Kielégít-e, ami kielégítő?
Mit jelent Nagy Britanniában, ha egy iskola „kielégítő” teljesítményt nyújt? Meglepő módon pont az ellenkezőjét annak, amit gondolnánk. És mire mondjuk magyarul azt, hogy „elégséges”?
Nagy Britanniában az iskolákat felügyelő hivatal visszavonta a satisfactory (’kielégítő’) minősítés használatát az iskolák értékelésével kapcsolatban. A hivatal mostanáig az olyan intézményeknek adta a kielégítő minősítést, amelyek valójában rossz minőségű oktatást biztosítottak, és lemaradtak a többi iskolától. Azt látjuk tehát, hogy az angol oktatási terminológiában a satisfactory szó pontosan az ellenkezőjét jelenti annak, amit a hétköznapi nyelvben. Ha egy iskola kielégítő, az azt jelenti, hogy valójában egyáltalán nem kielégítő a benne folyó munka. Ezt a fajta használatot, amikor a beszélő valamit jóval enyhébben fogalmaz meg, mint ahogyan tehetné, amikor a valóságot elfedve szépíti a mondanivalóját, eufemizmusnak nevezzük. Lássuk, találunk-e hasonlót a magyarban!
A köznevelési törvény valamely korai változatában az elégséges (2-es) minősítést gyengére változtatták volna. A végleges törvényszövegben azonban ez a változtatás nem maradt meg. Mit fejez ki a magyar elégséges szó? Az oktatási terminológiában a kettes tudást, tehát a bukás előtti utolsó szintet jelöljük ezzel a kifejezéssel. Sztrájkok esetén az elégséges szolgáltatást kell biztosítani. Ez, mondjuk egy orvossztrájk esetén azt jelentené, hogy az életmentő beavatkozásokat elvégeznék, de semmi mást: a begyulladt mandulánkkal ülhetnénk otthon gyógyszer nélkül. Egyik szóhasználatban sincs arról szó, hogy bármi jó lenne, mégis a megfogalmazás nem a negatívumokat hangsúlyozza, ilyen értelemben az elégséges a magyarban is eufemisztikusnak mondható.
Az osztályozásnál ennek egyébként még pedagógiai szerepe is lehet. Azt szokták gondolni, hogy a teljesítmény értékelésekor a pozitívumok kiemelése, hangsúlyozása jobban ösztönzi a jobb eredményeket, mint a negatívumoknak az előtérbe állítása. Talán épp ezért maradt ki a végleges törvényszövegből a gyenge minősítésre való áttérés. Az elégséges megfogalmazás ugyanis valóban kissé félrevezető, azonban legalább valóban a pozitívumot emeli ki: nem túl jó, de még épphogy elfogadható. A gyenge ezzel szemben egyértelműen negatív minősítés, degradálja a teljesítményt.
De mit mondanak a britek a gyenge, lemaradó iskolákra? A satisfactory helyett mostantól a minősítés a requires improvement (’fejlesztésre szorul’). Ez a kifejezés elég jónak tűnik: elkerüli a hazug (a köznyelvi használatnak ellentmondó), félrevezető eufemizmnust, ugyanakkor nem degradál, hanem inkább ösztönző jellegű. Ennek mintájára a kettest mi is hívhatnánk fejlesztendőnek.
Forrás
Az egész angol nyelv egy nagy eufemizmus. :)
@Sigmoid:
Can you...? / Would you...? = azonnali cselekvést elváró felszólítás bevezetése
[In] 2 minutes! = félórától a soha napjáig terjedő időben
@Sigmoid: Ez nem vitatható :-)
@scasc: Heh ja a britek nagyon nagyok az eufemizmusban.
www.oxfamblogs.org/fp2p/?p=5672
Ezekhez még hozzá lehet venni olyanokat, hogy:
"This may interest you" - "Ha nem olvasod el ki vagy rúgva"
"In fine condition" - "Most köpte ki egy rozsomák, alapos csócsálás után"
"I'm not too sure about it but..." - "Nekem igazam van és neked nincs"
stb.
Egyes oktatási intézményekben (Műegyetem) a kettes bizony a szó legjobb értelmében "elégséges". Azt jelenti, hogy "megcselekedtük amit megkövetelt a haza".
Ami a kettesnél jobb, az már csak a dícséretesség fokát jelöli.
"(a köznyelvi használatnak ellentmondó)" egyébként az _angol_ köznyelvben nem mond ellent. A "satisfactory" köznapi jelentése is inkább "közepes", "elégséges", "(épp hogy) elegendô".
A "satisfactory" itt nem valós eufemizmus. Hiszen azt jelenti (a hivatal szemszögébôl): "elégedett" vagyok. Nem vagyok "büszke" rá, nem tartom "jónak", de "elegendô", amit az iskola tesz. Ha nem lennék elégedett, megvonnám a mûködési engedélyt. Ha nem nyújtana elegendô teljesítményt, bezáratnám.
Teljesen konzekvens egyébként. Ha kimondottan "rossz" lenne egy iskola, mi adna neki mûködési, fennmaradási legitimációt? (Ugyanígy jellmezô a kitûnôtôl az elégségesig "pozitívnak" és a karót "negatívnak" hívni, mármint értékelés szempontjából).