Miért érdemes adni a szakértők szavára?
Olvasóink nem szeretik, ha a nyelvtudományra, a nyelvészekre mint szaktekintélyekre hivatkozunk a laikusok tévhiteinek cáfolásakor. Pedig bizonyos kérdésekben igenis érdemesebb a Google helyett inkább a tudósokra hallgatni. Ilyenek például a tudományos kérdések...
Sokan gondolják, hogy a mai világban a szaktudásnak mind kisebb értéke van, hiszen a Google segítésével bárki rövid idő alatt egy adott szakterületet fontosabb tudásanyagának a birtokába juthat. Az információk birtoklása ma már nem olyan érték, mint az internet előtti korszakban volt. De valóban így van ez? Ha olvasóink vannak olyan szerencsések, hogy beleolvasnak az oldalainkon található kommentekbe, szinte bármelyik cikk alatt találkozhatnak ilyen „Google-szaktekintélyekkel”, akik érveiket alátámasztandó azonnal képesek csípőből idézni a Wikipédiát, illetve hasonló forrásokat megcáfolhatatlan „tudományos” bizonyítékaként sokszor igencsak légből kapott állításaiknak.
Ha pedig valóban így van, hogy ma már bárki szert tehet a szaktudásra az internet segítségével, akkor minek kell hosszú éveket tanulni az egyetemen? És nem egy letűnt világ maradványai-e azok a szaktekintélyek, akik végigjárták a – ma sokszor pejoratív jelzőként használt – hivatalos tudományos utakat? Szükségünk van egyáltalán a szaktekintélyekre a problémamegoldásban a Google világában? – A The Conversation cikke szerint nagyon is, és még azt is megtudhatjuk, hogy miért.
Bárkinek igaza lehet?
Sokszor hallani olyan cinikus hangokat, amelyek azt hirdetik, hogy szinte bármely álláspont mögé odahelyezhető egy megfelelő „tudományos kutatás” – csak épp a mintát és a módszereket kell ügyesen megválasztani. Sokszor hangzik el az a kétely is, hogy az adatok manipulálásával „bármi alátámasztható”. Sőt, szép számmal vannak olyanok is, akik kész összeesküvés-elméletek alapján alakítják ki álláspontjukat a mindennapokat is érintő tudományos kérdésekkel kapcsolatban. (Jó példa lehet ilyesmire a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról szóló társadalmi-közéleti vita.) Mi lehet az oka ennek a jelenségnek? – A „Google-tudósok” megjelenése és publicitása csak egy, bár korántsem elhanyagolható dolog. De biztosan szerepet játszik benne az is, hogy a tudományos álláspontok, érvek nincsenek kellő pontossággal és minőségben közérthetően megfogalmazva. Arról nem is beszélve, hogy a posztmodern korszak hozott egyfajta „világnézeti pluralizmust”, amely szerint nincsenek örök érvényű, abszolút igazságok, mindenkinek meg lehet a maga igaza, a maga története a maga érvrendszere szerint, és ezek egyenlő rangúak, egyik sem jobb, mint a másik.
Amikor tudósok vitatkoznak, a hipotéziseik például radikálisan különbözhetnek egymástól, abban azonban egyet kell érteniük, hogy a vizsgálati módszerek, a tudományos kutatás alapelvei melyek, és hogy ezeket hogyan alkalmazzák. A játékszabályok, amelyek kötik a kezeiket, tehát azonosak; a hipotéziseik és sokszor az eredmények is azonban eltérőek. Abban is egyet fognak érteni, hogy a kritikus gondolkodás szükséges feltétele a tudományos tevékenységnek. Kiindulópontjuk pedig szükségképpen az lesz, hogy a vélemények, az álláspontok nem egyenlő értékűek: vannak köztük jobbak (értsd: jobban alátámasztottak) és kevésbé jók (értsd: gyengén alátámasztottak). A hétköznapjainkban pedig azt szeretnénk, ha az előbbiek véleménye érvényesülne akkor, amikor megépítenek egy repülőt, vagy elfogadnak egy protokoll egy orvosi kezelésre vonatkozóan.
De ha ez így van, miért bíznak olyan kevesen a szakértőkben? Miért gondolják a szaktekintélyek véleményének figyelembe vételét a tekintélyre hivatkozó érvelési hibának? Miért nem bíznak a „hagyományos/hivatalos orvoslásban”? Miért keresik a teljesen tudománytalan alternatívákat? – Legyen szó rákgyógyításról, oltásokról, nyelvstratégiáról vagy a finnugor nyelvrokonságról.
(Forrás: Flickr / Alan Cleaver / CC BY)
Google-tudósok
Sok kérdésre lehet jó választ találni a Google segítségével, de azért messze nem mindre. Általában a bonyolultabb kérdések nem válaszolhatók meg egy egyszerű „guglizással”. Ez már csak azért is elég intuitív, mivel ha megválaszolhatóak lennének, akkor tudósok nem töltenének el éveket vagy akár évtizedeket a megválaszolásukkal. Ahhoz ugyanis, hogy egy komplexebb kérdést megválaszoljunk, nem pusztán könnyen (vagy nehezen, ez mindegy) visszakereshető adatokra, információkra van szükség, hanem bizonyos képességekre is. Ilyen például a kritikus gondolkodás, amely egy szakterületen eltöltött idő összes tapasztalatához is köthető. Ezért van az, hogy egy szakértő általában nem ad egyszerű, rövid válaszokat egy kérdésre: ő látja a nüansznyi különbségeket, míg egy laikus ezeknek nincs tudatában.
Ehhez jön még hozzá az úgynevezett Dunning-Kruger-hatás, amely szerint minél kevesebb tudással és képességgel rendelkezik valaki egy adott területen, annál kevésbé van ennek tudatában. Minél laikusabb valaki, annál könnyebben gondolhatja tehát, hogy szakmai kérdésekhez értő módon hozzá tud szólni. Ugyanígy: aki meg van győződve róla, hogy a Google segítségével minden kérdés megválaszolható (vagy ha nem, akkor az nem érdekes kérdés), az nem érti, mi értelme van éveket eltölteni egy-egy szakterület tanulmányozásával az egyetemen – alap- mester- vagy doktori képzés keretében. Ez a fajta „álhozzáértés” sokszor veszélyesebb, mint a teljes tudatlanság.
A mai világ pedig azért „veszélyesebb”, mint az internet előtti, mert a rengeteg Google-tudós álszakértelme szabadon terjedhet, publicitást kaphat kommentek, blogbejegyzések stb. formájában. Éppen ezért kulcsfontosságú lenne a megbízható tudományos ismeretterjesztés, illetve a kritikai gondolkodásra való nevelés az iskolában.
Forrás
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (93):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva: hanem mi?
a cílből lett till? a német visszament az időben és elmondta mit mondjon a gót? talán neked nem kéne ezzel foglalkoznod, ha fasiszta hazugságok terjesztésére akarod használni az előítéleteid megerősítéséhez.
.
late 14c., from Old English tilian "cultivate, tend, work at, get by labor," originally "strive after, aim at, aspire to," related to till "fixed point, goal,"
www.etymonline.com/index.php?term=till
"to get, cultivate," Old Saxon tilian "to obtain," Middle Dutch, Dutch telen "to breed, raise, cultivate, cause," Old High German zilon "to strive," German zielen "to aim, strive"
gót tilian 'to prepare'
.
valószínű folyamat:
til (cél)
→ tilian (→küzd, igyekszik →2. előkészít,gondoskodik →3. gondoz, termel →4.szerez)
→ till (addig) →until
→ ziel 'cíl' zielen 'cílen' (céloz)
→ cíl cieľ
? → zelus zelos zeal zelo celo zeloso celoso zel zèle (törekvés)
@szentTürelem: Nem a "till"-ből jön. Látod, ezért nem kéne ezzel foglalkoznod, hiszen az alapokat sem érted.
@mederi: És például "zsír-os, kín-ok, szív-ok, isz-ok, nyit-ok, héj-ak, spejz-ba." Ez utóbbiakat nevezik antiharmonikus töveknek, épp a te példáiddal összevetve.
@szigetva:
Nem látom, hogy mindig "..az egyszótagú, [i]-t, [í]-t, ritkán [é]-t, egészen ritkán [e]-t tartalmazó tövek nem magas, hanem mély toldalékokat vonzanak."
Pl.:
íz-es, szín-es/ szín-ez, viz-es, rím-el, sir-ül, mím-el, hím-es.. stb.
@szigetva: na ne má!
szóval a til-ből jön, ami hun nyelven cél!
az összes hápogástok üres beszéd!
tőlünk tanult a műveletlen nyugat!
nem német jövevények, hanem német menemények! fejben szolgák, lélekben szolgák!
@mondoga: tényleg? és eljutottál az első sor elolvasásáig?
ziel zn. ‘geest; persoon; spil ’
soul zn. 'Spirit; person; spindle '
ziel ook ‘persoon, mens’ ende sielen die si geuoet hadden ‘en mensen die ze gevoed hadden’ [1526; iWNT], ziel ‘bezielende kracht, spil’ in zij die de ziel van alle bijeenkomsten der mod
soul also 'person, man, "and the souls who had good' and people they had fed" [1526; iWNT] soul animating force, puts life into it the soul of all meetings of the mod
.
pont hogy van olyan szavuk AMI TELJESEN MÁS SZÓ
@Krizsa: „a MAI magyarban mitől lenne antiharmónia?”
Azt a jelenséget nevezik így, hogy az egyszótagú, [i]-t, [í]-t, ritkán [é]-t, egészen ritkán [e]-t tartalmazó tövek nem magas, hanem mély toldalékokat vonzanak.
„Ez az állítás burkoltan azt sugallja, mintha a régi magyarban valaha is teljes, kivétel nélküli magánhangzó illeszkedés lett volna.” Nem, ez az állítás semmi ilyesmit nem sugall, csak annyit mond, hogy ma így van.
Pl.:
"Ízes---izzás" a labilis vonzatú "i/ í"-ről..:)
(pisil---)pisál, és viseli a vizes gatyát
síról(=>sírsz), és sirül (a kosz róla)
síkos a siker
sikít, vagy sikolt a sike(d)t (akinek forró ólmot öntöttel a fülébe)
Végül billeg az állat, ha "billogot" ütnek a farára..:)
@mondoga: Arra jutottam, hogy hiába magyarázok, nem értesz belőle semmit. Lám, végig arról beszéltem, amit szigetva mond (még a becsekkol példáját is többször felhoztam), erre képes vagy leírni, hogy talán én az ellenkezőjét feltételezem. Van egy pont, ahonnan a racionális vita reménytelennek látszik.
Ja, valahol volt szó a "rakoncátlan"-ról is, mintha a magyar anyenyelvű nem értené, hogy mi az a rakonca? Hát PONTOSAN én sem tudtam, hogy mi, de azt, hogy ez egy rakodást bebiztosító, elősegító eszköz kell legyen, természetesen (én is, más is) éreztem. Először csak a magyar anyanyelvem ismeretében következtettem vissza: rak-on-C(=tesz)-á. A C-ről azt kell tudni, hogy összetett hang, vagyis: TSz. Ennek nagyon sokszor egy-az-egyben önálló szó-jelentése is van: tesz. Mikor biztos ez? Akkor, ha a TSz nem egy tőszó váza (tasz-ít, Tisz-a (vivő), tosz (lök), túsz (elvesz), tüsző (benne tart) - hanem már rag / képző váza.
Ekkor utánanéztem a Wikiszótárban (de máshol is megvan): hát tényleg az. Sőt nem csak egyfajta (pl. szekérnél, taligánál) alkalmazott "akadályozó" eszköz.
Namost nézzük a két másik gyöknyelvben - héber: reká=alap, háttér, ruchász = begombolt, rákapcsolt (ruha). A rakon-cá-talan nincs bekapcsolva, nem függ egy "alap viselkedés"-től.
Hát a finnben? Rakenne = szerkezet, struktúra, rakenta = épít, készít, fészket rak (mit csinál?: rakon-tál).
@szigetva: a MAI magyarban mitől lenne antiharmónia? Ez az állítás burkoltan azt sugallja, mintha a régi magyarban valaha is teljes, kivétel nélküli magánhangzó illeszkedés lett volna. Ezt honnan veszed?
AMI ITAL, AZ MIND VÍZ? Sokszor az, de nem mindig.
A héberben is van magánhangzó illeszkedés. Persze (a ma is tovább működő flektálása miatt) korlátozottabb hatályú, mint a magyarban. A magánhangzó illeszkedés a nyelvek bizonyos érési szakaszának a szükséges velejárója VOLT. Azoknál a szókapcsolatoknál maradt fenn, ahol ma is megvan az alapszó kiemelő, értelem javító funkciója. (A magyarban általában ez a helyzet).
A m.illeszkedés tette szükségtelenné az összes magánhangzó kiírását, vagyis ez a magyarázata annak is, hogy a rovásírások mind magánhangzó "spórolósak" voltak. Mert legtöbbször NEM volt szükség rájuk. Mesebeszéd, vagyis az ind. nyelvészet szándékos ravaszkodása tehát, hogy a sémi nyelvek ókori írásait ne lehetne kiolvasni. A MAI HÉBER könyveket, újságokat mitől lehet szabadon olvasni?:-))))
Az illeszkedés funkciója a tő- és alapszavak kihangsúlyozása a beszédfolyamban. De SZÓ SEM volt arról, hogy ez valaha is teljes lett volna - a magyarban - vagy bármely más nyelvben.
A kiabálóan idegen szavakban az antiharmónia "indokolatlan" megjelenése a nyelv természetes kiközösítését jelenti: ezzel is kihangsúlyozza, hogy jött-ment és nem magyar szót ragoz.
Persze az illeszkedési szabály a valódi magyar szavakat sem rángatja dróton... Ha kutatnátok a magyar nyelvet, azt is tudnátok, hogy mikor van (volt, lesz) magánhangzó harmónia és mikor nem. (Akkor nem, amikor nincs plusz érteke a megértésben).
@szigetva: Az más kérdés. Szerintem ez fel se merült senkiben (talán kivétel Fejes L. ?)
@szentTürelem: Ezek a hollandok másképp tudják:
www.etymologiebank.nl/trefwoord/ziel
@mondoga: Viszont a mai magyarban levő anitharmóniához nem kell feltételezni egy korábbi veláris [i]-t.
@szentTürelem: „miért nincs "ziel" más németszász nyelvekben?” Van: www.etymonline.com/index.php?term=till
előre eldöntöttétek, előítéletesek vagytok, mert abból indítotok, h a 'cél' német eredetű jövevényszó. hát nem. magyar eredetileg, jövevényszó a németben.
.
középnémet régi nyelvi zel ’célpont; rendeltetés, szándék; határidő, időpont; határ, sorompó, vég’ : cél, cél, cél, cél, - , - , - , -.
.
1. érv:
miért nincs "ziel" más németszász nyelvekben?
miért mondják máshogy a hollandban, miért mondják máshogy az angolban, stb.
2. érv:
van egy közös eredetű szó, ami célzást jelent:
Old English sihð, gesiht, gesihð "thing seen; faculty of sight; aspect; vision; apparition," from Proto-Germanic *sekh(w)- (cognates: Danish sigte, Swedish sigt, Middle Dutch sicht, Dutch zicht, Old High German siht, German Sicht, Gesicht).
ang. aim = svéd: sikte, avsikt. = norvég sikte = dán hensigt, sigte