Kottából játszani az életet
Szemléletformáló cikksorozatunk ötödik részéből kiderül, miért van szükség a spektrumon „kottára” a fogmosáshoz.
Ötödik részéhez érkezett a nyest.hu autizmusról szóló, szemléletformáló cikksorozata. Az eddigiek során igyekeztünk definiálni az autizmust, illetve megmutatni, miben különbözik minden más fogyatékossági ágtól, részképesség-zavartól. Az emberek többsége magatartásbeli furcsaságokon, olykor extremitásokon keresztül találkozik az autizmussal. Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni autista embertársaink viselkedésének szokatlan vonásait, fontos megértenünk az ezek mögött húzódó okokat, azt, hogy miben különbözik az autizmussal élő ember kognitív fejlődése neurotipikus társaiétól, és hogy ez milyen gyökeresen más kognitív stílushoz vezet. Úgy véljük, előremutatóbb, ha az autizmusról nem kizárólag fogyatékosságként, hanem az egyén gondolkodásmódját és viselkedését átható kultúraként beszélünk, a spektrumon kívül és belül lévők együttélését pedig különböző kultúrák kölcsönhatásaként fogjuk fel. A sorozat előző részében részletesebben foglalkoztunk az azzal, milyen problémákhoz vezet az autizmus kultúrájának eltérő időfogalma, ennek kapcsán kicsit elgondolkodtunk arról is, mi, neurotipikusok mihez tudunk kezdeni az idővel.
Az alábbiakban – felidézve és kiegészítve a korábban leírtakat – sorra veszünk még néhány olyan kognitív jellegzetességet, melyek az autizmus kultúrájának szerves részei, és amelyek szintén megnehezítik az autisták számára a hétköznapi életben való boldogulást, ily módon a legtöbbször tapasztalható viselkedési problémák fő kiváltó okai.
Vegyük át még egyszer!
Korábban írtunk már arról, hogy az autizmussal együtt járó legalapvetőbb kognitív eltérés, amely lényegében az összes nehézség mögött meghúzódik, hogy alapjaiban sérül a jelentésadás képessége, vagyis az, hogy az érzékszerveink által közvetített benyomásokhoz gondolati tartalmakat társítsunk, illetve meglássuk az ezek között meglévő összefüggéseket.
Ez nemcsak olyan tanult szociális jelenségekre igaz, mint pl. a taps (ha összeütjük a tenyerünket, azzal azt fejezzük ki, hogy tetszik, amit látunk, hallunk), vagy az, hogy a piros szín általában tiltást fejez ki, hanem olyan ösztönös dolgokra is, mint az arckifejezések értelmezése.
(Forrás: Pixabay)
Az átlagosan fejlődő gyermek nagyon hamar megtanulja, hogy a lefelé görbülő száj, a bömbölés, alkalmanként a szemekből folyó könny szomorúságot jelez – nem telik el sok idő, amíg mindezt már képes részben vagy egészen tudatosan is alkalmazni (ld. hiszti). Ezzel szemben egy autista személynek még felnőtt korban is nehézséget jelenthet megérteni, hogy mit jelentenek a fenti jelenségek, sokszor megragad a felületes látványnál, ami, ha leválasztjuk a mögöttes gondolati tartalomról (valakinek valami baja van), sokszor bizony komikus, de legalábbis furcsa.
(Forrás: Pixabay)
Ez az eltérés „visszafelé” is megmutatkozik: az esetlegesen autizmusra utaló egyik legkorábbi gyanús jel lehet a mimika már csecsemőkorban megmutatkozó eltérése, ami sokszor már jóval a beszéd és a szociális készségek kifejlődése előtt megfigyelhető – hangsúlyozzuk: a szakértő szem számára.
A jelentésadás képességének sérülése aztán egyéb eltérésekben is megmutatkozik. Komoly nehézségekbe ütközik az absztrahálás folyamata, vagyis az, hogy egyedi jelenségek alapján elvont következtetéseket vonjunk le, ebből adódik az az autistáknál általánosságban megfigyelhető kognitív jellegzetesség, hogy nem fogalmakban, hanem képekben gondolkodnak. Tehát míg mi pl. az általunk látott székek vagy macskák alapján meg tudjuk alkotni a szék vagy a macska elvont, egyéni jellegzetességektől mentes fogalmát, addig könnyen lehet, hogy egy autista számára a ’szék’ vagy a ’macska’ szó hallatán képek százai jelennek meg, akár aprólékos részletességgel, mégis, ha megkérnénk, hogy rajzoljon egy széket vagy macskát, nem boldogulna a feladattal további instrukciók nélkül.
Végletesen konkrét gondolkodás, könnyen elterelődő figyelem
A fentiekből adódóan az autizmus kultúrájára – a jelenségek és a szavak szintjén egyaránt – a végletesen konkrét gondolkodás jellemző. Egyfelől a spektrumon lévők sokszor képtelenek átlátni a jelenségek mögötti összefüggéseket, ezért hajlamosak elveszni a részletekben anélkül, hogy azokat egy globális jelentéssé fűznék össze, másfelől a szavak többnyire egy dolgot jelentenek, nincsenek mellékjelentések, kapcsolódó finomabb asszociációk vagy szimbolikus jelentések. Éppen ezért nem tudnak mit kezdeni az autisták a képletes kifejezésekkel, közmondásokkal, a szlenggel vagy az iróniával/szarkazmussal. Az Agymenők című sorozatban pl. állandó humorforrás az autizmus tüneteit bőségesen produkáló Sheldon Cooper és a szarkazmus problémája. (A téma részletes kifejtését elolvashatják a nyest.hu egy korábbi cikkében.)
Ez a végletesen konkrét kognitív stílus komoly nehézségeket okoz minden olyan helyzetben, amiben egy kicsit is tágabb összefüggésekben kellene gondolkodni. Az autizmussal élők figyelme, főleg, ha egy adott tevékenységet illetően nem kellően motiváltak, nagyon könnyen elterelhető. Természetesen bármelyik neurotipikus gyerek könnyen megakad a leckeírásban, ha odaadjuk a kedvenc játékát, vagy valami finomságot, sőt az ezekről való álmodozás is elég ahhoz, hogy a nemszeretem tevékenység abbamaradjon. Egy autista ember számára azonban olykor elég egy aprócska részlet megváltozása ahhoz, hogy elterelődjön a figyelme. Ráadásul mivel az autizmus velejárója legtöbbször egy szélsőségesen érzékeny szenzoros rendszer, az érintett emberek egy folyamatos ingeráradatban élnek, figyelmük sokszor ide-oda csapong a különböző érzékszervi benyomások között.
(Forrás: Pixabay)
A neurotipikus gyerekek többnyire könnyedén feldolgozzák, ha mondjuk a megszokott tanáruk helyett más tartja az órát, vagy mégsem írják meg a bejelentett dolgozatot, míg egy autistát az is megzavarhat, ha a megszokott személynek megváltozik a frizurája, a parfümje, kicseréltek egy fénycsövet a teremben, vagy nagyobb lett a falon húzódó repedés.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy minden autista más, nagy egyéni különbségek lehetnek, és kemény munkával, specifikus fejlesztéssel lehet javítani a figyelem problémáin (is), de ha a környezetünkben autista személy van, akkor érdemes felkészülni arra, hogy olyasmi is zavaró lehet, amire nem is gondolnánk. Természetesen nem arról van szó, hogy egy többségi környezetben mindent egy vagy több autista személy igényeihez kell igazítani, de sokat segíthetünk azzal, ha az előre tudható változásokra felkészítjük az illető személyt, vagy ha nem változtatunk azon, amin nem muszáj. Például, ha egy autista gyerek adott helyen szeret ülni, vagy csak tollal/ceruzával, csak vonalas/kockás/sima lapra stb. tud dolgozni, érdemesebb ezen felülemelkedni még akkor is, ha a többiekre más szabályok vonatkoznak. Ez ugyanolyan akadálymentesítés, mint ahogyan a mozgássérült gyermeknek rámpát építünk a lépcsőhöz, vagy a rövidlátó szemüveget vesz, hogy lássa a táblát.
(Forrás: Pixabay)
A tanítónénitől nem várható el, hogy soha többé ne menjen fodrászhoz, vagy ne váltson parfümöt, de ha egy gyerekről tudható, hogy zavarják a váratlan változások, akkor semmibe nem kerül előre szólni, ha holnap rövidebb, göndörebb vagy más színű hajjal jön, és esetleg megmutatni az új parfümöt, mielőtt használni kezdi. Bármilyen banálisnak tűnik, egy-egy hasonló aprósággal is sokat tehetünk azért, hogy autista embertársaink komfortosabban érezzék magukat ebben a számukra zavaros és szorongásokkal teli világban.
A szervezés és a sorrendiség nehézségei
A fentebb tárgyalt kognitív különbségek miatt szintén nehézséget jelent a spektrumon lévőknek a mindennapokban a szervezés és a sorrendiség. Bármit is akarunk megszervezni, ahhoz arra van szükség, hogy egy adott eredmény eléréséhez több elemet integráljuk. Vagyis megint csak arra a képességünkre kell támaszkodnunk, hogy egy konkrét időpillanattól vagy helyzettől elrugaszkodva, egy tágabb összefüggésben lássuk a dolgokat. Mindezt úgy, hogy a szubjektív időérzékelésünkön felülemelkedve alárendeljük magunkat az órának. Talán az eddigiek alapján már világossá vált, mennyi buktatót rejt mindez egy autizmussal élő számára. A savant szindróma olyan fejlődési rendellenesség, amely az érintetteknél szigetszerű, kiemelkedően fejlett részképességekben (többnyire zenei, matematikai képességek, memória) mutatkozik meg. A savant szindróma az esetek túlnyomó többségében agyi rendellenességekkel, például autizmussal jár együtt. Azonban a közhiedelemmel ellentétben az autistáknak csupán a tizede savant autista.
Próbáljuk elképzelni, hogy össze kell csomagolnunk egy kéthetes utazásra, miközben még azt sem volt időnk megszokni, hogy a körmünk tegnap óta valamivel hosszabb lett. Kim Peek, akiről az Esőember c. sikerfilm főszereplőjét mintázták, egy kivételes memóriával rendelkező, ún. savant autista volt, egy élő Google, öröknaptárral a fejében, viszont élete végéig segítségre volt szüksége ahhoz, hogy felöltözzön.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ahogyan az idő strukturálásában, úgy a különböző szervezési feladatok és a sorrendiség megértésében is sokat segítenek a különböző vizuális segédletek, mint pl. az egyes tárgyak, tárolóhelyek feliratozása vagy a folyamatábrák. Utóbbiak segítenek az olyan számunkra pofonegyszerű tevékenységek helyes sorrendjének elsajátításában (még ha megértésében nem is mindig), mint a zuhanyzás, a fogmosás, az öltözködés, a különböző háztartási munkák vagy az, hogy hogyan kell tömegközlekedéssel utazni.
(Forrás: Kamrás Orsolya)
Sorozatunk következő részében sorra veszünk néhányat a fentebb vázolt kognitív stílus által okozott leggyakoribb viselkedési jelenségekből, vagyis mielőtt nekimennénk a jéghegynek, megnézzük, mi rejtőzik a vízfelszín alatt.
A szerző autista gyermeket nevelő szülő, tanár.
A sorozat korábbi részei:
Forrás:
Mesibov – Shea – Schopler: Az autizmus spektrum zavarok TEACCH szemléletű megközelítése. Kapocs Kiadó
@GBR: Igen, valóban érdekes, legalább ők felszámolták valahogy a többértelműséget. :)
@Sultanus Constantinus: "Érdekes egyébként, hogy pl. bizonyos spanyol nyelvjárásokból kezd kikopni a birtokos névmás használata: Közép- és Dél-Amerika egyes vidékein pl. a "su casa" helyett azt mondják, hogy "la casa de él/ella" (sőt, olyan is van, hogy "su casa de él")."
Igen, ez a jelenseg erdekes. Szerintem a kialakulasanak sorrendje igy lehetett: su casa>su casa de él>la casa de él. Ugy alakulhatott ki, hogy eloszor csak specifikacios celbol adták hozza a "de él/ella/ellos/ellas"-t, mikor szukseges, mert a kontextusbol nem derul ki, hiszen a "su" rengeteg szemelyre (usted/él/ella/ustedes/ellos/ellas) utalhat. Ez a hasznalat szinte minden spanyol dialektusra jellemzo, es ekkor nem is pleonasztikus. (Ilyen sokszor elofordul, pl. a francia ce/cette jelenthet "ez"-t is es "az"-t is, de legtobbszor a kontextus ezt tisztazza. Ha viszont nem, akkor hasznalhatod a ce/cette+ fonev-ci/là szerkezetet az egyertelmuseg kedveert). Ezutan viszont egyes dialaktusokban (vagy idiolektusokban) allandosult, akkor is hozzatettek, mikor erre a kontextus miatt nincs szukseg. Igy viszont pleonasztikussa valt a szerkezet, igy a "su" lekopott.
Meg erdekesebb a jelenseg a braziliai portugalban. Eloszor a folyamat azonos lehetett, mint a spanyolban, de vegul jelenteshasadas is bekovetkezett. A "su casa" a spanyolban jelenthet 2. es 3. szemelyu birtokost is, ahogy a portugal megfeleloje (sua casa) is az europai portugalban. A braziliai portugalban viszont a 2. szemelyu birtokos esteben csak a "sua casa", 3. szemelyu birtokos esteben csak "a casa dele/dela/deles/delas" hasznalatos.
@Sultanus Constantinus: az angol még nem ért oda, de már elindult a lejtőn:)
azt gondolom én is, hogy az alannyal egyezés jóval gyakoribb, mint a tárggyal egyezés, de azért az utóbbi is jócskán előfordul, nem olyan ritka
@jan: Persze, de azt nem mondhatod angolul sem -- szerintem -- a "her friend" helyett, hogy "the friend of she". Na a spanyol egyes nyelvjárásaiban viszont éppen ez a szerkezet kezdi felváltani a birtokos névmás használatát, vagyis van, ahol egyáltalán nem ismernek birtokos névmásokat.
Mondjuk nem ismerem a világ összes nyelvét, de szerintem a magyarban meglévő igei egyeztetés a határozott tárggyal, E/2.-ben külön raggal, szintén nem túl gyakori dolog. (Azt hiszem, a baszkban van valami hasonló, de a baszkban egyébként sok a párhuzam a magyarral.)
@El Vaquero: Két emberről van szó: az utóbbi csak iskolázatlan volt, az előbbinek lehet valami értelmi fogyatékossága. Én mindenkihez jóhiszeműen állok hozzá és próbálok neki segíteni, de azt már az elején leszögezem, hogy nem vagyok nyelvtanár és nem érek rá senkit sem tanítani (főleg kezdőket), mert én amúgy nem ezzel foglalkozom "hivatalosan" (tehát ne várják el tőlem, hogy órákat adjak nekik a Facebookon). De egy-egy felmerülő kérdésben, ha látom, hogy az illető értelmes és érdemes vele foglalkozni, akkor szívesen elmagyarázom, amit nem értenek. Ha viszont azt látom, hogy semmi remény, mert abszolút nem ért semmit az egészből, és nem csak azt, amit kérdez, akkor hagyom a fenébe, keressen egy nyelvtanárt. Csak ugye ezek a szerencsétlenek általában már előtte próbálkoztak másnál is, nyelvtanárnál is, ahol szintén nem értettek meg semmit, és utána jönnek hozzám -- mert ugye pénzük nincs tanárra. Ezért sajnálom is őket, de hát nem tudok velük mit kezdeni.
@Sultanus Constantinus: meg lehet tanítani autistákat idegen nyelvre, csak nem a hagyományos nyelvtanozós módszerrel, bár az úgyse nagyon működik a nem autistáknál sem. A helyedben én azt tanácsolnám az emberednek, hogy az általános iskolát marha sürgősen fejezze be (anélkül jogosítványod sem lehet pl., meg egy csomó egyszerű munkakör vagy tevékenységi kör is a befejezett 8 általánoshoz van kötve), nyelvet meg inkább anyanyelvi tanárral tanuljon, vagy legalábbis anyanyelvi anyagokból (film, zene, olvasás, társalgás), és ne nyelvtankönyvekből.
@Sultanus Constantinus: Ha belegondolsz, ilyesmi angolul is van: John's house / the house of John, sőt: my friend, a friend of mine, sőt idiomatikusan "the life of me". Franciául meg asszem olyat is lehet (kicsit viccesen mondani), hogy "ma maison a moi".
"a birtokos névmás is, ha nem is nevezhetjük furcsának, mindenképpen különös, mert ugye kétfelé egyeztetődik: egyrészt alakilag utal a birtokos személyére, másrészt utalhat a birtok számára/nemére is"
a kétfelé egyeztetődés azért nem olyan ritka, pl. az ige is tud az alannyal meg a tárgyával is egyeződni
én látom a házat
én látok egy házat
te látod a házat
te látsz egy házat
@szigetva: Én továbbmennék: szerintem már maga a birtokos névmás is, ha nem is nevezhetjük furcsának, mindenképpen különös, mert ugye kétfelé egyeztetődik: egyrészt alakilag utal a birtokos személyére, másrészt utalhat a birtok számára/nemére is. Az angolban csak az első van meg, az újlatin nyelvekben mindkettő, de az első hiányosan (a birtokos nemét nem jelzi). Érdekes egyébként, hogy pl. bizonyos spanyol nyelvjárásokból kezd kikopni a birtokos névmás használata: Közép- és Dél-Amerika egyes vidékein pl. a "su casa" helyett azt mondják, hogy "la casa de él/ella" (sőt, olyan is van, hogy "su casa de él").
@Sultanus Constantinus: „Amúgy a latin nyelvekben tényleg furcsa” Semmi furcsa nincs ebben: a névelő a fejével egyeztetődik: la maison, ma maison, sa maison. Szerintem az volt a baj, hogy a magyar alapján már a his/her father is különös, de ha végre az megy, akkor meg egy egész másfajta csavar már sok elsőre.
@szigetva: Persze, de ez a lány nem is ezért nem érti, hanem mert egyszerűen nem képes elvontan értelmezni (ami nekem már elsőre lejött); három napig csak azon lovagolt, hogy most ő melyik múlt időt tanulja meg, mire sikerült (?) megértetnem vele, hogy egy nyelv nem így működik, hogy csak azt tanulom meg belőle, ami szerintem fontos (de a végén kiegyeztünk abban, hogy tanulja csak meg a perfecto simplét, mert ő mindenáron egy múlt időhöz akart ragaszkodni).
Egyébként már eleve gyanús, amikor valaki megkeres egy teljesen "in medias res" dologgal (afféle "tudok olvasni, csak nem ismerem a betűket" szindróma); a múltkor pl. azért írt valaki, mert a melléknévi igenév használatát nem értette. Aztán amikor próbáltam magyar példákkal szemléltetni, hogy az micsoda és mire való, akkor persze kiderült, hogy a nyelvtan alapjaival sincs tisztában, tehát azt sem tudja, mi az, hogy főnév, melléknév és ige, mert még az általános iskolát sem végezte el teljesen.
Amúgy a latin nyelvekben tényleg furcsa, hogy a birtokos névelő/névmás a birtokkal egyeztetődik, nem a birtokossal, ahogy az angolban. Sőt, a spanyolban van birtokos vonatkozó névmás is (cuyo, -a), aminél ez még inkább zavaró (pl. Si eres una chica _cuyos amigos_ son hombres... és nem *cuya amigos...). :)
@Sultanus Constantinus: Van olyan nyelv, amelyben máshogy kell köszönömöt mondani férfinak, mint nőnek.
Nekem a franciánál az okozott gondot, hogy az angol his father/her father után itt váratlanul son père volt mind a kettő, pedig van sa is. Szóval nem mindig könnyű a már ismert kategóriákról újakra áttérni.
Van valaki, aki mostanában írogat nekem a Facebookon, spanyolul tanul (vagy legalábbis szeretne megtanulni). Tipikusan azokat a tüneteket produkálja, amit a cikksorozatban olvastam: pl. képes betanulni bonyolult ragozásokat, de fogalma sincs, mit jelentenek, mikor kellene használni őket, és a szövegértéssel is komoly nehézségei vannak (hiába magyarázom el neki ötször, hogy mi mire való, nem érti meg, olvasásra meg pláne nem). Nem sikerült megértenie, hogy pl. nyelvtani neme a főneveknek van, az a főnevek tulajdonsága, és nem variáljuk aszerint, hogy kihez beszélünk (aranyos volt, amikor azt írja nekem, hogy *muchos gracios a muchas gracias helyett, merthogy én hímnemű vagyok. :)). Tehát tipikus: egy dologban csak egyetlen jelentést lát.
Szóval felmerült bennem a kérdés, hogy az autistákat egyáltalán meg lehet-e tanítani idegen nyelvekre?