Füst és gőz

Hétköznapjainkban magunk is tanúi vagyunk a nyelvek lexikális változásainak. Egyes szavak kikopnak a használatból, közben olyan új szavak is létrejönnek, melyeket sem nagyszüleink, sem szüleink nem ismertek, de még az is lehet, hogy nekünk is új és ismeretlen szavakra bukkanunk. Az alábbiakban egy spanyol példát mutatunk be.

Már a latinok is ismerték a füstöt, ehhez kétség nem fér. Úgy hívták: fumus. A spanyol nyelv történetéből tudjuk, hogy a vulgáris latinból kialakuló spanyol nyelv teljesen normális hangfejlődési tendenciáinak megfelelően utóbbiban ma a füst humo alakban él tovább.

A (népi) latin szókezdő f változását illetően a spanyol nyelvvel kapcsolatban Tamás Lajos Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba című művének 60. oldalán ezt olvashatjuk: „[A szókezdő latin] F a spanyolban csak mássalhangzó és -ue- kettőshangzó előtt marad meg: FRĬCARE > fregar, FŎCU > fuego (az ós.-ban huego is), de FILIU >hijo, FEMINA > hembra stb.”

A latinban természetesen létezett a ’füstölög, gőzölög’ jelentésű fumare ige is; a mai spanyolban a Diccionario de la lengua española (DRAE) szerint létezik humar és humear is – utóbbi esetében ugyan a szótár megjegyzi, hogy ez már nem közvetlen latin előzményre, hanem a spanyol humo szóra megy vissza: alapjelentésükben mindkét alak ’füstöt kibocsát, füstöl’ jelentésben. A ’füstölt hering’ spanyol megfelelőjének (arenque ahumado) szempontjából külön érdekesség, hogy a DRAE szerint a spanyol ahumar ’füsttel megtölt; [húst] megfüstöl’ jelentésű ige szintén a latin fumare egyik továbbképzett alakjára nyúlik vissza: *affumare.

Az is biztos azonban, hogy a latinok még nem ismerték a dohányt és a dohányzást sem. Ahogy az Amerikát felfedező spanyolok sem.

Fumare necesse est

Amerika felfedezésével a hódító európaiak – elsőként a spanyolok – megismerkednek a dohánnyal és a dohánylevelek füstjének belélegzése során nyert élvezettel. Az első spanyolok, köztük Rodrigo de Jerez, 1492 novemberében már láttak dohányzó indiánokat – amikor azonban Rodrigo de Jerez maga is rákapott a füstölésre, az inkvizíció boszorkányság címén börtönre ítélte, hiszen csak az ördög képes az embernek olyan hatalmat adni, hogy az füstöt bocsásson ki a száján. Mire azonban Rodrigo de Jerez hét évvel később szabadult börtönéből, a dohányzásnak már nem lehetett gátat szabni Európában.

A spanyol tabaco ’dohány’ szó eredetét a felfedezések korának spanyol krónikásai helyi indián nyelvekre vezették vissza; a DRAE szerint azonban arab eredetű: úgy tűnik, különböző, álomkeltő hatású növényekkel kapcsolatban a mai Spanyolország (és a mai Olaszország) területén már a 15. század elején használták a tabaco/tabacco kifejezést: egyes feltételezések szerint a spanyol hódítók vélhetőleg ezt a nevet alkalmazták az indiánok által szívott anyagra, a dohányra is.

Györkösy Alajos Magyar-latin szótára szerint a dohányzással kapcsolatos, későbbi keletű, újkori latin kifejezések jó része szintén a fumare szóra megy vissza. Így a fumator ’dohányos, dohányzó’ főnév is – melynek spanyol megfelelője, a fumador (’uaz’) szintén újabb képzés a fumar igéhez hasonlóan.

Magának a dohányzásnak, a dohánylevelek ilyen módon történő elfüstölésének megjelölésére azonban a ma létező spanyol kifejezést leginkább a fumar szó adja vissza: jól felismerhetően az újkori megnevezés szintén az eredeti latin fumare alakra nyúlik vissza – természetesen a vulgáris latinból a spanyol felé való átmenet szókezdő f > h változása nélkül. Talán nem érdektelen, hogy a fumar ige számos jelentése közt a ’dohányzik’ mellett ott találjuk a ’füstöl’ jelentést is. Ezt az igét azonban spanyol nyelvterületen minden további nélkül használják olyan más szubsztanciák elfüstölésének megjelölése kapcsán is, mint például az ópium, a marihuána vagy a hasis. A népi latin egyenes folytatásaként a mai spanyolban létező humar (és humear) mellett az újabb keletkezésű fumar tehát eltérő jelentésárnyalattal utal a füstölés új jellegére: a dohányzásra.

Az már csak külön érdekesség, hogy a nikotin nevének eredete közvetlenül nem spanyol, nem indián, nem latin vagy arab, hanem francia gyökerekkel rendelkezik: Jean Nicot, Franciaország portugáliai követe terjesztette el a dohányzást a francia udvarban. A dohány sikere olyan nagy volt párizsi körökben, hogy Jacques Deléchamps francia botanikus már ennek alapján 1586-os művében Herba nicotiana néven említi a növényt, amit később Linné is átvesz: a legközönségesebb dohány neve így Nicotiana tabacum.

De füstöl-e az, aki e-cigit szív? És ha nem, mit csinál?

Füstöl(g)ők és gőzöl(g)ők

A Radio y Televisión Española (RTVE) 2013. október 5-i riportja szerint a – némi 20. századi előzménnyel rendelkező – ténylegesen alig egy évtizedes múltra visszatekintő e-cigaretta (elektronikus cigaretta, spanyolul egyebek mellett cigarrillo electrónico) használói azonban nem a fumar igével jelölhető tevékenységet végeznek: azaz nem füstölnek. A kínai találmány lényege szerint ugyanis az e-cigit szívók nem füstöt, hanem (víz)gőzt lélegeznek ki és be. A nyelv pedig gyorsan új szavakat kreált a jelenségre: így született a spanyol vapear, vapeo és vapeador szó.

A vapear ige a riport szerint a spanyol vapor (’gőz’) szóra megy vissza – aki tehát nem cigarettát (ópiumot stb.), hanem e-cigarettát szív, az ezzel az igével kifejezhető tevékenységet végez, azaz nem füstöt, hanem gőzt ereget... Maga a tevékenység az el vapeo, aki pedig e-cigit szív, az spanyolul vapeador.

Az e-cigaretta jelenlegi helyzete a világon nem egységesen szabályozott, a szakértők a dolog esetleges káros hatásait illetően sem vélekednek egységesen. Ennek ellenére úgy tűnik, Spanyolországban olyan helyeken, ahol dohányozni tilos, a vapeo engedélyezett: elvégre a vapeador nem füstöt ereget, hanem csak gőzt.

A spanyol kifejezések megjelenésével párhuzamosan természetesen azonnal megjelentek a kritikusok is. Ők a spanyol nyelv védelmére kelve azt mondják, hogy az új jelenség kurrens megnevezésére a vapear helyett inkább a vapor szóhoz jobban köthető vaporear kifejezést javasolják. Érvük alátámasztására azt hozzák fel, hogy a spanyolban más -or végű szavak (sabor ’íz’, color ’szín’) esetében is az igeképzés az utóbbi minta szerint megy végbe: saborear ’ízlel, ízesít’, colorear ’színez’. Vélhetőleg ennek a logikának a mintájára a vaporeador is jobb lenne ’e-cigit szívó’ értelemben, illetve a vaporeo ’az e-cigi használatának aktusa, e-cigizés’.

A kritikusok felhívják a figyelmet arra is, hogy a vapear (’e-cigit szív’) inkább hajaz az angol to vape (’uaz’) igére, semmint a vapor szóra (ugyanígy vapeo – vaping, vapeador – vaper).

Hogy a harc eredménye mi lesz vapear és vaporear közt, még nem lehet látni, az viszont már biztosnak tűnik, hogy annak ellenére, hogy nagyon új jelenségről és elnevezésről van szó, a spanyolban a vapear (és származékai) már most gyakoribbak, mint a vaporear (és származékai).

S hogy mindez a magyar nyelvben hogyan jelentkezik majd, milyen kifejezés születik az új jelenség jelölésére, még a jövő kérdése.

Felhasznált irodalom

Dorogman György: Spanyol-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Györkösy Alajos: Latin-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.

Györkösy Alajos: Magyar-latin kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992.

Tamás Lajos: Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.

Kapcsolódó tartalmak:

• Tolunk egy blázt?
• Tubák, cigi, bagó
• Beszélő cigarettásdoboz
• Az agynak is árt a dohányzás
• 800 éve dohányoznak

Hasonló tartalmak:

• A szótár nem szexista,
  a szótár nem rasszista
• Autisták, francóisták és hackerek
• Az akadémia szerint diszkriminatív a csalókat cigányoknak nevezni
• Két dolog, amihez mindenki ért:
  a foci és a nyelv
• Szótárbotrány Spanyolországban

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)