Spektrumon innen és túl

Mi az autizmus, és mi nem?

Spektrumon innen és túl címmel szemléletformáló cikksorozatot indítunk az autizmusról. Elsődleges célunk segítséget nyújtani az autista emberekkel kapcsolatos élethelyzetek kezelésében és ily módon elősegíteni az autizmussal élők elfogadását.

Kamrás Orsolya | 2016. szeptember 20.

A nyest.hu-n számtalan hír és hosszabb cikk foglalkozott már közvetve vagy közvetlenül az autizmussal, most azonban nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy egy hosszabb cikksorozattal testközelből mutatjuk be az autizmus világát. Az autizmus-spektrumzavar egy olyan állapot, amely rengeteg kihívást jelent nemcsak az érintett személyek, hanem a szűkebb és tágabb környezet, lényegében a társadalom egésze számára. Ugyanakkor hisszük, hogy ez az állapot egy lenyűgöző világ is egyben, mely olyan új nézőpontokat mutat meg, amelyekből kellően pozitív hozzáállással a neurotipikus többség is sokat profitálhat.

Az elkövetkezendő cikkekben elsősorban a kommunikáció, a viselkedés, az interperszonális viszonyok felől közelítünk az autizmushoz. Igyekszünk megmutatni, pontosan hol érhető tetten a fejlődés eltérő módja, mely később a hétköznapokban tapasztalható sajátos, olykor kifejezetten extrém vagy ijesztő viselkedési formákhoz vezet. Ily módon leásva a magatartásbeli furcsaságok gyökeréig remélhetőleg olvasóink számára is könnyebbé válik ezek kezelése, illetve elfogadása.

Csak nagyon korlátozottan kívánunk foglalkozni az autizmus kiváltó okaival, illetve az ezzel kapcsolatos hiedelmekkel, ahogyan a nem viselkedési terápiák (pl. különböző diéták) sem képezik jelen cikksorozat tárgyát. Viszont arra biztatjuk olvasóinkat, osszák meg velünk tapasztalataikat, kérdéseiket, hiszen a célunk végső soron nem más, mint elősegíteni autisták és nem autisták minél harmonikusabb együttélését.

Mi az autizmus?

Akik egy kicsit is mélyrehatóbban foglalkoztak már a témával, azoknak bizonyára nem ismeretlen az autisztikus triász fogalma, miszerint az autizmus három területen, a kommunikáció, a szociális interakciók és a rugalmas viselkedés terén megmutatkozó veleszületett fejlődési zavar. A diagnosztika némileg változott az utóbbi időben, a mentális betegségek nemzetközi osztályozórendszerének jelenleg érvényes verziójában (DSM-5) már autisztikus diád szerepel, eszerint az autizmus állapota az alábbiak alapján diagnosztizálható:

a szociális kommunikáció és interakciók hiánya
beszűkült, repetitív viselkedési minták és érdeklődés.

Mindezek mellett a diagnózisban hangsúlyosabb szerepet kapnak a szenzoros működésben, vagyis a különböző érzékszervek működésében megmutatkozó különböző rendellenességek (hiper- vagy épp ellenkezőleg, hipoérzékenység).

Az autista embetrársainkért való kiállás jelképe a puzzle mintás szalag
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az autizmusban érintett személyeknél késik, vagy teljesen elmarad a beszéd kialakulása, ugyanakkor mindenfajta kompenzációs törekvés is hiányzik (gesztusok, mimika). Ha ki is alakul a beszéd, feltűnően károsodik a másokkal folytatott beszélgetés kezdeményezésének vagy fenntartásának képessége, kialakul a nyelv sztereotip vagy repetitív használata, olykor egy saját nyelv. Gyermekkorban hiányzik a spontán szerepjáték, az élménymegosztás, az életkornak megfelelő kortárs kapcsolatok, a szociális és érzelmi kölcsönösség. Egyértelműen károsodik az összetett nonverbális viselkedésmódok, így a szemkontaktus, az arckifejezés, a testtartás, valamint a szociális kapcsolatokat szabályozó gesztusok alkalmazása. Az Asperger-szindrómát szokás helytelenül az autizmus enyhébb formájaként emlegetni, ennek az az oka, hogy a jó verbális képességű, átlagos vagy afeletti intelligenciával bíró autistákat illetik ezzel a névvel. Az alap rendellenesség viszont itt is ugyanaz, mint a többi autista személy esetében, a DSM-5 osztályozórendszer már nem is használja önálló diagnózisként az Asperger-szindrómát.

Ami a viselkedésbeli eltéréseket illeti, gyakoriak a furcsa, önkéntelen mozgásos manírok, mint pl. a kezek jellegzetes „repkedése”, jellemző a ragaszkodás kényszeres, nem funkcionális rutinokhoz, rituálékhoz. Az autizmusban érintett személyekre többnyire jellemző egy-egy nagyon korlátozott és/vagy szetereotip érdeklődési körhöz való, tárgyát vagy intenzitását tekintve abnormális vonzódás.

Az autizmus egyelőre nem szűrhető, műszeres vizsgálatokkal nem kimutatható, a diagnosztika számára az egyetlen kiindulási pont a viselkedés. Ez a rendellenesség ún. spektrumzavar, ugyanis a károsodás az egyes területeken eltérő jellegű és súlyosságú lehet, vagyis minden autista más.

Mi NEM az autizmus?

Az autizmus egy ma már szigorú kritériumok alapján, nagy biztonsággal diagnosztizálható állapot, melyet először 1943-ban írt le egy Leo Kanner nevű pszichiáter, ennek ellenére Magyarországon csak 2003 óta számít önálló fogyatékossági ágnak. Pedig fontos lenne tudatosítani, hogy miben különbözik az autizmus az egyéb rendelleneségektől – még akkor is, ha tünetek időnként hasonlóságot mutathatnak.

Leo Kanner (1894-1981)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Bár az autizmusban érintett embereknek csak nagyjából 20 százaléka rendelkezik átlagos vagy afeletti IQ-val, maga az autizmus nem értelmi fogyatékosság. A kognitív fejlődés ugyanis nem egyszerűen lelassul, hanem minőségileg teljesen eltérően alakul.

Az autizmus nem részképességzavar, mint pl. a diszlexia vagy a diszgráfia, ugyanis nem egyetlen készség lassú vagy hibás fejlődéséről van szó, hanem több kognitív terület is sérül.

Az autizmus nem pszichózis, vagyis nem valamiféle kóros elmeállapot, ezért, bár a diagnózissal kapcsolatban a végső szót (Magyarországon legalábbis) mindig egy pszichiáter mondja ki, az autizmus kezelésében hatástalanok a pszichiátria módszerei. Az esetleges gyógyszeres kezelések lényegében tüneti gyógymódok, az autizmus ugyanis a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható. Bár vannak tudományos beszámolók gyermekkorban megmutatkozó autisztikus tünetek későbbi megszűnéséről, ezek oka egyelőre nem ismert.

Az autizmus tehát egy ún. pervazív fejlődési zavar, vagyis több készség elsajátításának rendellenességében mutatkozik meg. Ez egy egész életen át fennálló állapot, melynek egyetlen kezelési módja a speciális nevelés, a különböző autizmus-specifikus gyógypedagógiai módszerek alkalmazása. Ezekkel jelentősen javítható mind az érintett személy, mind a környezetében élők életminősége. Más szóval az autizmus nem gyógyítható, de nincs olyan autista, aki megfelelő módszerekkel ne lenne fejleszthető.