A nyelv végtelen, de mi nem vagyunk azok!
Chomsky azt mondta, a nyelv rekurzív természetű. Mondataink száma potenciálisan végtelen. Sőt, mondataink hossza is az!
Örömmel látjuk, hogy Mindennapi helyesírás című sorozatunkhoz hasonlóan több facebookos közösség is gyűjt nyelvileg érdekes vagy furcsa feliratokat. Az egyik ilyen csoport a Tipo Budapest, ahol túlnyomórészt fővárosi feliratok képeit gyűjtik a felhasználók. Itt osztották meg a következő tábla képét, amin egy igazán gyönyörű, a nyelv végtelenségét megsejtető mondat áll. A beküldő információi szerint a tábla Sopronban található:
(Forrás: Facebook)
Noam Chomsky generatív nyelvelmélete szerint a nyelv egy mondathalmaz. Ennek a halmaznak végtelen sok eleme van. Ezért mondja azt Chomsky, hogy a nyelv összes mondatának a fölsorolása lehetetlen és hiábavaló vállalkozás lenne. Inkább szabályokkal kell tehát megadni a halmaz elemeit, méghozzá olyan szabályokkal, amelyek saját kimenetükre is alkalmazhatóak. Ezek az úgynevezett rekurzív szabályok biztosítják a nyelv végtelenségét.
Így potenciálisan végtelen számú, sőt végtelen hosszú mondatokat is elő tudunk állítani. Egyik nagyon egyszerű módja ennek a koordináció, azaz az összetevők és-sel való összekapcsolása. De ilyen rekurzív szabály érvényesül a birtokos szerkezetek fölépítésében is. Ezért tudunk például ilyen mondatokat csinálni:
Az apukám testvérének a feleségének a testvérének a dédunokájának a kiskutyájának a bolhájának az anyajegyének a szélének a (...) piros.
A nyelvben a lehetőség tehát benne van, de valahogy mégsem szoktuk kihasználni a végtelenséget. Az agyi kapacitásunk, a memóriánk ugyanis igen korlátozott, így nemhogy végtelen hosszú mondatokat nem mondunk, de a föntiekhez hasonlóakat sem. Írásban, főleg a hivatalos vagy hivataloskodó stílusban persze inkább van tere a mondatrészek halmozásának, de a táblán található mondat (mondat egyáltalán?) messze túlmegy a mi véges agyunk kapacitásán.
Nagy kérdés, hogy mi volt a célja a tábla felállítóinak. Ha az, hogy egy hivatali követelményt kielégítsenek, bizonyára sikerrel jártak. Ha azonban informálni akarták a járókelőket, akkor joggal kételkedhetünk a kommunikációs aktus sikerességében.
Hogy mi volt a tábla célja?
Nagyon egyszerű:
az intézkedőnek volt egy rokona/haverja aki extra jövedelemhez akart juttatni.
Mivel az ilyen tábla ára a szöveg hosszától függ, (Bár ma ezt egy gép vési, kevés munkával jár.) ezért a szövegért elég sokat számlázhatott a kivitelező!
Tautologizmus tényállásának a fennforgása keretében hajtott végre pályázati megfogalmazási megvalósulást. Mondatfacsarászati förmedvény. Gépi fordító szebbeket dob ki. Már csak az a kérdés, ki fogyasztott többet: aki megírta, aki engedélyezte vagy aki kőbe véste?
Gyanítom, innen vették a tábla szövegét:
www.allamkincstar.gov.hu/kincstar/palyazat_tamogatas_1