Kecsua, guarani és ajmara: a legsikeresebb indiánok
Tudta, hogy számos indián szót használ ön is nap mint nap? Méghozzá nem is akármilyeneket: a három nagy, hivatalos státuszú indián nyelv sok szót adott a magyar nyelvnek is. A kecsua, az ajmara és a guarani nyelvek hosszú harc után válhattak hivatalossá országaikban.
Bizonyára nem gondolta volna a nyájas olvasó, hogy szókincse számos kecsua szót tartalmaz: ilyenek például a koka, a kondor, a láma, a pampa, a puma és a kinin. Legtöbben persze az üzletek polcain találkoznak a kecsua szóval, amelynek spanyolos-angolos írású változatát (quechua) egy ismert ruhamárka használja.
(Forrás: Guido Giardino/sxc.hu/http://www.guidogiardino.com.ar)
A kecsua szó alapvetően egy nyelvet jelöl – pontosabban egy nyelvcsaládot – amely az Inka Birodalom nyelve volt, és amelyet ma is sokan beszélnek. A kecsua valójában egy makronyelv, amely sok – többé-kevésbé kölcsönösen érthető – nyelvjárásból áll. A legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a kecsua nyelvek között kisebb a különbség, mint az újlatin nyelvek között, de nagyobb, mint a szláv nyelvek között. 8-10 millióra becsült használójával ez a ma is élő legnagyobb számban beszélt amerikai indián nyelvcsalád, és a nagyon kevés hivatalos indián nyelvek egyike. A másik két jelentős hivatalos nyelv is dél-amerikai, az ajmara (Bolíviában) és a guarani (Paraguayban).
„Emberi beszéd”
A kecsuát Equadortól Argentínáig mindenhol beszélik és Peruban és Bolíviában is hivatalos nyelv a spanyol mellett. Ennek ellenére a mai napig jórészt kizárólag beszélt nyelv maradt, helyesírása nincs szabályozva, és nem igazán jelennek meg kecsua nyelvű könyvek vagy folyóiratok.
A kecsua már az Inka Birodalom kialakulása előtt is általánosan elterjedt volt az Andokban, és ez a spanyol hódítás után sem változott. A kecsua beszélői saját nyelvüket „runa sini”-nek, azaz emberi beszédnek hívják. A legelterjedtebb változatát, a déli (cuzcoi) kecsuát 5 millióan beszélik.
A kecsua sok tekintetben nagyon hasonlít az Andok másik nagy nyelvére, a Bolíviában a Titicaca-tó környékén szintén milliók által beszélt ajmarára. A két nyelv szókészlete és strukturális felépítése is nagyban megegyezik. Korábban a sok hasonlóság miatt a nyelvészek egy nyelvcsaládnak gondolták a kettőt, de a mai vélemény szerint inkább az évezredes kölcsönös együttélés hatásáról van szó.
Kecsua, magyar: két jó barát...
A kecsua és az ajmara is ragozó nyelv, akárcsak a legtöbb amerikai indián nyelv, és nincsen bennük nyelvtani nem sem. Az kecsua igék ragozásának logikája is eléggé hasonlít a magyar nyelv ragozására, és az egyeztetés nélküli melléknevek a főnevek előtt állnak. A kecsuában is nagyon sok esete van a főneveknek, szám szerint 19 a magyar nyelv 18 esetéhez képest. Az ilyen felszínes hasonlóságok miatt próbálnak időnként rokoni kapcsolatot keresni a két nyelv között. No és persze a kecsuának a történelemben elfoglalt, nagy presztízzsel bíró birodalmi szerepe miatt: a spanyolok érkezésekor az Inka Birodalom 2 millió km2-en terült el és 20 millió lelket számlált. Azonban az amerikai kontinens több mint tízezer évvel ezelőtti betelepülésének – régészetileg ugyan nem kielégítően dokumentált – történetét ismerve, a kecsua-magyar rokonság nagyon valószínűtlennek tűnik.
(Forrás: Rudyard Alfaro/sxc.hu)
Előttem a múltam
Szintén közös a két latin-amerikai nyelvben (a kecsuában és az ajmarában), hogy a legtöbb nyelvtől eltérően a jövő és a múlt metaforikus felfogása a szokásosnak a fordítottja. A kecsua és az ajmara beszélői a jövőre gondolnak úgy, mint ami mögöttünk van, és számukra a múlt fekszik előttünk.
A kecsuának és az ajmarának érdekes a hangkészlete is, az európai nyelvekhez képest nagyon kevés, mindössze három magánhangzót (a, i, u) használnak.
Érdemes még megemlíteni a kecsua nyelv egyik további sajátosságát, ami leginkább csak az európai nyelvek beszélői számára különleges, egyébként nem különösebben ritka a nyelvészetben. A kecsuában szinte minden mondatnál jelölni kell az információ származásának minőségét, hogy mi annak a forrása. A három lehetséges toldalék (-mi, -si, -chu) azt különbözteti meg, hogy személyes megtapasztalásról van-e szó, vagy hallomásból szerzett-e az információ, vagy általánosan feltételezett tényt közöl.
Amerikai indián nyelvek közül csak a közelmúltban sikerült kivívnia néhánynak a hivatalos nyelvi státuszt. A 1972-es perui oktatásügyi reform a 60-as évek társadalmi reformjaiból nőtte ki magát és a kecsua 1975-ös hivatalos nyelvvé emelését eredményezte. Az 1979-es alkotmány azonban speciális zónákra korlátozta a kecsua hivatalos használatát, mivel az csak a lakosság 13%-ának anyanyelve.
Bolíviában 2006-ban került hatalomra Evo Morales ajmara származású elnök. Az ő felügyelte alatt készített új bolíviai alkotmány 2009-ben lépett életbe és 36 indián nyelvet nevez meg hivatalos nyelvként a spanyol mellett.
A legjobb kulturális helyzetben azonban talán a Paraguayban hivatalos guarani nyelv van az összes amerikai indián nyelv közül.
Kétnyelvű Paraguay
Ha a cikk elején felsorolt kecsua jövevényszavaink meglepték az olvasót, most újabb meglepetéssel kell szolgálnunk: ön több guarani szót is többé-kevésbé rutinszerűen használ. A magyar nyelv olyan guarani eredetű szavakkal bír ugyanis, mint a tukán, a jaguár, a tapír, a piranha, avagy a székelyes hangzású, de valójában nem a Hargitán, de nem is a Pest megyei Tápióságban termesztett tápióka.
A guarani az egyetlen amerikai indián nyelv, amelyet nagy számban megtanultak európai bevándorlók is. A kilencvenes évek óta Paraguayban kötelező tantárggyá tették az iskolákban a guaranit, és a nyelvnek a 20. századra jelentős írott irodalma is kialakult. Mivel szinte az egész ország spanyol-guarani kétnyelvű, elterjedt a két nyelv kevert használata is.
A guarani nyelv és nép bizonyos mértékben a jezsuita hittérítőknek – akik a helyi nyelven térítettek – köszönheti fennmaradását, de még inkább a tengerparttól való nagy távolságnak. A jezsuiták 1610 és 1767 között missziókba gyűjtötték a megkeresztelt guarani indiánokat és így próbálták megvédeni őket a rabszolga-kereskedőktől. A guarani közeli rokonai, a tupik a mai Brazília tengerparti sávjában éltek milliós nagyságrendben. Ők szinte teljes mértékben a portugál kalandorok áldozatai lettek, annak ellenére, hogy a portugálok előszeretettel választottak indián ágyasokat és feleségeket.
Sok, még élő amerikai indián nyelv is – a tupikhoz hasonlóan – kihalhat. Valójában hivatalos státuszuk ellenére még a kecsua és az ajmara nyelvek is veszélyeztetettnek tekinthetők, mert csak anyanyelvi használóik vannak és így használatukhoz továbbra is bizonyos társadalmi stigma tapad.
Források
Wikipedia
Nancy H. Hornberger: Bilingual education and language maintenance: a southern Peruvian Quechua case (google books)
az ajmara nyelvről: http://aymara.org/biblio/html/igr/igr.html