Két keverék:
egy ínycsiklandozó, és amire fintorognak
Jopará – a paraguayiak két dolgot neveznek így; az egyik egy étel, a másik egy nyelv. Annak ellenére, hogy elvben mindkettőt minden paraguayi ismeri, a jopará nevű étel valószínűleg jóval kevésbé osztja meg magát a paraguayi társadalmat, mint az azonos néven ismert nyelv. További probléma, hogy míg az étel receptje viszonylag könnyen megadható, a jopará nyelv meghatározása, a guaranítól való elhatárolása távolról sem ilyen egyszerű.
A paraguayi irodalom talán legismertebb képviselője, Augusto Roa Bastos (1917-2005) magyarul is olvasható Hijo de hombre (Embernek fia) című, eredetileg 1960-ban megjelent, majd 1982-ben átdolgozott regényének előszavában így ír az átdolgozott változatról:
„Megpróbáltam [...] egy magasabb rendű vagy legalábbis más irányú szintézist, amely túlmegy a Paraguayban beszélt spanyol-guaraní jopará keverék szókincsén és szintaxisán, amelyet sikertelenül alkalmaztam első könyveimben.” (6. oldal)
Az előszóban megemlített jopará spanyol-guaraní keveréknyelv mellett a regény egy pontján találkozunk egy yopara nevű étellel is. A jopará-yopara eltérő íráskép mögött valójában ugyanaz a guaraní eredetű szó bújik meg.
Az étel
A guaraní hagyományok szerint október az év legnehezebb időszaka a földművesek számára. Karai Octubre (másként: Karaí Octubre) ’Október úr’, egy kalapos kobold, hosszú korbáccsal a kezében a hónap első napján körbejárja a háztartásokat: megvizsgálja, mit főznek az emberek. Ha szegényes étket lel a fazekakban, büntetésből egy év további szegénységgel sújtja a lakókat, ha viszont bőséges élelemre lel, nagylelkűen eltekint attól, hogy lesújtson az amúgy is szegény házbeliekre. Október 1-jén ezért minden jó paraguayi arra törekszik, hogy tartalmas, gazdag ételt tegyen az asztalra. Ez a hagyományos egytálétel a jopará.
A névválasztás bizonyára nem véletlen: a jobbára kukoricából, babból és zöldségekből, esetleg marha- vagy sertéshúsból, kolbászból álló jopará szó a guaraní nyelvben ’keverék’ jelentéssel bír.
Paraguayban ma hivatalosan két nyelv is használatos: a guaraní és a spanyol. A majdnem 7 millió lakosú Paraguay 95%-a mesztic, s annak ellenére, hogy az őslakosok aránya alig 2%, a lakosság 90%-a mégis beszéli a guaranít (és 75%-a a spanyolt is).
(Forrás: Wikimedia Commons / Mattes)
A paraguayiak nagy része azonban egy olyan „harmadik nyelven” kommunikál a hétköznapokban, melynek azonban semmilyen hivatalos státusa nincs. A guaraní e spanyollal erősen kevert változatát szintén jopará néven ismeri a világ. A jopará nyelv megítélésében azonban már maguk a paraguayiak is erősen megosztottak.
A nyelv
Augusto Roa Bastos az 1993-ban megjelent El Fiscal (Az ügyész) című regényében így jellemzi a jopará nyelvet: „
borzalmas dialektus [...], mely a kollektív szenilitás idióta beszédének, a mentálisan gyenge ñe’e tavy-jának tűnik. [ñe’e ’nyelv’, tavy ’idióta, hülye’; ñe’e tavy ’az idióta nyelve, idióta nyelv’]
Úgy tűnik, Roa Bastos nem az egyetlen volt, aki a jopará puszta létét, a guaraní spanyollal való keveredését a „tiszta” guaraní nyelv elfajzásaként, végső soron halálának látta és láttatta. A hivatalos paraguayi kétnyelvűség ugyanakkor azt az idealizált helyzetet sugallja, hogy van egyrészt egy „tiszta” guaraní és egy „tiszta” spanyol nyelv, melyek egymástól nagyon is elkülönülnek. A valóság azonban az, hogy a két nyelv keveredése már a gyarmati múltban elkezdődött: a jezsuita szerzetesek által leírt és normatív formába öntött guaraní nyelvet az évszázadok alatt erős spanyol hatás éri. Normatív jopará nyelv ugyanakkor nem létezik; annak pontos meghatározása pedig, hogy a guaraní spanyollal való keveredésének mely fokán szűnik meg guaraní lenni és válik joparává, valószínűleg még a legelszántabb guaraní nyelvvédőket is komoly kihívás elé állítja. Ehhez képest mások a jopará létét tényszerű valóságként elfogadva arra tesznek kísérletet, hogy Paraguay „harmadik nyelvét” az irodalmi norma szintjére emeljék.
(Forrás: Wikimedia Commons / Maurice Chédel / GNU-FDL 1.2)
Margot Ayala de Michelagnoli paraguayi írónő 1989-ben megjelent Ramona Quebranto (Ramona megpróbáltatásai) című könyve nagy részében a párbeszédek jopará nyelven hangzanak el; az alábbiakban a regényben szereplő egyik jopará nyelvű párbeszédet, ill. annak spanyol és magyar fordítását vehetjük szemügyre:
¡Tereho Paraguaype emba’apo, che memby! Cheapytáta kokuépe. Mientra tengo salú, via atendé por tucriatura, dame nomá sapy’a py’a un poco de pirapire. Mandyju cosecha ha soja opa... no hay ete porvení. ¡Site quedá aquí nemomembychevýta pe bandido hína!
– Ndahaséi niko, mamita, che ko avy’a ko’ápe.Ajahe’óta mante ahejávo che valle pe.”
¡Vete a trabajar a Asunción, mi hija! Yo me voy a quedar en la chacra. Mientras tenga salud, voy a atender a tu criatura, dame nomás de vez en cuando un poco de dinero. La cosecha de algodón y de soja se ha acabado... realmente no hay porvenir. Si te quedas aquí te va a preñar nuevamente ese bandido.
– No quiero ir, mamita, yo estoy contenta aquí. Sólo voy a llorar al dejar mi pueblo.
Menj dolgozni Asunciónba [Paraguay fővárosa], lányom! Én a birtokon maradok. Amíg egészség van, vigyázok a gyermekedre, csak néha-néha adj nekem egy kis pénzt. A gyapot- és szójaszedés véget ért... tényleg nincs jövő. Ha itt maradsz, megint teherbe ejt az a gazember.
– Nem akarok menni, anyácskám, jó nekem itt. Csak sírni fogok, ha elhagyom a falut.
(Forrás: Wikimedia Commons / FrankOWeaver / GNU-FDL 1.2)
Míg a gasztronómiai hagyományként létező jopará jövője biztosnak tűnik, a guaraní és a jopará nyelv jövőbeli sorsa és helyzete távolról sem egyértelmű.
Források
Augusto Roa Bastos: Embernek fia. Noran, Budapest, 2008
„Karaí Octubre” llegó en medio de inminentes aumentos de precio
Paraguayans Share a Delicious Jopará to Shoo Poverty Away
Un rico jopara para espantar a Karai Octubre
Wolf Lustig: Mba’éichapa oiko la gurani? Guaraní y jopara en el Paraguay