Amikor az a baj, hogy túl hosszú...
Ismerős az érzés, amikor olyan hosszú mondatot írunk, hogy a végére már azt sem tudjuk, hogy hogy volt az eleje? – Ilyesmi sajnos a jogi szövegek megfogalmazóival is előfordul.
Kevésszer van a nyelvhasználatnak olyan tétje, mint a jogi szövegek esetében. A törvényeket, szabályokat értenünk kell ahhoz, hogy be tudjuk őket tartani. Amikor szerződést kötünk például egy pénzintézettel vagy szolgáltatóval, jó, ha átlátjuk és teljes mértékben megértjük annak a tartalmát, mielőtt aláírásunkkal érvénybe léptetnénk azt. Kevésszer találkozunk azonban olyan bonyolult, már-már megfejthetetlennek tűnő üzenetekkel, mint a hivatalos, jogi szövegek esetében. Az ember belefárad a hosszú mondatok, bonyolult szerkezeteket (és sokszor a szakkifejezések) értelmezésébe.
Sokan gondolják, hogy a pontosság miatt van szükség a hosszú és bonyolult szerkezetű mondatokra. Ez azonban nincs mindig így: egy adott tartalom nem egyféleképpen fejezhető ki pontosan, hanem számos módja lehet ennek. Ideális pedig az lenne, hogy a jogi szabályozások a lehető legpontosabban és a lehető legegyszerűbben lennének megfogalmazva. Ez azonban – sokan tapasztalhatják ezt – sokszor nem valósul meg.
Máriától kaptuk a következő szöveget; olvasónk szerint félreérthető az alábbi közlés:
Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy amennyiben pénzügyi intézményünk a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a alapján polgári peres eljárást nem kezdeményezett vagy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában indított per befejezésére 2015. március 1. napjáig sor kerül, az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell az érintett fogyasztóknak megküldeniük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bantosh / GNU-FDL 1.2)
Első, második és harmadik olvasásra sem teljesen világos, hogy mi is a helyzet a mondat alapján: van-e teendőnk vagy sem. Ilyenkor állunk neki a házilagos módszerekkel, a nyelvtani baltával és kalapáccsal. Lássuk, milyen részekből áll ez a többszörösen összetett mondat!
Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy amennyiben [feltétel 1] vagy [feltétel 2] (fennáll), (akkor) az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell az érintett fogyasztóknak megküldeniük.
Feltétel 1: pénzügyi intézményünk a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a alapján polgári peres eljárást nem kezdeményezett
Feltétel 2: a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában indított per befejezésére 2015. március 1. napjáig sor kerül
A két feltétel megfogalmazása közötti vagy elé vesszőt kellene tenni, de ez sem tenné könnyebbé a dolgot. A mondat szerkezetének áttekintésével még mindig elég nagy a homály. Azt már tudjuk, hogy érdemes megnézni, hogy a két feltétel közül igaz-e ránk valamelyik. Ha nem, akkor könnyű dolgunk, a mondatot elfelejthetjük. Ha viszont bármelyik feltétel igaz ránk, akkor meg kell értenünk, hogy mi van az utolsó tagmondatban. Ez viszont egyáltalán nem könnyű dolog!
az elszámolást 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell az érintett fogyasztóknak megküldeniük.
Alapkérdések: ki küld kinek elszámolást? Ki a fogyasztó? Azonos a fogyasztó az ügyféllel (aki a megszólított)? A fogyasztó küldi az elszámolást? Vagy a fogyasztónak küldik az elszámolást? – Kicsit sem mindegy, és ebből a mondatból egyszerűen nem hámozható ki... Megpróbáljuk tehát átfogalmazni az üzenetet:
Tisztelt Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy amennyiben (1) pénzügyi intézményünk a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a alapján polgári peres eljárást nem kezdeményezett Önnel szemben, vagy amennyiben (2) a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések miatt indított per befejeződik 2015. március 1. napjáig, akkor Önnek 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell az elszámolást megküldenie.
Azt csak remélni tudjuk, hogy helyesen értelmeztük az olvasónk által küldött mondatot.
@El Vaquero: Röviden: alkalmatlan emberek vannak fontos pozíciókban. Én is utálom. A szövegből egyértelműen ki kellene derülnie, pontosan miről is szól. Nem is vagyok biztos benne, hogy én megfelelően értelmeztem az eredeti szöveget...
@putty: ezt a hozzáállást mindig is bíráltam. Mikor valaki odafosik egy igénytelen, értsd ahogy akarod jellegű hányást vagy fosolmányt, aztán azzal védi magát utólag, hogy hát feltételezett bizonyos előimereteket, meg világismeret, élettapasztalat, életszerűség és józan ész miatt így és így kellett volna eleve érteni. Ilyenkor szoktam a delikvenst a bús, büdös Petőfi Csarnokba elküldeni, hogy máskor semmire ne építsen, nem építész, hogy f0sn4' le a bokáját. Fogalmazza meg normálisan, hogy mit akar, nem kell azzal 5 perc alatt kész lenni, próbálkozni kell változatokkal, figyelmesen át kell olvasni, ha kell lektoráltassa valakivel.
Ehhez képest szerintem ez az értelmezése a szövegnek (de ez nem a szövegből derül ki, hanem a világismeretből):
Tisztelt Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy amennyiben (1) pénzügyi intézményünk a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések vonatkozásában a 2014. évi XXXVIII. törvény 6. §-a alapján polgári peres eljárást nem kezdeményezett AZ ÁLLAMMAL SZEMBEN, vagy amennyiben (2) a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések miatt AZ ÁLLAMMAL SZEMBEN indított per befejeződik 2015. március 1. napjáig, akkor Önnek 2015. március 1. napja és 2015. április 30. napja között kell az elszámolást MEGKAPNIA TŐLÜNK.
Nemcsak a jogi szövegekben gyakoriak ezek a "mondatszörnyek", hanem pl. Grecsó Krisztián díjazott könyveiben is.