Ismét bebizonyosodott:
nem a méret a lényeg
Az agy bizonyos részei képesek szelektív módon fejlődni, hogy eleget tegyenek az új környezeti hatások által támasztott követelményeknek.
Az agy szerkezeti elrendezése, nem pedig összmérete lehet az alapvető evolúciós különbség a főemlősök agya között – állapította meg egy új tanulmány. Az elemzésben részt vett kutatók tizenhét fajt vizsgáltak negyvenmillió évre kiterjedő evolúciós idősávban. Arra a következtetésre jutottak, hogy az agy evolúciós fejlődésének háromnegyedét a bizonyos régiók egymáshoz viszonyított nagyságában bekövetkezett változások, nem pedig az összméret módosulása idézte elő. A Proceedings of the Royal Society B című szaklapban közzétett tanulmány feltárta azt is, hogy a frontális lebeny nagyarányú növekedése kritikus szerepet játszott az emberfélék evolúciójában.
A hagyományos felfogás szerint az ember felsőbbrendű intelligenciája leginkább annak köszönhető, hogy agymérete háromszorosa a hozzá legközelebb álló rokonáénak, a csimpánzénak. A mostani kutatást végzők azonban abból indultak ki, hogy a nagyobb nem mindig jobb: mivel a nagyobb agy működtetéséhez több energia kell, szerkezeti átalakítása talán okosabb stratégia lehet(ett) a mentális képességek fejlesztésére.
Jeroen Smaersnek, a University London College fejlődéstani biológusának a vezetésével tizenhét főemlősfaj agyát vizsgálták meg, majd a méretben lezajlott változásokat elhelyezték az evolúciós fán. Kiderült, hogy az évmilliók során az agy több kulcsfontosságú területének a nagysága megnőtt más részekéhez viszonyítva. A hominidák (emberfélék) családjához tartozók esetében elsősorban a gondolkozásért, tervezésért, beszédért, a csontvázizmok akaratlagos mozgatásáért, az érzelemért, problémamegoldásért és a személyiségért „felelős” homloklebeny fehérállománya növekedett meg. „Ez a rész kicsit olyan, mint egy vállalat élén álló vezérigazgató. Begyűjti az információkat a többi agyterületről, majd összegzi és egységbe foglalja azokat” – idézte Smaers szavait a tanulmányt kivonatosan ismertető tudományos hírportál, a LiveScience.
A kutatás kimutatta azt is, hogy amikor húszmillió évvel ezelőtt a főemlősök rendjébe tartozó óvilági (vagy keskenyorrú) majmoktól különvált az emberen kívül a csimpánzt, a gorillát és az orángutánt is magába foglaló hominidacsalád, a motorikus képességeket szabályozó agyrész mérete is megnőtt a többi régióhoz képest. A tudósok szerint a változás elősegítette az eszközök használatához szükséges – például táplálékszerzés céljából végzett – összetett mozgásformák elsajátítását és összehangolását.
A George Washington Egyetem kutatója, Cher Sherwood, aki nem volt részese a tanulmánynak, úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat bizonyítja: az agy bizonyos részei képesek szelektív módon fejlődni, hogy eleget tegyenek az új környezeti hatások által támasztott követelményeknek.