Egy nem túl fontos ügy
Olvasónk nem nagyon szeret egy bizonyos kifejezést, ám házi szakértőnk elég megértően viszonyul fenntartásaihoz, még ha nem is igazán ért vele egyet. Talán olvasóink számára sem lesz haszontalan, ha megismerik véleményét.
László nevű olvasónk nagyon szigorúan vélekedik egy olyan eszközről, amit pedig állandóan használunk, ha nem is pont abban a formájában, amit ő kifogásol:
Mostanában sokat hallom – szerintem helytelenül használva – a „nem túl jó, nem túl szép, nem túl gazdag stb.” megfogalmazást. Mert szerintem a nem túl jó bizonyítvány még lehet jó bizonyítvány. Ugyanis mit jelenthet a túl jó bizonyítvány? Értem én, hogy mire mondják azt, hogy valaki nincs túl jól, de úgy gondolom, hogy helytelen fogalmazás és értelmetlen is.
Valószínűleg olyan régen használják ezt a nyelvi eszközt, vagy legalábbis a hozzá hasonlókat, amióta emberi nyelvek léteznek. A görögök ezt az eszközt meiózisznak nevezték, magyar neve nincs, esetleg enyhítésnek nevezhetnénk. Angolul understatementnek (szó szerint kb. „alulállításnak”) hívják, ezt használjuk néha magyar szövegben is. Nagyon gyakori jelenség az enyhítés, és állandósult kifejezéseket is eredményez a használata. Például ma már teljesen elterjedt a rendben van ’nagyon-nagyon jó’ használata: Na ez a koncert (nagyon) rendben volt. Tömören a túlzás ellentétéről van szó, ezért, ha magyarító kedvemben lennék, az innenzés szó használatát javasolnám. De Lászlónak, úgy látom, az innenzés is túlzás.
Néha valóban furcsa eredményekhez vezet az enyhítés. Már az is enyhítés, ha ’iszonyatosan forró’ helyett azt mondjuk, hogy meglehetősen meleg, de sokszor ehelyett úgy fogalmazunk, hogy elég meleg, márpedig az elég szót általában akkor használjuk, ha valamilyen skálán az illető minőség kívánatos fokára utalunk. Hát az enyhítéskor használt elégnek nem ez a funkciója, ez van. És ugyanez mondható el a nem túl ’kevéssé’ használatára is, amiről László beszél.
Egyébként a meiózisz egyik szélsőséges esete az eufémizmus, ez az az eset, amikor egy kifejezést nagyon erősen szeretnénk kerülni (például mert illetlenség vagy taktikátlan lenne kimondani), és ezért valami enyhébbet mondunk helyette. Így a rendszerváltás előtt gyakran lehetett hallani, hogy az 1956-os felkelést (amit a hatalom ellenforradalomnak, az ellenzék pedig forradalomnak nevezett) a békesség kedvéért csak az 1956-os sajnálatos eseményeknek nevezték.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Aztán van még egy nevezetes kifejezés, a litótesz, ami majdnem ugyanazt jelenti, mint a meiózisz, de elsősorban arra az esetre használják, amikor az enyhítés eszköze a kettős tagadás: nem kellemetlen ’nagyon kellemes’; Ez nem semmi ’Ez aztán valami!’. De a kettős tagadás fogalma néha homályos. Például nehéz eldönteni, hogy kettős tagadásnak minősül-e az, hogy nem sekély ez a medence, amikor úgy értjük, hogy ’nagyon mély ez a medence’. És voltaképp a László által említett nem túl is felfogható kettős tagadásként (ha a túl szót úgy értjük, hogy ’nem esik a normális határokon belülre’). Ezért a litótesz szót sokszor általában ’enyhítés’ értelemben is használják.
@Janika: Mindennel teljesen egyetértek. Sőt, azt sem mondanám, hogy "félnek" kategorikusan fogalmazni, hanem inkább azt, hogy az (intellingens, művelt) emberek megpróbálnak úgy fogalmazni, hogy azzal ne sértsék meg a másikat (pl. nem úgy, mint néhányan ezen az oldalon), és szerintem ez mindenhol így lenne természetes.
A cikk ismét nagyon jó és tanulságos. Amikor az első soroknál jártam, már akkor eszembe jutott erről az eufemizmus, amit egyébként 'szépítés'-nek szoktak fordítani (ami még magyarul is egybevág azzal, hogy az enyhítés erősebb formája).
Az emberek nem szeretnek (félnek) kategorikusan fogalmazni, ítélkezni. Maximum névtelenül. Ha úgy látják, hogy negatív, elítélő jelzőt kellene hasznáni, akkor sokan visszariadnak és enyhítik, sőt szépítik a mondanivalójukat. Pl "Ezt teljesen elrontottad". helyett. "Hm. ez nem túl jó". Azaz dolgozz még rajta. Vagyis nem leszidni akarjuk a másikat, hanem további igyekezetre serkenteni.
A másik hogy ha valamiről nagyon kategorikusan, erős szavakkkal fogalmazunk, akkor később sokkal nehezebb mást belemagyarázni.
A "nem túl jó" így nem csak azt jelenti, hogy lehetne még javítani rajta, de azt is hogy nem ítélkezek arról, hogy ez mennyire jó vagy rossz. A teljesen rossztól a majdnem tökéletesig bármit jelenthet.
Egy tipikus párbeszéd:
Főnök:
- Kész vagy a feladattal?
Beosztott:
... Hogyan mondjam meg neki azt hogy még el sem kezdtem? Megvan!
- Még nincs teljesen kész :-)