Életveszélyes félrefordítás
Nem árt, ha a fordító nem csupán a nyelvet ismeri, hanem ahhoz a témához is konyít, amiről a szöveg szól.
A lúgkő a 20. század közepéig fontos tisztítószer volt. A cselédek gyakran lettek úgy öngyilkosok, hogy lúgkövet ittak, ennek szinte divatja volt – pedig a lúgkőivás rendkívül fájdalmas halálnem.
A Dárky z přírody (A természet ajándékai) című könyv azt tanácsolja az olvasóknak, hogy zsírszódát rakjanak fürdővizükbe. A zsírszóda, más néven marónátron, nátronlúg, marószóda, marólúg vagy lúgkő, egészen szakszerűen pedig nátrium-hidroxid (NaOH) – a változatosság kedvéért a gyógyszerészetben natrii hydroxidum – vízbe kerülve olyan sok hőt szabadít fel, hogy az égési sérüléseket, a szembe kerülve vakságot is okozhat. A tanács nem ártó szándékkal került a kötetbe, egyszerű félrefordításról van szó: a kötet német eredetijében zsírszóda helyett szódabikarbóna (HCO3− és Na+) szerepel – az esetről a cseh állami televízió számolt be, írja a Dnes internetes kiadása.
A kiadó szerint az vezethetett a hibához, hogy a megfelelő német szó két jelentéssel bír. A Wikipédia ezt nem erősíti meg, szerinte a szódabikarbóna németül a köznyelvben Natron, Speisesoda, Backsoda, Speisenatron, illetve megnevezésére használatosak a Bullrich-Salz vagy Kaiser Natron márkanevek is. A zsírszóda ezzel szemben Ätznatron (a marónátron ennek tükörfordítása) vagy kaustische(s) Soda, ami a magyar elnevezések közül a marószódához áll a legközelebb.
A kiadó természetesen bevonta az üzletekből a köteteket, azokat pedig, akik az interneten keresztül vásárolták meg, mailben figyelmezteti a veszélyforrásra. Időről időre felbukkannak hasonló esetek, korábban mi is beszámoltunk róla, hogy Finnországban éveken át árusítottak egy szakácskönyvet, mire valaki észrevette, hogy egy fordítási hiba miatt a kötetek életveszélyesek.