Kín a torna?
A hangszernevek folyamatosan változtatják jelentésüket, nem csoda, ha azonos eredetű szavak idővel teljesen különböző hangszereket jelölnek, vagy ha a hangszerek tulajdonságai egyáltalán nem felelnek meg nevük eredeti jelentésének.
Olvasónk a kintorna szó eredete iránt érdeklődik:
Honnan jön a kíntorna? Igaz, a verkli nyekergése mai füllel már kínos, de nem hiszem, hogy annak idején annak tartották volna. És mi köze van a tornához? Talán a tekerés miatt? Nem hinném.
A verkli az azonos jelentésű ausztriai német Werkelből ered: ez a Werk ’munka’ kicsinyítő képzős alakja, azaz ’munkácska’. Mindennek semmi köze ahhoz, hogy a magyar munka eredeti jelentése ’kín, gyötrelem’.
Nos, a hangszer a verkli régies nevét a helyesírási szabályzat szótári szerint rövid i-vel, kintorna formában írjuk. (Hogy éppen ez a szó miért van benne, míg annyi más hiányzik, ne tőlünk kérdezzék.) A kíntorna alak azonban adatolt a múlt századból is, könnyen lehet, hogy ez is népetimológiás változással született, melynek alapja, hogy a verklivel kapcsolatban már akkor is kínosnak éreztek valamit – lehet, hogy nem is a zenét, hanem a kintornások sorsát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Eugène Atget (1857–1927))
A kintorna valójában a latin quinterna [kvinterna] ’pengetős hangszer’ szóból ered. A szó töve a quint [kvint] ’5’, ami arra utal, hogy a hangszer öthúros lant- vagy citeraféleség volt. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a 15. századból idézi előfordulásait ebben a jelentésben. Idővel azonban kihalt. Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótárában azt írja, hogy Pákh Albert újította fel ’verkli’ jelentésben.
Érdekes módon kapcsolódik a kintorna a gitár és a citera szavakhoz. Eredetileg mindkettő az ógörög κιθάρα [kithara] ’líraféleség’ szóból ered, de különböző nyelveken, több hang- és jelentésváltozáson ment keresztül, mire eljutott a magyarba. Míg a gitár a latinból az arabba, majd onnan „vissza” a spanyolba vándorolt, és onnan terjedt el, a citera a latinból vált nemzetközi szóvá. A szavak hasonlóan hangzottak a quinternához, és mivel mindegyik húros hangszert jelentett, alakjaik keveredhettek. Így születhettek meg az olyan szóalakok, mint például az angol gittern ’ősgitár’ vagy cittern ’reneszánsz lantféleség’.
A szitár azonban, melyet szintén idetartozónak vélhetnénk, óperzsa eredetű, és eredetileg ’háromhúr(os)’-t jelent – bár ma éppen sokhúrú hangszereket neveznek így.
@LvT: Hát lehet. Pont a furcsa [s]→[k] miatt értettem úgy, hogy csak a hangszer maga átvétel. De az is igaz, hogy ilyet minek írna egy etimológiai szótár…
@szigetva: Én ebből pont azt olvasom ki, hogy „Greek kithara "cithara," … perhaps from Persian sihtar (see sitar)”. Azaz lehet, hogy a görög <kithara> a perzsa szó átvétele. Ezzel korrelál, hogy a <kithara> ázsiai eredetű hangszer, en.wikipedia.org/wiki/Cithara
A görögben az eredeti szókezdő <*s> hehezet lett, így a perzsa szó átvételekor logikus hanghelyettesítésre gondolnunk, még ha az <s> → <k> szokatlannak tűnhet.
A héber kín = sirat, kiná = gyászének, kinot = siralmak, kenet = fogó, kinter = bosszantotta - magyar(?): kántál.
A "nyúlós" zenéléshez van köze. A többi mind lehet későbbi nyelvek beleérzése-fejleménye, népetimológia. Annyi biztos, hogy kaáaááán: zenélés.
@Avatar: Úgy tűnik, a neveknek nincs egymáshoz közük: www.etymonline.com/index.php?search=sitar (a hangszereknek talán van).
Az ógörög κιθάρα [kithara] és az óperzsa eredetű szitárnak van valami közös ismert előzménye?
Vagy legalább valami rekonstruált alak ezek közös ősére?
"A kintorna valójában a latin quinterna [kvinterna] ’pengetős hangszer’ szóból ered."
Azaz [kinterna], a que, qui szótagokban a [w] (ami soha nem volt [v]) ejtése már a kései latin korszakra megszűnt, tehát a szó magyarba való bekerülésekor már régen nem hangzott.
"A szó töve a quint [kvint] ’5’..."
Semmiképpen sem '5', mivel az '5' latinul quinque, legfeljebb a quintus 'ötödik' töve lehet. Csak a pontosság kedvéért.