Karácsonyi havaj, hawaii karácsony
A nyelvészet nem is annyira bonyolult, ha ismerünk néhány alapszabályt. Amit megtudunk a hawaiiról, az sokat mond anyanyelvünkről, a magyarról is. Kis karácsonyi meglepetés a nyesttől.
Nem tudjuk, olvasóink hány nyelven lennének képesek boldog karácsonyt kívánni egymásnak. Azt sem tudjuk, vajon hányan tudják, hogyan kellene ezt hawaiiul megtenni. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy jóval többen, mint akik egyébként tudnak hawaiiul – akár más hasonló kifejezéseket. Mindezt pedig nem másnak, mint Bing Crosbynak köszönhetjük.
Hawaiiul tehát a mele Kalikamaka jelenti azt, hogy ’boldog karácsonyt’. Ez azért nem lenne annyira érdekes, hogy cikket írjunk róla. Ami érdekessé teszi, az az, hogy ez a két szó nem más, mint az angol merry christmas [meri kriszmösz] átvétele. Gondolta volna? Na ugye...
De miért torzul el a hawaiiban a felismerhetetlenségig az angol kifejezés? A válaszhoz a nyelvek lényegi tulajdonságait kell megérteni. A kérdésről Tom Scott beszélt nyelvészeti videoblogjában, az általa elmondottak alapján foglaljuk össze a választ.
A hawaii az angol szavakat nem tudja eredeti formájukban átvenni, méghozzá két okból. Az egyik az, hogy a hawaiiban eleve kevesebb hang van, mint az angolban (nyolc mássalhangzó és öt magánhangzó – igaz, utóbbiak hosszúak és rövidek is lehetnek, illetve vannak diftongusok – kettőshangzók – is). A másik ok, hogy a hawaiiban nagyon szigorú fonotaktikai szabályok vannak, azaz a hangok csak bizonyos – meglehetősen szűk – minta szerint követhetik egymást. A szótag elején legfeljebb egy mássalhangzó állhat, a szótag végén pedig egy sem.
Ilyen szabályok minden nyelvben vannak, de a nyelvek különböznek abban, hogy milyen szó- és szótagstruktúrákat engednek meg. A magyar például nem szereti a szó eleji mássalhangzó-torlódást. ma már ugyan számos ilyet tolerál (struktúra, szklerózis), de számosat nem. Például a lengyelországi Gdańsk nevét természetes beszédben [danyszk]-nak (illetve a hanyag sajtónak köszönhetően [danszk]-nak –, Mikuláš Dzurinda volt szlovák miniszterelnök vezetéknevét [zurindának] ejtjük. A hangok kiejtése mellett a másik stratégia a hangok betoldása, ezért lesz a Lidlből [lídli].
(Forrás: Wikimedia Commons / PlusMinus / GNU-FDL 1.2)
Hasonló dolgok történnek a hawaiiban az angol merry Christmasszel, valahogy így:
- A hawaiiban egyáltalán nem lehetnek mássalhangzó-kapcsolatok, ennek következtében a [meri kriszmösz]-be magánhangzókat kell toldani: *[meri kariszimasz] (csillaggal a valójában nem létező, csak a levezetés szempontjából szükséges alakokat jelöljük; a hawaiiban az a amúgy is svá-szerűen, elmormolt [ö]-höz hasonlóan hangzik, így most egyszerűen átírjuk);
- mivel szótag, s így szó végán nem állhat mássalhangzó, a szó végére egy magánhangzót kell beszúrni: *[meri kariszimasz] → *[meri kariszimasza];
- a hawaiiban jóval kevesebb mássalhangzó van, nincs például [r] – ezt a hawaii idegen szavakban [l]-lel helyettesíti: *[meri kariszimasza] → *[mele kaliszimasza] (Scott itt picit csal, mert az [i]-t észrevétlenül [e]-vé írja át: erre a változásra nem kapunk magyarázatot);
- a hawaiiban nincs [sz] sem – magyar füllel bizonyára meglepő, de a hozzá legközelebb álló hang a [k]: *[mele kaliszimasza] → *[mele kalikimaka].
Tom Scott videója végén a Skwerl című rövidfilmet ajánlja. Ebben a filmben a szereplők halandzsáznak: olyan szótagszerkezeteket használnak, melyek az angolban vannak, ám magának a szövegnek semmi értelme sincs. Scott szerint ez a film az angolul beszélőknek is megmutatja, hogyan hangzik az angol azoknak, akik nem tudnak angolul.
Ezt a kijelentést azonban erős fenntartásokkal kell fogadnunk. Először is, a szövegből értelmes angol szavakat (sure, I, good, today stb. – a trágárságokról nem is beszélve) tudunk kiszűrni, tehát máris nem olyan, mintha teljesen ismeretlen nyelvet hallanánk. Másrészt az, hogy egy idegen nyelvet milyennek hallunk, nagyban függ attól, hogy milyen az anyanyelvünk. Ebből következik, hogy ugyanazt a nyelvet is másmilyennek hallják a különböző anyanyelvűek – akik pedig az anyanyelvükhöz hasonlóan hangzó ismeretlen nyelvet hallanak, azoknak egészen más élményben van részük, mint azoknak, akiknek az anyanyelvük jelentősen különbözik a hallott nyelvtől.
Kívánjuk, hogy olvasóink ünnepi étkezései kellemesebb hangulatban érjenek véget. Mele Kalikimaka!
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (33):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Krizsa: És hol a távol?
@mederi: Kösz. Télen itt jó dolgunk van, mert a 0 fok, ahol én lakom, irodalmi ritkaság. Habár havazás, kb. 10 évenként:-) is előfordul - s hamar el is olvad. Jeruzsálemben és a hegyeken gyakrabban van hó. Az északi hegyeken néhány hétig meg is maradhat, és akkor szánkózni is lehet. Itt a szobámban délután 16 fok volt. Ilyenkor, de csak este, melegítek egy kis villanyradiátorral. Nappal viszont, ha éppen nem zuhog, mielőtt elmegyek hazulról kinézek, hogy felvegyek egy pulcsit, vagy az se kell. De egyszer nagyon megjártam, lementem a közeli városba autóval, rövidujjú ingben. Először kegyetlenül zuhogni kezdett, aztán úgy dőlt a hó, mintha lezuhanna az összes felhő. Na most mi lesz? Jó félóra, amíg hazaérek. A kocsi is rendesen csúszkált, de a kormányt se bírtam tartani a reszketéstől. Magyar ember azért ilyenkor is feltalálja magát: bementem az első boltba, vettem egy kisüveg vodkát. Mindjárt nem fáztam:-). Pár km-rel odébb meg már nem is volt hó.
@Krizsa:
Meleg(edős) (Nap)keltét (karácsony után is), és B.Ú.É.K. Neked, és minden nyestes barátunknak és vitapartnerünknek is! :)
Boldog Újévet Kívánok!
@szigetva:
Azt gondolom, hogy ha nyelvtörténeti lenyomatok nyelvtanilag is megjelennek egy nyelvben, teljesen mindegy, hogy pillanatnyilag hogyan ejtik legtöbben ki az adott szót.. Kényelmi okokból nem szabad "lenullázni" az egyébként értékes hagyományos írásmódot.
-Vesszőparipám a "valljon" helyett a mai "vajon" írásmód, ami ugyan nem az "ly"-ra vonatkozik, de hasonló okból változtatták meg a helyesírását, mint ahogyan az "ly"-t szeretnék sokan "j"-re váltani..
Szerintem a "var-ol" (talán eredetileg seb hegesedésre vonatkozott, azt értékelték)---->"vall" vagy "varr" (attól függ, merre hasonulnak a mássalhangzók) "gyökökből" jön úgy vélem, ami a latinból is következik (validál=értékel) úgy tudom..
Egy példa:
"Valljon, vajon sütve is finom a krumpli?"
A vessző azt jelenti, hogy egy kérdést nyomatékkal kezdek, ezért biztosan másképpen mondom az első, mint a második "vajon"-t..
Én vissza állítanám legalább a "vajjon" írásmódot.. :)
-Az "ly"-al kapcsolatban az a véleményem, hogy az "-os/ -es/ -ös" képzőt időbenés adott szóhelyen megelőző "-i" képző esetenként "ütköztek"..
Pl. "Hél/ héli (nap(val)i, napos)/ hél(i)jes (a naphoz hasonló, szép)--->helyes (vagy "helles", ahogy egyes vidékeken mondják, mondták).. "győzött" az -es végződés, de a kitöltő (hangzást könnyítő) "j" megmaradt, és azzal "fejlődött" tovább a "helyes" szó..
A szituáció pedig alátámasztja szerintem az "ütközést", hiszen a "Hél" szó helyett a "jövevény népcsoport" bár "Nap"-ot mondott, és a kevert utódok mondanak, de bizonyos szavak ma is őrzik a
"régi(j)es" szóalakot is.. :)
09_Etimologiai_szotar
tavaly [1435 tn. (?), 1560] Belső fejlemény, mely valószínűleg szóhasadással különült el távol szavunktól.
Wikiszótár: Eredet [tavaly < ómagyar: tavaly < ősmagyar: taval (tavaly, múlt évben) < dravida: taval (elmúlás) < tavu (elmúlik, pusztul)
Dravidául persze nem tudok, de mivel a dravida is gyöknyelv, volt 5O% valószínűsége, hogy a tavu ott is pusztulást fog jelenteni.
A héber tavá = elmerült, vízbe fúlt, tavál = elmerült.
A Wikiszótárról, TESZ-ről a Gyöknyelvészet 2O12-es megjelenése előtt még azt se tudtam, hogy online is megvannak. Egyébként sem nézem meg soha (legfeljebb utólag, ha mégis kíváncsi vagyok, meg ha vita aalakul ki). Azért nem nézem meg soha előre, hogy mindig örülhessek, hogy a gyöknyelvészet tálcán nyújtja nekem mindazt, amit egy sereg nyelvész (esetleg) kiizad. Az se baj, ha szlávra, törökre mutogatnak rá, mert azoknak is gyöknyelv volt az ősük – legfeljebb jobban összekeveredtek már.
@Krizsa: Aki a tavaly szót azáltal kapcsolja össze egy elmerül jelentésű szóval azáltal, hogy zárójelbe odaírja, hogy "(távoli)", az szakorvosi segítségre szorul
@Krizsa: jajj, ezt hagyjuk már! Dehogy ejted te másképp. Azt csak hiszed az íráskép alapján. Ha nem beszélsz kifejezetten palóc vagy nyugati nyelvjárást, akkor a j-t és az ly fonémáját is [j]-vel ejted. Ha meg szerinted nincs ly=j-zős nyelvjárás, akkor hallgass bele egy magyar tévé- vagy rádióadásba, vagy YouTube-videóba. Nincs felfelé meg lefelé ívelő j. Vagyis vannak különféle j-k, hasonulás miatt is torzul, meg idegen nyelvek is használnak speciális [j]-változatokat, de ezt hagyjuk, mert inkább nyelvtől, és hangkörnyezettől függ, és nincs köze az ly-hoz.
@Krizsa: „Nincs oJan nyelvváltozat a magyarban, ami ne különböztetné meg az Ly és a J kieLYtését:” De a legtöbb változata a magyarnak ilyen. Hiába mondod a fehérre, hogy fekete.
A nyelvészeket a helyesírás nem nagyon izgatja, tehát nincsenek „követeléseik” se vele kapcsolatban.
@szigetva: 1. Először követeljétek meg, nyelvészek, a finnektől, angoloktól, franciáktól, stb. hogy kiirthassátok az írás és a kiejtés közötti eltérésüket, ami a nyelvük történetét a tükörben mutatja fel... (Az angollal pont most foglalkozom ezügyben:-)))).
... s csak aztán próbáljátok meg a magyarból kiirtani még azt az egy-két nyomot is (a nemzeti nyelvünk értékeit), amit a rosszemlékű latin írásra való átkényszerítés még meghagyott.
2. Nincs oJan nyelvváltozat a magyarban, ami ne különböztetné meg az Ly és a J kieLYtését::-)))), kedves nyelvész úr.
Mert én, aki Budapesten születtem, már 4 éves koromban is megkülönböztettem őket. Mindenfélét írtam hibásan, a ragokat pl legtöbbször külön a szótól, az S-et és az R-et tükrözve, stb., de ezt mindjárt helyesen írtam. Apám elmagyarázta, hogy kétféle J van, és mondott rá példának néhány szót. ENNYI ELÉG VOLT. Ugyanis én 4 éves koromban tanultam meg írni. Azóta sem tévesztem össze a kettőt, mert SIKÍT a fülembe, ha fordítva mondja, vagy írja valaki. S ez valszeg pont amiatt van, hogy a genetikailag legfogékonyabb koromban tanított meg írni az apám, Budapesten. És, igen, ő is Pesten született. A vas-megyei nagyszüleimhez pedig csak 6 éves koromban vittek le először:-)))
Az "ojan" MÉLYEBBEN képzett J, ami az utána következő szótagot is "lenyomja", az olyan pedig felfelé ívelő Ly, ami az utána közetkező szótagnak is felívelést ad.
@Krizsa: És ennek mi köze ahhoz, hogy az olyan nyelvváltozatokban, ahol csak [j] van a hagyományos helyesírás nem tükrözi a fonológiai realitást?
@szigetva: Minden olyan szót, amit Ly-nal írunk, Vas-Zala megyében L-lel MONDANAK: foló, mellik, taval-tavali, luk - de J-vel mondják: táj, száj, fej, megfej.
Egy kivétellel (hangyaboly) minden olyan szót, amit a magyarban Ly-nal írunk, csak L-lel lehet rokonítani a héberből: FOLYÓ: peleg = patak, poleg = megoszt, TAVALY (távoli): tavál = elmerült (tóba), LYUK (lék): lakuj = hiányos, leká = nincs.
TÁJ (betájol): tajár = kiránduló, SZÁJAL: szíjah = beszéd, FEJ, (meg)FEJ, PAJOR: pija = szájacska, szopóka. (P/F hangváltozás magyarban-héberben egymás között is, és mindkét nyelvben belül is.)
@mederi: csak taggellek rendesen is
@mederi: Az nem feltételes mód, hanem ható alak :D A feltételes mód jele a -nA/-nÁ. Alapvetően minden adat fontos de a helyükön kell őket kezelni, ebben igazad van. Azt mondjuk tegyük hozzá, hogy amikor Krizsát csesztetjük, alapvetően arról van szó, hogy gyökeresen szembemegy az egyébként gyakran gazdag és pontos forrásanyaggal. Például szétgyököz egy mai szót és megállapít neki egy másik szintén mai rokonságot egy másik mai nyelvvel, miközben mindkét nyelv történetének vannak forrásai és látszik, hogy a két szó hasonlóságai a múlt felé haladva csökkennek, illetve az általa talált gyök is "elvész". Hogy a szkemafrek gyakran nem nyitottak új szemléletekre, az is igaz, de ehhez meg azt kell hozzátenni, hogy a nyelvészetben az "alternatív" irányzatok 95%-a valóban csak gyerekmese és 90%-a még csak nem is új, hanem valami öreg hülyeség, amin a tudomány mára már rég túlhaladt.
-A "mele" hajaz szerintem a magyar "mell-->(a)mely/ meleg" kifejezésekre, amik tartalmukat tekintve (mell(es)-leg) a "gyermeki boldogság" forrásai.. :)
-A "kalika-maka" esetén a labilis "a" helyére "e"-t téve "kelike", a "k"-t megelőző "t" hangot behelyezve a "k" helyére "telite-.." volna (mint "telítődik", ahogyan a növekvő Holdra is mondjuk).
Ezeket azért írtam, mert a magyarban a szleng kifejezések is hasonlóan "gyökerekig hatolnak", ami nehezen megmagyarázható spontán jelenség..
-A szituáció a karácsonyt illetően éppen az (és volt eredetileg), hogy a nappalok rövidülése átbillen a nappalok hosszabbodásába, ha ma már nem is igazodik pontosan a napfordulóhoz ez az ünnepünk (Napimádathoz, ami az egyik legősibb hitvilágból jön), vagyis a "mele (telite--->)kelike-..."-hez
(a magyarban a
<"meleg" --->havaii "mele"=boldog/ a
"tel-ít, kel-()t"---->havaii "kelike-..."> ..
Az angol kifejezésből a cikkben szépen levezetett hangtani megfelelések után éppen oda jutottak (vissza) szerintem a havaii szavak, ahonnét feltehetően elindulhattak volna valamikor a rég-rég múltban, a "Naptelítődéshez", vagyis a napfordulóhoz...
-Lehet, hogy azok a bizonyos spontán gyökök valahol mégis működnek?!.. :)