A rák kialakulása az evolúció számlájára írható?
A rákos megbetegedések terápiájában is új utakat hozhat, ha megválaszoljuk azt a kérdést, hogy honnan származik a rák, hogyan alakulhatott ki. Charles Lineweaver és Paul Davies evolúciós magyarázatot adnak a rák létezésére.
A rák nem más, mint amikor rosszindulatú sejtek ámokfutásba és őrült szaporodásba kezdenek, és elterjednek testszerte. A ma ismert terápiák a rosszindulatú sejteket próbálják különböző módszerekkel megsemmisíteni – még mielőtt azok ölnék meg a beteget. De a rosszindulatú sejtek elég kitartóan próbálnak túljárni a szervezet saját védekezési mechanizmusainak az eszén: arra vannak programozva, hogy a szervezetben véghez vigyenek egy olyan változást, amellyel a saját szaporodásuknak és túlélésüknek kedvező körülményeket teremtenek.
A rák hatékony gyógymódjainak a megtalálásához is kulcsfontosságú lenne annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért létezik egyáltalán a rák. Hogy alakul ki? Miért őrülnek meg az ember saját sejtjei különböző külső hatásokra – amilyen a radioaktív sugárzás, különböző vegyi anyagok, gyulladások vagy fertőzések? Több évtizednyi kutatás után sincsen ma mindenki által elfogadott elmélet erről a kérdésről.
Charles Lineweaver és Paul Davies úgy érvelnek a The Guardian hasábjain, hogy a rákos sejtek viselkedéséhez hasonló folyamatok a normál élet részei, tehát evolúciós gyökerük lehet, és nem a „modern kor ártalmai” közé tartoznak. Az evolúciós elméletet támasztja alá az a tény is, hogy rákos folyamatok nem kizárólag az emberi testben léteznek: az emlősöknél, az ízeltlábúaknál, de még növényeknél is tapasztaltak hasonlót.
A rákért tehát – Daviesék elmélete szerint – a gének a felelősek, méghozzá olyan gének, amelyek több 100 millió éve alakulhattak ki. A rák létrejöttének megértéshez tehát az élet kialakulásának megértéséig kell visszamennünk. Az evolúció folyamán két kitüntetett pillanatot érdemes megemlíteni.
A mitokondrium az eukarióta sejteknek az a része, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a sejtanyagcserében.
Az első evolúciós lépés az olyan egysejtű organizmusok létrejötte volt, amelyeknek már volt mitokondriumuk. A mitokondriumok ősi baktériumokból keletkezhettek. A rák kialakulásakor a sejtek mitokondriumai átalakulnak: megváltozik a fizikai és a kémiai felépítésük is. Hogyan függ össze az ősi baktériumokból keletkezett sejtszervecske működése a rákkal? – Ez évmilliárdos történet.
A Föld történetének addig a koráig kell visszamennünk, amikor még csak egysejtűek éltek – kezdetben oxigén nélkül. Később a fotoszintézis révén egyre nőtt a légkörben az oxigén koncentrációja, ami az akkori organizmusok számára mérgező hatású volt. Ahhoz, hogy túléljenek, vagy el kellett magukat zárniuk a pusztitó gáz elől, vagy az addigi hiányosságukból erényt kellett kovácsolniuk: meg kellett tanulniuk reagálni az oxigén jelenlétére. Azok a sejtek élhették túl jobb eséllyel ezt a környezeti változást, amelyek az oxigént hasznosítani tudták. A sejtekben a mitokondrium az, amely felhasználja ezt a veszélyes anyagot a hatékonyabb energiatermeléshez.
(Forrás: Wikimedia Commons / Louisa Howard)
Az oxigénhasználó sejtek kialakulása után a következő nagy evolúciós lépés az volt, hogy létrejöttek többsejtű organizmusok. Ezzel együtt az evolúciót vezérlő túlélés „logikája” megváltozott. Az egysejtű élőlény egyetlen túlélési törvénye a replikáció, azaz saját magának a genetikai lemásolása. Ilyen értelemben az osztódással szaporodó élőlények „halhatatlanok”. A többsejtűeknél azonban az állandó replikáció csak az ivarsejtek dolga, ezek hordozzák a géneket, amelyek létrehozzák a következő generációt. A testi sejtek nem másolják az idők végezetéig magukat: egy darabig replikálódnak, de amikor elöregednek, „öngyilkosságot követnek el”. Ez a folyamat a sejtelhalás, az apoptózis. Ezt a folyamatot a mitokondriumok irányítják.
Egy fejlettebb élőlény szervezetében akkor alakul ki rák, ha a testi sejtek és az ivarsejtek közötti fent leírt „egyezség” csődöt mond. A rosszindulatú folyamatok gátolják az apoptózist, így lehetőséget adnak saját halhatatlanságuk visszanyerésének. Azaz úgy kezdenek el működni, mint az „önző” egysejtűek: csak önmagukat akarják másolni. Anyagcseréjüket tekintve is hasonlatosak a korai egysejtűekhez: oxigénhiányos vagy oxigénszegény környezetben nőnek, visszalépnek a sejtlégzésnél sokkal kevésbé hatékony energianyerési módhoz, az erjedéshez.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A biológusok számára nem ismeretlen az a jelenség, hogy élőlények valamilyen ősi jellegzetesség nyomait őrzik génjeikben. A genomban benne vannak ezek a régi genetikai utak, csak épp „alszanak”, azaz érvényben vannak őket gátló folyamatok. A probléma akkor jelentkezik, amikor valami megzavarja ezeket az altató mechanizmusokat. A rák kialakulása tehát magyarázható azza, hogy a fentiekben vázolt evolúciós örökség aktiválódik. Ha mindez beigazolódik, az a betegség legyőzésében, az új terápiák kialakításában is mérföldkő lehet.
Forrás
A cikk nagyon tetszett és bár kapásból nem értek egyet Xebulonnal, az ő hozzászólása meg azért tetszett, mert gondolatébresztő.
A kitenyésztett és az azok közötti korcs kutyák is, úgy tűnik, mind rákban halnak meg. Mégis nagy kort érhetnek meg... mert asszem. egyáltalán nem mindig agresszív az a rák.
A kreol - világos barna bőrű - nagymamámnak kb. 40 éves kora óta volt leukoderma eredetű (lábon fehér foltok) bőrrákja. Egyáltalán nem terjedt, de el se múlt: viszkető, alig-sebes foltocskák voltak végig. Sosem engedte kezeltetni ...és?
89 éves korában halt meg, az utolsó évében szétterjedt rákban.
Egy nagynénémnek huszonéves korában levették az egyik mellét, de akkor még nem volt kemo, radio- stb. terápia. 68 éves korában ez a rák terjedt el és belehalt.
Egy nem rokon - jemenita - nőismerősöm tavaly halt meg - 112 éves korában, igazi végelgyengülésben. Asszem 12 gyereke volt - s ezekből nem tudom hány, de a legtöb, ma is él.
Apám 87 éves korában halt meg prosztatarákban.
Csernobil után két évvel! Őszerinte Csernobiltól... Az első tünetektől kezdve egy év alatt okozta a halálát.
Szerintem a kemo és radioterápiákkal ölik meg ma a rákosok nagy részét - sokkal korábban, mint ahogy a rák végzett volna velük.
Megjegyzés: az említettek egész életükben mind soványak, mind fizikai munkát (is) végzők és folyton napon levők voltak:-).
Én mind a mai napig megtagadom a mammográfiát, pedig a második szülésem után mind a két mellem full "csomós" lett.
Van-e kedvem még egyet szülni? kérdezte a nyugdíjas (helyettesítő) doktorbácsi. Ezt nem határoztam el végleg... de miért ne? Szóval ne is vizsgáltassam tovább? Gyerekem, a mammográfia: sugárártalom. Tudom, feletem.
Nekem meg, mondta a doktor bácsi (Magyarországon), NEM SZABAD ilyet tanácsolnom. Az orvosi etika szerint - mosolygott. Szóval szüljön még egyet, persze csak akkor, ha nagyon fogja szeretni... Boldogan nevettem az öreg dokira: Nagyon-nagyon fogom szeretni.
A köv. szülés és szoptatás után egyetlen legapróbb csomócska sem maradt. S azóta sem. A második (az izraeli) férjemtől még egy negyediket is szültem. Az elég kicsi melleim ma is "okések".
Mammográfiára azonban - bár rendszeresen hívogatnak - egyik országban sem megyek soha (kettős állampogárság).
********
Konklúzió: a saját életedért CSAK TE vagy felelős. Senki más.
Én csak egy dilettáns vagyok biológiában, de szerintem sántít az érvelés. A ráknak nincs semmi köze a szaporodáshoz, sőt az emberi szervezetben folyamatos jelen van a sejtek szaporodása - különben, hogy tudnánk apró gyerekből felnőni nagyra.
Szerintem, az örök fiatalsághoz és az erőnlét megőrzéséhez pont ugyanazok a folyamatok kellenek, mint ami a rák kialakulását elősegítik -- a sejtek szaporodására, folyamatos megújulására.
Ha a két végletet nézzük, akkor egyik szélső esetben alacsony a megújulási ráta az illető hamar öregszik, de nem lesz rákos... Másik végletben folyamatosan fiatal sejtjei vannak, de rákban hamar meghal.
Tehát a két szélső végletben korai halálra számíthatunk - csökkentve az utódaink túlélését, így korlátozva a génjeink továbbadását.
A két véglet között pedig lehet találni egy életkor szempontjából legmagasabb értéket - alapvetően ezt keresi vagy ezt találta meg az evolúció. Azért mondom, hogy megtalálta, mert az utódok túléléséhez már kevésbé számít, hogy valaki 65 vagy 95 évet ér meg.
Persze ez így túl egyszerű modell, ezt megvariálja rákot növelő és csökkentő genetikai tényezők, mint például az immunrendszer működése, vagy a vérkeringés jósága.
Épp ezért szerintem a rák soha nem lesz genetikailag gyógyítható, legfeljebb áthangolható egy magasabb életkor felé. Ha teljesen megszüntetnénk a rákot, akkor csak hamari öregséget kapunk cserébe.