simonyi is, a neves fizikus és ismeretterjesztő Simonyi Károly fia. (Az idősebbik Simonyi írta a napjainkig közkedvelt A fizika kultúrtörténetét, amit mi is melegen ajánlunk a téma iránt érdeklődő olvasóknak.) Az ifjabb Simonyi Magyarországon középiskolásként könyörögte be magát ingyenmunkásnak a nagyszámítógépekkel dolgozó mérnökökhöz, de hamarosan maga is programozni kezdett. Olyan jól ment neki a programozás, hogy mire befejezte az iskolát, egy dán vállalat kínált neki állást. Csak hogy érezzük, mennyire meggyőző lehetett Simonyi tudása: a dán cég a hatvanas évek kommunista Magyarországáról hívta meg magához a felsőfokú végzettség nélküli fiatal fiút!
Simonyi Dániából Amerikába ment, ott végezte el később az egyetemet is, majd a Xeroxhoz került és ott elkészítette a Bravo nevű formabontóan újszerű szövegszerkesztőt. Hogy a Bravo nem szerepel részletesebben a sorozatunkban, annak egy oka van: sosem került piacra. A program ugyanis a Xerox Alto nevű személyi számítógépére készült, ami szintén nem került kereskedelmi forgalomba, habár a Xerox sokat elosztogatott belőle – kapott Altót többek között az amerikai elnök is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Joho345)
Az Altót már csak elképesztő gyártási költségei miatt sem lehetett piacra dobni – Simonyi visszaemlékezései szerint akkori árakon ötvenezer dollárba került egy példány legyártása, ez mai pénzben négyszer ennyi lenne. (A mai árfolyamon pedig úgy negyvennégymillió forint.) Akkor egyáltalán mire készítették? Úgy tervezték, hogy az Altón fogják kifejleszteni a jövő szoftvereit. Mire eljut oda a számítástechnika, hogy nagyobb teljesítményű gépeket lehet olcsón gyártani, addigra már meglesznek a megfelelő programok is, amiket futtatni lehet rajtuk. Ez valóban így történt, csak maga a Xerox nem járt jól vele...
Fiatalság, bolondság?
Amikor Bill Gates ellátogatott a PARC-ba, nyomban ráeszmélt, hogy amit lát, az a jövő. A Microsoftnak is grafikus felületet kell fejlesztenie, hozzá pedig jobbnál jobb alkalmazásokat. Simonyi ekkoriban már elkívánkozott a PARC-tól, mert nem tetszett neki, hogy a Xerox jegeli az újításokat. A Microsoft pedig elcsábította, hogy nekik készítsen inkább szövegszerkesztőt.
Simonyira az akkoriban feltörekvő Microsoft nagyon pozitív benyomást tett. Az általunk korábban bemutatott szövegszerkesztő-pionírokkal szemben talán Simonyi volt az első, akit mindig is jobban érdekelt a szoftver, mint a hardver. A többiek hobbiműszerészként vagy villamosmérnökként kezdték, őt viszont a kezdetektől fogva a programozás foglalkoztatta – mint elbeszéli, részben azért is, mert a szoftver kevésbé avul el. Ez az elképzelés találkozott a fiatal Bill Gates cégkoncepciójával, és Simonyinak tetszett Gates ifjonti lelkesedése is.
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA)
Multi-micsodák
A Microsoft a kezdetektől fogva kimondottan szoftvercégnek indult, és ez akkoriban viszonylag újdonságnak számított. Az előző részben is ismertettünk egy hasonló vállalatot, a WordPerfect szövegszerkesztőt fejlesztő SSI-t, de mindkét vállalkozás a pionírok közé tartozott. A stratégiájuk is sokban hasonlított: ahogy az SSI, a Microsoft is azzal próbálkozott, hogy minden lehetséges számítógéptípusra kiadja a programjait. Simonyi azonban előállt egy újítással, ez volt a Simonyi-féle Bevételbomba (Simonyi Revenue Bomb). A bomba lényege egy olyan eljárás volt, amivel nagyon egyszerűen lehetett átírni a programot más géptípusokra, habár ettől a kész változat némiképp lassabban futott. A Microsoft ekkori fő terméke, a Multiplan nevű táblázatkezelő így talán csak kenyérpirítóra nem jelent meg, és a Microsoft rövid időn belül nagy piaci részesedést szerzett magának. Simonyi közben dolgozott a Microsoft megjelenés előtt álló szövegszerkesztőjén is, ami ekkor még a meglehetősen nehézkes Multi-Tool Word (’Multi-Eszköz Szó’) nevet viselte.
Habár ez kicsit furcsán hangzik, a bomba eleinte valóban rengeteg bevételt termelt. Végül azonban a Microsoft ugyanúgy járt a Multiplannel, mint az SSI a WordPerfecttel. A legnagyobb rivális, a Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelőjét csak egy platformra készítette el, IBM PC-re, de arra nagyon jól. Az 1983-ban megjelent 1-2-3 szép volt, gyors, és sokat tudott: Gates és Simonyi is elismerte, hogy jobb volt a Multiplannél. Az IBM PC sikeres lett, az 1-2-3 pedig leelőzte a Multiplant. Stratégiaváltásra volt szükség, méghozzá igen gyorsan!
Az év végén végre-valahára piacra került a Multi-Tool Word, de a nagy áttöréshez más is kellett: a grafikus felület és egy marketinges újítás, az „irodai programcsomag” fogalma. Erről viszont már csak a következő részben lesz szó...
További olvasnivalók (angolul)
The History of Microsoft – a Microsoft házon belül készült dokumentumfilmsorozata (külön ajánljuk a Simonyi-interjúkat)
Why I Hate Microsoft – ellensúly: a Microsoft története negatív megvilágításban