Koránt sincs korántsincs
Olvasónk kérdezi, hogy: „koránt sincs” vagy „korántsincs”. Mi pedig arra jutunk, hogy koránt sincs „koránt” szó, mégis külön kell írni ezt az összetett szót!
A magyar helyesírás egyik legnehezebb részével, az összetételek helyesírásával kapcsolatos kérdést kaptunk Olga nevű olvasónktól:
Arra lennék kíváncsi, hogy a „korántsem”, „korántsincs” szavakat egybe vagy külön kell-e írni.
A válasz annál is inkább meglepő, mivel a fenti kérdésben szereplő két szót nem is egyformán írjuk. Az OH. szótára szerint a korántsem (korántse) egybe, míg a koránt sincs külön írandó. Jogosan merülhet fel ezután az olvasókban a kérdés, hogy hogyan írható külön a koránt sincs, amikor koránt szavunk ma már nincs, csak korán.
A különírásnak talán az lehet az indoka, hogy nincsenek olyan összetételek, amelyeknek az utótagjuk ige lenne. Márpedig a sincs a létige tagadásának egyes szám harmadik személyű alakja. Így a helyesírás, úgy tűnik, ezt a nyelvtani elemzést követi, és ezért tekinti határozós szószerkezetnek a koránt sincs kapcsolatot. Annak ellenére is, hogy a koránt határozószó-alak önmagában nem fordul elő, és hogy a szerkezetet egyetlen szóeleji hangsúllyal ejtjük. A korántsem egybeírása mellett pedig szintén a szófaji/mondattani elemzés szólhat.
@Trios: Van létrejön is.
De ez elvâló igekötőként viselkedik: 2011-ben hozták/jött létre. Ha az igekötő+ige kombinációkat összetett szavaknak tekintenék, akkor rengeteg ilyen lenne. De nem tekintjük.
"A különírásnak talán az lehet az indoka, hogy nincsenek olyan összetételek, amelyeknek az utótagjuk ige lenne."
Akkor a "létrehoz" milyen szóösszetétel? Létre+hoz, utótagja ige.
Az agyunkba van "bedugva".
E-nyelv: "A koránt sincs különírandó szószerkezet, a második tagja tagadó létige. A korántsem egybeírandó szóösszetétel, a második tagja tagadó értelmű kötőszó. A koránt határozószó.
Jafe! = pontos, ez tényleg egy határozószó. A korán-t = köröt-te.
A héber kerún, kriná = sugárzás, kóren = ragyog.
A magyarban: korán (hajnalodik), Kornél. Arab KORÁN. Ismét magyar: kering, korong, korona, körönd, környék.
Úgy születünk, hogy a KR váz (krrrr-grrrr) minden ember számára körözést, körbevevést jelent. Tehát ez nemcsak magyarul-héberül, hanem az egész emberi faj számára beírt mentális reprezentáció (velünkszületett értelem).
A finn kertió = kör, kiero = görbe, kori=kosár, kuori=kéreg, köyry = hajlított. Tehát még az (ismert) legősibb gyöknyelvben is körözésről van szó.
Tehát honnan tudtuk ezt mi, magyarok - IS? Válasz: mi is embernek születtünk.
@Avatar: „Ha külön kell írni, akkor nem összetett szó, hanem szószerkezet, vagy kifejezés, vagy valami ilyesmi...”
Ha-ha-ha-ha! Ha ez ilyen egyszerű lenne! Még a szabályzat is elismeri, hogy a szókapcsolatok és az összetételek között nincs éles határ (95. pont )
„A koránt határozószó.” Tessék berakni olyan mondatba, amelyben nem sincs ( vagy sem) követi. Azzal nincs megoldva egy probléma, hogy valaki valamilyen fiókba bedug egy szót.
"mégis külön kell írni ezt az összetett szót"
Ha külön kell írni, akkor nem összetett szó, hanem szószerkezet, vagy kifejezés, vagy valami ilyesmi...
Mellesleg a "koránt"-ra keresve a gugli elég előkelő helyen dobja ki az alábbit:
www.e-nyelv.hu/2013-01-28/korant-sincs/
:)
„nincsenek olyan összetételek, amelyeknek az utótagjuk ige lenne.” - Fogadjátok egy egyszerű, nevesincs olvasó kétkedését. (Egyébként meg ahogy mondani szoktam, vesszenek az összetett szavak!)
@Sigmoid: Igen, olyasminek tűnik, mint az „egyenest” stb. Csak itt az alapszó nem melléknév! A „koránt”-ot én még sosem hallottam magában.
@Sigmoid: „Azért erőst problémás azt mondani, hogy nincs koránt.”
Igazad van, a muzulmánok is gyakran idézik a Koránt. :)
Azért erőst problémás azt mondani, hogy nincs koránt.
Hogy a -t micsoda (képzőnek tűnik, de mit képez miből), azt csak találgatni tudom, de létező jelenség.