Kereskedelmi eszperantó

„Tanulj eszperantóul ma – szükséged lesz rá holnap!” – olvasható egy 1966-os eszperantó tankönyv utószavában. A tankönyv külön érdekessége, hogy az 1966-os, Budapesten megrendezett 51. Eszperantó Világkongresszus alkalmából íródott, kifejezetten azzal a céllal, hogy felkészítse a magyar anyanyelvű kereskedelmi dolgozókat a hazánkba látogató külföldi eszperantistákkal való kommunikáció alapjaira.

Horváth Krisztián | 2016. február 25.

Fajszi Károly (1911-2004) nevével már találkozhattunk a magyarországi eszperantó nyelvkönyvek történetével foglalkozó sorozatunkban: amellett, hogy ő maga is a Cseh-módszerrel tanított, szenvedélyes könyvgyűjtő is volt. Az általa összegyűjtött eszperantó anyagok jelenleg az Országos Idegennyelvű Könyvtár gondozásában állnak és a világ negyedik legnagyobb eszperantó gyűjteményét alkotják.

Fajszi Károly azonban tankönyvíróként is jeleskedett: 1966-ban jelent meg Eszperantó. Kereskedelmi gyorsított tanfolyam című kötete.

Fajszi Károly
(Forrás: eszperanto.hu)

Az 51. Eszperantó Világkongresszus

A Fővárosi Tanács VB Iparcikk Kereskedelmi Iroda által kiadott 51 gépelt oldalas eszperantó jegyzet igen szerény keretek között és kivitelben tárgyalja az eszperantó nyelvtant és a minimális szókincset, mintegy 10 leckében. Az előszóban maga a szerző így fogalmaz:

Ez a jegyzet sem teljességre, sem tudományos rendszerességre nem törekszik.

Beszélni akar megtanítani, rendkívül rövid idő alatt, alapfokon, de hibátlanul.

Budapesten 1966-ban Eszperantó Világkongresszus lesz. Öt világrész 40-50 országából várunk vendégeket.

Arról már olvashattunk, hogy 1966-ban Budapest már második alkalommal volt az Eszperantó Világkongresszus helyszíne: a kongresszuson 3975 eszperantista vett részt a világ számos országából.

Az 1966-os Eszperantó Világkongresszust idéző tömb a Rác fürdő előtti téren

A kongresszusra 1966 elején a magyar eszperantisták is nagyon készülnek. Ahogy azt Fajszi Károly is megfogalmazza az előszóban:

Az idegen az országban először a kereskedelemmel találkozik. Igen fontos része az életünkről alkotott képnek az, amit a kereskedelem alakít ki. A kereskedelem az ország kirakata.

Ezért, meg azért, mert a 40-50 ország fiai közül alig ötöt-hatot – ha – tudnánk anyanyelvén köszönteni, eszpernatóul pedig természetesen minden kongresszusi vendég tud. Vállalta a kereskedelem, hogy aránylag nagyszámú dolgozóját segíti hozzá, hogy a nyelvet megtanulja.

Ez a jegyzet ennek a tanfolyamnak az óráról-órára készült vázlata, majdnem azt mondottam: jegyzőkönyve.

Valóban: azok, akik átverekszik magukat az 51 oldalas jegyzeten, elmondhatják, van még hova fejlődni. Az viszont kétségtelen, hogy a jegyzet szerény kivitele ellenére meglepő újdonságokat is mutat.

Nylonharisnya és jégtánc

Fajszi Károly jegyzetében az eszperantó nyelvtan összessége ugyan kellő mélységben kerül tárgyalásra, de a minimális alapszókincsen kívül alig találunk speciálisan a kereskedelemhez köthető kifejezéseket, beszédhelyzeteket, szavakat.

Mindezzel – úgy tűnik – maga a szerző is tisztában van, mivel már rögtön az előszóban arra buzdítja a tanfolyam résztvevőit, hogy ismereteiket bővítsék Baghy Gyula és Dr. Szerdahelyi István piacon akkor fellelhető köteteinek lapozgatásával – sorozatunkban korábban mindkettővel foglalkoztunk.

Az 1966 márciusára datált előszóban Fajszi Károly arra is felhívja a tanfolyamot elvégző kereskedelmi dolgozók figyelmét, hogy azonnal szerezzék be Pechan Alfonz eszperantó-magyar szótárának harmadik kiadását, mivel a kongresszust megelőzően az érdeklődés következtében erősen fogytán levő szótár újabb kiadására már nem nyílik lehetőség.

Nylonharisnya minőségellenőrzése 1954-ből
(Forrás: Erik Liljeroth / Nordiska museet / CC BY 4.0)

Ami a jegyzet kereskedelmi szempontból való gyakorlati hasznosíthatóságát illeti, a hatodik leckében találunk egy rövid olvasmányt egy boltban játszódó jelenetről, a záró (10.) és a „Szavak, melyek mindennap kellenek” címet viselő lecke pedig egy kisebb (alig három oldalas) szószedet, nagyjából százötven szóval és kifejezéssel. Utóbbiak között viszont olyan érdekességeket találunk, melyek talán korábbi hazai eszperantó tankönyvekben eddig még nem fordultak elő:

(tévé)csatorna	kanalo	metszett kristály	facetita kristalo
harisnyakötő	ĝartero	mintás kötés	ilustrita trikaĵo
harisnyatartó	ŝtrumpzono	műszálas	sinteza
hosszanjátszó hanglemez	longdaŭre ludanta disko	nylon	nilono
kombiné	kombineo	porcelán figura	porcelana figuro
kölni	kolonja akvo	rádiócső	radia tubo
körömlakk	ungoverniso	rúzs	lipruĝo, lipfarbo
magnetofonszalag	sonbendo	szaküzlet	fakvendejo
melltartó	mamzono	választék	sortimento

További érdekessége a kötetnek, hogy – a számnevek tanításakor – a kilencedik leckében egy sporttörténeti utalást is találunk a korszakra: a példák közt olvashatjuk a „Korda–Vásárhelyi-kettős” kifejezést. Korda Györgyi és Vásárhelyi Pál a jégtánc-világbajnokságokon a hatvanas évek első felében többször is az első tíz között szerepeltek, de az 1963-as és 1964-es EB-n negyedik helyezést is elérték.

A Korda–Vásárhelyi-kettős
(Forrás: skating.bplaced.net)

KPVDSZ és eszperantó

A könyv utószavából az is kiderül, hogy a három hónapos tanfolyamon a budapesti főútvonalak néhány kijelölt üzletének dolgozói vettek részt. A tanfolyam végén pedig megalakult a Magyar Eszperantó Szövetségen belül a Kereskedelmi Dolgozók Eszperantó Szakköre, KOMERCISTOJ ’KERESKEDŐK’ néven. A szakkör székhelye a KPVDSZ (Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete) kultúrotthonában, az Eötvös utca 25/a cím alatt volt (telefonszám: 127-379). Összejöveteleket az utószó szerint minden kedden este fél hét és kilenc között tartottak, de 1966 nyarán pedig külön társalgási össszejövetelek voltak keddenként a Bajcsy-Zsilinszky út 66. alatt, a Cipőbolt Vállalat Kultúrtermében.

A KPVDSZ szórólapja 1959-ből
(Forrás: vmfk.hu)

A szakkör tagjai természetesen hozzájuthattak hazai és külföldi eszperantó könyvekhez és folyóiratokhoz is, így a Hungara Esperantisto című laphoz is, mely a Magyar Eszperantó Szövetség havonta megjelenő folyóirata.