Hogyan románosodott el Románia?
Az 1930-as romániai népszámlálás szerint a lakosság 72 százaléka volt román, míg 2011-ben már csaknem 90 százaléka.
Hogyan románosodott el Románia? címmel mutatták be csütörtökön este Bukarestben Lucian Boia népszerű román történész legújabb könyvét, amely azt vizsgálja, hogy Trianon óta miként nőtt meg a román etnikumú lakosság számaránya az országban, miközben csökkent a kisebbségeké. A Humanitas kiadó gondozásában megjelent kötetet a kiadó egyik könyvesboltjában mutatták be mintegy kétszáz érdeklődő jelenlétében. Boiának az elmúlt években ez a harmadik olyan kötete, amely Romániáról szól. Az elsőben a román uralkodókról írt, a második magyar nyelven a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában is megjelent Miért más Románia? címet viseli. Ennek a könyvnek a román kiadása nagy sikernek örvendett. Ezzel kapcsolatban Boia elmondta, hogy nem kereskedelmi megfontolásból választja témáit, ezek foglalkoztatják, és „kiírja” magából. Az előző két, esszéisztikusabb kötethez képest a mostani nehezebben állt össze – mondta, többet kellett dolgoznia rajta, mivel számos adattal támasztotta alá állításait.
Boia a nemzet fogalmáról elmondta, hogy Romániában a politikai nemzettel ellentétben ma is elsősorban etnikai nemzetben gondolkodnak az emberek, és a vallás is fontos szerepet játszik a nemzet meghatározásában. Kifejtette: a nemzetállamok soha nem azért léteztek, hogy védjék a kisebbségeket, mert elsősorban az a szerepük, hogy erősítsék a többségi nemzetet, és növeljék az állam homogenitását. „A nemzetállam adottságai révén elnyeli a kisebbségeket, és asszimilálja őket” – állapította meg. Hozzátette, Kelet-Közép-Európában színes volt a lakosság etnikai összetétele, a nemzetiségek meglehetősen összekeveredve éltek, így az első világháború után lehetetlen volt úgy meghúzni a határokat, hogy mindenkinek megfeleljenek. Megállapította, hogy az elmúlt csaknem egy évszázad alatt Románia vesztett nemzetiségi sokszínűségéből, hiszen az 1930-as romániai népszámlálás szerint a lakosság 72 százaléka volt román, míg 2011-ben már csaknem 90 százaléka.
Boia megállapította, hogy a román nemzetállam homogenizációs törekvése sikerrel járt. Hangsúlyozta, ennek ugyanakkor megvoltak az előnyei is, hiszen ma Románia sokkal összeforrottabb és szilárdabb, a különböző történelmi régiókban élő románok közötti különbségek is jelentős mértékben csökkentek. Rámutatott: a román nemzetállam homogenizációs törekvése egyáltalán nem egyedülálló, hiszen számos európai országban csökkent a nemzeti kisebbségek aránya az elmúlt mintegy száz évben. Úgy vélte, Románia ugyanakkor védte is a kisebbségeit, hiszen például Lengyelország és Csehország ma sokkal homogénebb a lakosság nemzetiségi összetételét tekintve mint Románia, holott a két országban a nemzeti kisebbségek aránya magasabb volt az első világháború után, mint Romániában. Ugyanakkor elismerte, hogy a németek és a zsidók drasztikus létszámcsökkenése nagy veszteség Románia számára, és ma sokkal jobb lenne, ha létezne ez az egykor 750-750 ezer főt számláló két közösség.
A román történelemírás tabuit feszegető, és emiatt gyakran a román nacionalisták célkeresztjébe kerülő történész megállapította, hogy ez utóbbiak most örülhetnek, hiszen a kötetben leírta, hogy Románia felbomlásának a veszélye az ország határain belül már nem létezik, és a magyarok végérvényesen elvesztették Erdélyt azáltal, hogy számarányuk ebben a történelmi régióban 20 százalék alá csökkent.
Boiának nem tűnt fel, hogy volt egy cseppnyi határváltozás sok esetben 1919 után?
Némi pontosítás azért elkél Lucian Boia adataihoz.
Egy biztos, a román statisztikákban nemigen lehet megbízni. A 2011-es népszámlálás kozmetikázott hivatalos adataihoz képest a tényleges lakosságszám több szakértő szerint már rég 19 millió fő alatt lehet.
A romániai cigány szervezetek becslései szerint is legalább kétmillióra tehető saját etnikumuk létszáma. Ha ehhez hozzávesszük a magyarság lélekszámát (amely csak Erdélyben másfél millió, a magyar eredetű negyedmilliós csángó népességet, plusz a több tízezer főnyi egyéb nemzetiséget), nehezen jön össze a szerző által közölt 90%-os román arány (csakis akkor, ha egy adott népszámlás során a romákat – nem véletlenül – románként tartják nyilván az összeírók). Vagyis jó, ha a domináns nemzet valójában legfeljebb 80%-ot képvisel saját államán belül.
Boia kijelentése pedig (ti. hogy „a magyarok végérvényesen elvesztették Erdélyt azáltal, hogy számarányuk ebben a történelmi régióban 20 százalék alá csökkent”), meglehetősen elbizakodottnak tekinthető (elismerve azonban a főbb történelmi tendenciákra vonatkozó helytálló megállapításokat) : ahogyan a magyarság nem birtokolta sem etnikailag, sem területileg – a jelek szerint – végérvényesen Erdélyt, úgy a románság esetében sem lehet ezt örök időkre megjósolni.
Még a fenntartásokkal kezelendő statisztikai adatok is azt mutatják, hogy a folyamatos román kivándorlás mellett a magyarok aránya Erdélyen belül megmaradt 20% körül, azonban a cigány etnikumé folyamatosan nő, előrevetítve ezen terület következő évtizedekben várható etnikai viszonyait.
@Janika:
Legfeljebb kap lakókocsit és teljes ellátást, mint ma a franciáknál,
hogy hagyományos életmódját folytathassa..
Megkockáztatom, hogy a nem túl távoli jövőben Európa hasonló modon fog eleurópaisodni, ahol már nem lesz túl nagy jelentősége annak, hogy ki a német, spanyol, stb. vagy éppen magyar. Bárki bárhol élhet, dolgozhat, stb. ahol neki tetszik. Lásd USA.
"a magyarok végérvényesen elvesztették Erdélyt azáltal, hogy számarányuk ebben a történelmi régióban 20 százalék alá csökkent."
Orbán: – Szíjártó! Lehetőségek?
Szíjártó: – Harmadik honfoglalás?
Orbán: – Költségek?
Szíjártó: – 500 milliárd forint.
Orbán: – Honnan fogjuk ezt finanszírozni?
Szíjártó: – Dél-amerikai nyitás. Spanyolul beszélőink már vannak, a kecsuát és az ajmarát majd megtanulja valaki.