0:05
Főoldal | Rénhírek

Amely és mely

Olvasónk azt figyelte meg, hogy divat lett az „amely” helyett a „mely” használata. Ezt bizonyítani nem tudjuk...

nyest.hu | 2014. október 21.

Nemrégiben egy sajtóhibás mondat kapcsán vettük újra elő az ami–amely problémáját. Ehhez a témához kaptuk Évától a következő kérdést:

Jaj, erről jut eszembe: az amely és a mely használatában mintha lenne egy elmozdulás a mely felé, ami nekem sehogy nem tetszik, mert az szerintem kérdőnévmás (vagy mi a szösz, én mindig utáltam a nyelvtant), de roppant elterjedtnek tűnik. Lehet, hogy én le vagyok maradva egy brosúrával? Vagy csak valami divat ez most éppen? Tudna valaki segíteni? Előre is köszönöm!

Ha valóban kezd gyakoribbá válni a mely használata vonatkozó névmási kötőszói szerepben, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a nyelv nemhogy nem romlik, de még „javul” is! (Persze ez csak vicc: se nem romlik, se nem javul: csak semlegesen változik.) A mely elterjedésére nézvést nincsenek pontos adataink, csupán benyomásaink. Ezek megegyeznek Éváéval: valóban mintha újra divat lenne a mely használata. Ami azért vicces, mert a forma irodalmi és archaikus (oldschool, úgy is mondhatjuk). Csak a legszűkebb környezetünkben körülnézve: van olyan rendszeres szerzőnk, aki következetesen mely-t használ amely helyett, sőt az egyik felelős szerkesztőnk szövegeiben is nagyon gyakori a mely. Azt tapasztaljuk tehát, hogy vannak, akik következetesen használják az amely helyett a mely-t, és vannak olyanok is, akik egyszer-egyszer.

A mely valóban kérdő névmási szerepű egy főmondati kérdéseben (Mely anyagok mérgezőek az alábbiak közül?), de az Éva által kifogásolt helyen nyilvánvalóan nem kérdő névmási szerepű, hanem vonatkozó névmási kötőszó (Elolvastam a könyvet, melyet még nagyapám hagyott rám). A kifogás alapja éppen ez: a mely – amely különbség jól, logikusan tükrözi a kétféle használat különbségét. Csakhogy a mely a kétféle használatban különbözik egymástól: más a hangsúlyuk, más a hanglejtésük, és végső soron teljesen más a mondatbeli szerepük is. Így aztán nem áll fönt a veszélye annak, hogy összekeverjük őket.

Archaikus az a nélküli változat
Archaikus az a nélküli változat
(Forrás: Wikimedia Commons)

A 80-as években készült Nyelvművelő kézikönyv az amely rövidebb, vele egyenrangú alakjának tekinti a mely-t. Az amely szócikk következetesen mindkét elemről beszél: a rövidebb és a hosszabb alakról. Ezen kívül külön szócikket találunk a vonatkozó névmások és határozószók rövidebb alakjairól is. Ebből kiderül, hogy a rövidebb alakok az irodalmi nyelvi, archaikus formák, és a hosszabbak tekinthetőek inkább köznyelvinek. A szócikk a vonatkozó névmások létrejöttét is elmagyarázza; az amely a mely-ből jött létre úgy, hogy összeolvadt az előtte álló utalószóval: az, mely... > azmely > ammely > amely. A rövidebb forma tehát a régiesebb, ezt az irodalmi hagyomány őrzi, a köznyelv azonban az amely-t használja.

Mi lehet az oka annak, hogy sokan mégis a mely kötőszót részesítik előnyben? – Több tényező játszhat ebben szerepet. Ezek közül az egyik lehet az, hogy az iskola implicit és explicit módon az irodalmi nyelvváltozatot a többi fölé helyezi, azoknál értékesebbnek tartja. Lehetséges, hogy a beszélők egy része ennek az elvárásnak próbál megfelelni.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2014. október 21. 13:00
2 Névmásblog

Az "amelyik/melyik" esetében viszont a hosszabb vonatkozó névmás működik inkább továbbra is (ott aktívabbnak látszik az utalószói rész):

"Klikk arra a képre, amelyiket nagy méretben szeretnél látni!"

"Melyik az a magán-nyugdíjpénztár, amelyiket soha nem szünteti meg az állam?"

5 éve 2014. október 21. 08:29
1 Sultanus Constantinus

"Mi lehet az oka annak, hogy sokan mégis a mely kötőszót részesítik előnyben?"

Én pl. gyakran a szóismétlés elkerülése végett szoktam használni a "mely"-t az "amely" helyett, ha az utóbbi egyszer már szerepelt a mondatban.

"Csakhogy a mely a kétféle használatban különbözik egymástól: más a hangsúlyuk, más a hanglejtésük, és végső soron teljesen más a mondatbeli szerepük is."

Vannak nyelvek, ahol kizárólag a hangsúly és a hanglejtés különbözteti meg a kérdőszókat a vonatkozóaktól, a spanyolban pl. ezt még helyesírásilag is jelölik: como 'ahogy, mint' vs. cómo 'hogy(an)?' Az utóbbit hangsúlyosan, kérdőhanglejtéssel és -- csak a fonetikanácik kedvéért :D -- nyíltabb [o]-val kell ejteni (vö. tagalog kamusta? < cómo está? 'Hogy van/vagy').