0:05
Főoldal | Rénhírek
Szabadjon kelleszt mondani?

Féligék és alig-igék

Ige és névszó, hogyan is érthetnék meg egymást? Hisz mindegyik mást akar! Az ige névszóvá válni, a névszó igévé. Vagy legalábbis vannak ilyenek.

Kálmán László | 2015. január 19.

Squirell fedőnevű olvasónk kérdése nagyon érdekes, a magyar nyelvnek egy eldugott zugára vonatkozik. Vagy nem is annyira kivételes eset, amire rákérdez?

Nagyon sok ismerősöm, barátom használja a "kellesz" kifejezést. Pl. Holnap kellesz (vagy kell lesz?) menni a boltba. vagy Ezt a könyvet elkellesz olvasni. Sokat gondolkoztam azon, hogyan alakulhatott ez ki. Illetve van-e még ehhez hasonló kifejezés.

Először szögezzük le: nyelvjárási jelenségről van szó. Az egész észak-keleti magyar nyelvterületen használatos, teljesen megszokott a kellesz alak. A kérdés azonban a kialakulásának a körülményeire, lehetséges párhuzamaira vonatkozik, és tényleg ebben áll az érdekessége.

Ahogy Squirell is gyanítja, kellesz helyett valójában úgy is írhatnánk, hogy kell lesz, vagyis nem egy kivételes egyes szám harmadik személyű toldalékot tartalmaz (aminek *-esz lenne az alakja), hanem a lesz segédigét. (Egyeseket félrevezet, hogy nagyjából ugyanezen az észak-keleti nyelvterületen elterjedt a kellnek a kelletett múlt idejű alakja. A két jelenségnek történetileg semmi köze sincs egymáshoz, a kelletett a kell igének egy régies képzett alakjának, a kelletik 'szükséges' ige múlt idejű alakjának a maradványa.) De hogy kerül a lesz egy igealak után? Hiszen nem mondunk olyat sem, hogy *szeretnék lesz vagy *akarja lesz!

Hajózni kellesz!
Hajózni kellesz!
(Forrás: Wikimedia Commons / Beroesz / CC BY-SA 2.5)

A jelenség magyarázatában mindenképpen közrejátszik, hogy a kell úgynevezett személytelen ige. Ez a furcsa megjelölés a valóságban azt jelenti, hogy csak egyes szám harmadik személyű alakjai vannak. Igaz, hogy a kellnek vannak egyéb alakjai is, de azokban a vonzatkerete is más, vagyis mások a lehetséges bővítményei: Már nem kellek neki. Abban a használatában azonban, amelyikben infinitívuszi bővítménye van, igazi személytelen ige: be kell vinniük az igazolásaikat, nem pedig *be kellenek vinniük az igazolásaikat. És a személytelen igék nem olyan nagyon igeszerűek, csak „féligék”: nemcsak az alakjaikra nézve hiányosak, de amire utalnak, az is általában sokkal inkább valamilyen elvont viszony, mint valami dinamikus eseményféleség. Nem véletlen, hogy általában van hozzájuk nagyon hasonló használatú névszói kifejezés. Például a kell közeli rokona a szükséges vagy a muszáj. Ezek viszont (legalábbis múlt és jövő időben) csak a létige alakjaival együtt alkothatnak ragozott igés kifejezést (ún. „állítmányt”): szükséges volt, muszáj lesz. Ezeknek a mintájára alakult ki a kellesz (kell lesz): ebben az egy alakban a személytelen „félige”, a kell névszóként viselkedik. És pontosan ugyanezért létezik, és szintén hatalmas területen elterjedt a lehet lesz 'majd lehet'. Sőt, Erdélyben én azt is hallottam valakitől, hogy lehet volt 'lehetett'. Tehát még a lehet is viselkedhet névszóként legalább ezekben az alakjaiban.

Ha már a személytelen „féligéknél” tartunk, emlékezzünk meg a párjaikról, azokról a névszókról, amelyeknek a funkciója nagyon hasonlít ezekéhez (mint a már említett szükséges és muszáj). Ahogy a kell és a lehet annyira közel áll ehhez, hogy egyes alakjaiban névszóként viselkednek, némelyik hasonló szerepű névszó meg épp a fordítottját csinálja, egyes alakjaiban igetőként viselkedik, mintha már-már ige lenne. Így muszáj lenne helyett gyakran hallani azt, hogy muszájna. A szabad igeként ragozott alakjai pedig az irodalmi nyelvnek is részei: szabadjon, szabadott.

Így is szabad, úgy is szabad
Így is szabad, úgy is szabad
(Forrás: Wikimedia Commons / Hirannor / CC BY-SA 3.0)

Végül válaszra vár még két kérdés. Az egyik az, hogy miért éppen a kellesz/kell lesz és a lehet lesz a leggyakoribb alakok, amelyekben a kell, illetve a lehet névszóként viselkedik. Talán nem is szorul részletes indoklásra: jelen időben a személytelen igei állítmány és a névszóval alkotott (pl. muszáj, szabad) egyformán jelöletlenek, nem jelöli önálló nyelvi jel az egyes szám harmadik személyt  – éppen ez ad módot arra, hogy legalább néha ugyanabba a kategóriába soroljuk a kétféle szótőt. Múlt idejű alakjuk a személytelen igéknek is van (kellett, lehetett), viszont jövő idejű alakjuk a magyar igéknek általában nincs. Míg a muszáj és a szabad esetében a jövő idő kifejezésére rendszeres nyelvi eszköz áll rendelkezésre (muszáj lesz, szabad lesz), az igetövek esetében nincs a jövő idő kifejezésének rendszeres nyelvi eszköze. Ezért különösen vonzó lehetőség „féligékként” kezelni, vagyis ideiglenesen névszótőnek tekinteni őket, mert így meg lehet alkotni a kifejezetten jövő idejű kellesz, lehet lesz alakokat.

A másik kérdés, hogy a sok személytelen ige közül miért éppen ezek (főleg a lehet és a kell) viselkedik néha „féligeként”, félig névszóként, és megfordítva, a sok olyan névszó közül, amelyeket személytelen névszói állítmány névszói részeként használunk, miért éppen ezek (főleg a muszáj meg a szabad) viselkedik néha „alig-igeként”, miért ezek fordulnak elő igei toldalékokkal. Mint olyan sok más esetben, a válasz lényege itt is a gyakoriság. A személytelen igék közül messze a kell és a lehet a leggyakoribb, a személytelen igés kifejezésekben előforduló névszótövek közül pedig messze a szabad és a muszáj. Gyakoriságuk nyilván azzal függ össze, hogy nagyon általános modalitásokat fejeznek ki. (A modalitások fogalmáról korábban már írtam.)

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (7):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. január 19. 09:08
1 Sultanus Constantinus

Ha azt vesszük, hogy van pl. "kellett volna" vagy "mondtam volt", nem is olyan furcsa a "kell lesz" (attól függetlenül, hogy én még sosem hallottam).

9 éve 2015. január 20. 00:48
2 Karuso

Tökéletes új cikk, kedvtelve olvastam!

9 éve 2015. január 20. 00:51
3 Karuso

Kálmán Lacinak a további cikkeit is olvasni/nom kell lesz!

9 éve 2015. január 20. 18:36
4 mederi

Szerintem a "Holnap kellesz nekem, hogy elmenj a boltba" helyett akkor mondta valaki "... elmenni a boltba..., ha:

Pl. szituáció:

A házvezetőnő mondja a kifutó fiúnak:

"Holnap kellesz!

A fiú megkérdezi:

Miért?

A házvezetőnő:

Azért, hogy elmenj a boltba. (röviden: "elmenni a boltba")

A fiú kérdését előre "borítékolta" a házvezetőnő (meg sem várta), és összevonta a mondandóját szerintem.. :)

9 éve 2015. január 20. 19:03
5 mederi

A személytelen igékről olvastam, mert nem egészen értettem a kell vonatkozásában:

www.kislexikon.hu/szemelytelen_igek.html#ixzz3PNtplCxS

Ezt írják:

másnéven "egyszemélyü igék, a nyelvtanban azok, melyek csak 3. személyben szoktak előfordulni. p. villámlik, mennydörög,"..

Szerintem a "kell" hasonlóan az "él, hal, kel, szól" igékhez csak általánosan ragozhatók, ezeket nem lehet "tárgyasan" ragozni...

A "kell" annyival bonyolultabb, hogy nem csak vonzatai vannak (pl. -miatt, -hez, -okból stb.), hanem "viszonylatai" is:

én kellek --->neked, nekik, másnak, másoknak

te kellesz ---->nekem, neki, nekik, másnak, másoknak

ő kell--->nekem, neked, nekik, másnak, másoknak

mi kellünk--->neked, neki, nekik, másnak, másoknak

ti kelletek--->nekem, neki, nekik, másnak, másoknak

ők kellenek--->nekem, neked, neki, másnak, másoknak..

A "kell"-hez talán az "általános ragozású-" és "többviszonylatú" ige elnevezés illene a legjobban...

9 éve 2015. január 25. 15:19
6 Zigomer Trubahin

mederi, mondjuk úgy, hogy valójában két kell ige van, az egyik, ami azt jelenti, hogy valamilyen tevékenységet el kell végezni (el kell menni), a másik meg az, ami azt jelenti, hogy valakinek szüksége van valamire (kellünk nekik).

Azt, hogy ez két külön ige, nemcsak az mutatja, hogy nyelvtanilag teljesen másképp használjuk őket, hanem például az is, hogy más nyelveken többnyire teljesen más szóval adják vissza a két jelentést. Az első kell igét nevezi személytelennek a cikk.

3 éve 2020. október 19. 00:58
7 chyapay

Kell - egy TÁRGYATLAN ige, nem személytelen. A használata nem különbzik a más olyan típusú igék használatától. A kell harmadik személyének egyes számát egyéb esetben segédigeként használják.

HASZNÁLAT.

Személyekkel, dolgokkal:

M. én kellettem

J. én kellek

JŐ. én kelleni fogok

M. te kellettel

J. te kellesz

JŐ. te kelleni fogsz

M. ő kellett

J. ő kell

JŐ. ő kelleni fog

M. mi kellettünk

J. mi kellünk

JŐ. mi kelleni fogunk

M. ti kellettetek

J. ti kelletek

JŐ. ti kelleni fogtok

M. ők kellettek

J. ők kellenek

JŐ. ők kelleni fognak

Más konstrukciókkal:

<ige><ragozott infinitivus személyi végződés> kell ...

(pl.: mennem kell; mennetek kell a boltba)

Kell, hogy <ige><kötőmód személyi végződés>

(pl.: kell, hogy várj; kell, hogy ezt tuléljétek)

Mind két esetben a kell alanya - egy igekonstrukció, ami a "mi?" kérdésre válaszol, ezért harmadik személy egyes számában áll.

Egy külön nézetről azt is lehet kivizsgálni, hogy milyen lesz a konstrukció még bővebben.

Nekem az kell, hogy elmenj most.

az "az, hogy" - a legteljesebb változata az ilyen konstrukciónak, és világosan megmutatja azt, hogy a kell biztosan nem más mint egy sima tárgyatlan ige, amelynek a tulajdonosa - "az" - egy gyakran-elrejthető mutató névmás, ami persze harmadik személy egyes számában áll.