Nem szabadott volna vagy nem lett volna szabad?
Olvasónk olyan jelenségre kérdez rá, amelyen csodálatosan lehet szemléltetni a nyelvi változást.
Éva küldte nekünk ezt a kérdést:
A televízióban gyakran elhangzik a következő „nem szabadot volna”. Szerintem helyesen „nem lett volna szabad”. Hogyan kell mondani helyesen?
Tapasztalataink szerint nem csak a televízióban, de a hétköznapi társalgásokban is gyakori a nem szabadott volna kifejezés. A magyar anyanyelvi beszélők használják és megértik, tehát az alakváltozat létezik. Az interneten 542000 találatot kaptunk rá; persze ezek egy része éppen a szerkezet helyességével/helytelenségével foglalkozik.
Elsőként talán érdemes azt megmagyaráznunk, hogy a szabadott szóalakot – olvasónkkal ellentétben – miért írtuk két t-vel. Ez ugyanis nem melléknév, hanem egy múlt idejű igealak: a feltételes mód múlt ideje. (Ezt a szinonim, és olvasónk által helyesnek tartott nem lett volna szabad kifejezésből is tudhatjuk.) De miért használjuk a szabad melléknevet ezekben a mondatokban igeként?
A szabad mint melléknév jelzőként szerepel a következő mondatban:
Egy szabad országban szeretnék élni.
A melléknevek ugyanakkor szerepelhetnek állítmányként is a mondatainkban:
Ez az ország szabad.
(Forrás: Wikimedia Commons / sanchezn / CC BY-SA 3.0)
Sok olyan melléknévi állítmány van, amely mellett az alany lehet főnévi igenév is:
Ebben az országban szabad az utcákon gyülekezni.
Ebben a fajta állítmányi használatban pedig igen hasonlóan viselkedik különböző modális segédigékhez: a lehet-hez, a kell-hez:
Itt lehet parkolni.
Itt kell parkolni.
Itt szabad parkolni.
A hagyományos nyelvtanok nem nevezik segédigének a lehet és a kell típusú csak harmadik személyű alakokban létező szavakat; az igék közé sorolják őket.
Innen pedig már csak egy ugrás, hogy a lehet és a kell analógiájára segédigeként akár ragozni is kezdjük a szabad-ot.
Itt lehetett / kellett / szabadott parkolni.
Itt lehetett volna / kellett volna / szabadott volna parkolni.
Innen pedig már csak egy további ugrás, hogy olyan konstrukciókban is tudjuk igeként használni a szabad-ot, amelyben a lehet és a kell ritkábban fordul elő:
?Lehessen megjegyeznem...
Ne kelljen bocsánatot kérnem...
Szabadjon megjegyeznem...
A szabad ragozhatóvá válása egy érdekes tanúbizonysága annak, hogy hogyan változik a nyelv. Ilyen értelemben semmiképpen nem mondhatjuk a segédigei használatot helytelennek, a melléknévit pedig helyesnek. Külön érdekesség a hasonlóan modális jelentésű – és még az eredete miatt is sokszor kárhoztatott – muszáj sorsa ebből a szempontból: nem lennénk meglepve, ha annak is elkezdene terjedni a segédigei használata.
@geo:
E's persze a ne'met.
@geff10:
Befolyások?:
Szlovák ige: musieť
Musím ísť - Kell mennem/hogy menjek.
Musel som ísť - Kellett mennem/hogy menjek.
Szlovák ige: smieť
Smiem ísť? – Szabad mennem/Mehetek?
Nesmiem ísť – Nem szabad mennem.
Nesmel som ísť – Nem volt szabad mennem.
Szlovak ige: môcť
Môžem ísť? – Mehetek/szabad mennem?
Mohol som ísť – Mehettem/ szabad volt mennem.
Môžem chodiť – Tudok/képes vagyok járni.
Mohol som chodiť – Tudtam/képes voltam járni.
Nem csak Somogyban használják. Felvidéken is. "Muszájtam csinálni valamit." Sőt: "muszajottam megcsinálni". Illetve teljesen normális, hogy azt mondja valaki (talán főleg idősebbek): "nem szabadott" ezt vagy azt csinálni.
@Kara-kán: „Miért is írtunk?” Ott a válasz is: „Ez ugyanis nem melléknév, hanem egy múlt idejű igealak.” Ha az „írtunk”-beli elírásra gondolsz, akkor nem egyértelmű a kérdésed.
„miért írtunk két t-vel”
Miért is írtunk?
@szigetva: Tagadva nekem is jó, tényleg. Köszi!
Nekem a "kelljen" teljesen jó. Főleg tagadva nagyon elterjedt: "ne kelljen még egyszer mondanom!" Nem értem a csillagot.
@salak: Köszönjük! (Így jönne be egyszer a lottó ötös...)
Saját gyűjtés, dél-somogyi, kb 60 éves nő asszongya:
"nem muszájna elmennünk"