A gyerek fontosabb, mint a nyelvtörvény
Kétnyelvű-e a gyerek, ha két nyelven ért, de csak az egyiken beszél? Lehet-e egynyelvűnek lenni a teremben, de kétnyelvűnek a folyosón? Helyes svédséggel hápog-e Donald kacsa a mesevideón? A finnországi kétnyelvű svédek oktatásának kihívásairól a téma kutatójával beszélgettünk.
Mari Bergroth a Jyväskyläi Egyetem kutatója, a Child2Ling elnevezésű, a finnországi svéd nyelvű óvodarendszert vizsgáló kutatócsoport munkatársa.Finnországban az óvodától az egyetemig az iskolákat az ország mindkét hivatalos nyelvén: finnül és svédül is el lehet végezni. A szabályozásnak megfelelően hivatalosan két párhuzamos egynyelvű iskolarendszer működik az országban. A gyerekek érdeke azonban megkívánja, hogy a nyelvek szigorú szétválasztását ne vegyék mindig annyira komolyan. A finnországi kétnyelvű svédek oktatásának kihívásairól az óvodarendszer kapcsán Mari Bregrothtal beszélgettünk.
(Forrás: Mari Bergroth)
Közelebb a svédekhez
Finnország egy- és kétnyelvű (finn és finn–svéd) régiókra, valamint a svéd egynyelvű, autonóm Ålandra osztható területileg. A kétnyelvű régiók elsősorban a déli és a nyugati tengerparton találhatók.
Mari Bergroth Közép-Finnországból származik, egynyelvű finn családban nőtt fel. Iskolában természetesen ő is tanulta a második finnországi nemzeti nyelvet, a svédet és más idegen nyelveket, de alapvetően egynyelvűként tekintett magára. A svédekhez akkor került közelebb, amikor a kétnyelvű Vaasába költözött egyetemi tanulmányai idejére. Ekkor kezdett életközeli tapasztalatokat szerezni a kétnyelvűségről. Saját családja is kétnyelvű. Férje svéd anyanyelvű finn, gyermekeik pedig kétnyelvűek: ő finnül beszél hozzájuk, de a svéd nyelvű oktatási rendszerben tanulnak. Most, hogy a legfrissebb kutatása kapcsán rendszeresen jár a közép-finnországi Jyväskyläbe, újszerű érzése van:
Érdekes most újra itt lennem. Más szemmel nézek már a városra: most látom, mennyire egynyelvű finn település. Ezért nem is tekintem már igazán az otthonomnak, mivel az utcán nem tudok itt senkivel svédül beszélgetni; ha mégis így tennék, azt hiszik, turista vagyok. Ez vicces érzés.
Saját élettapasztalata is befolyásolta kutatási témája megtalálásában:
Általában a kisebbségeket erőltetik, hogy kétnyelvűvé váljanak, de engem mindig a többségiek érdekeltek, akik többnyelvűvé válnak.
Jelenleg az Åsa Palviainen vezette kutatócsoportban finnországi svéd óvodákkal foglalkozik. A projektben az intézmények és az oda járó gyerekek családjainak életét sok szempontból kutatják.
(Forrás: Mari Bergroth)
Az óvoda és akik körülötte vannak
A kutatócsoport munkatársai négy óvodát figyelnek meg tüzetesen. Látogatják az óvodai foglalkozásokat, interjúkat készítenek az óvodapedagógusokkal és a szülőkkel, valamint a gyerekek családjának nyelvhasználatát is vizsgálják. A kutatók nem akartak betolakodni a családok életébe, ezért a szülőket kérték meg, hogy a szükséges nyelvi anyagot rögzítsék. Közös játékot, mesemondást, étkezéseket és választásuk szerinti egyéb tevékenységeket vesznek fel videóra. Kilenc családtól eddig 50 órányi videót gyűjtöttek, és összesen 200 órás gyűjteményt terveznek a projekt végére, 2017-re. Bár a projekt célja a kétnyelvű környezetben felnövő kisgyermekek nyelvhasználati jellegzetességeinek leírása, az eddigi adatok sok meglepetést okoznak.
Nagyon meglepőnek találom, hogy nem találtunk két családot vagy két gyereket, akik ugyanolyan módon választanak nyelvet. Bár az egyik szülő az egyik nyelvet, a másik a másikat beszéli, a gyerek választhatja azt is, hogy úgymond teljesen egynyelvű lesz.
A gyerekek mindkét nyelven megértik szüleiket, azonban csak az egyiken válaszolnak. A longitudinális vizsgálat előnye, hogy később talán feltárható lesz az is, hogyan változik a helyzet az idővel.
Kétnyelvű gyerekeknél szoktak lenni periódusok, amikor inkább egynyelvűek az egyik nyelven, aztán a másik nyelven, aztán rugalmasan váltogatják a nyelveiket egy idő után.
De hogyan viselkednek a gyerekek az óvodában? És hogyan kezelik az óvodapedagógusok ezt a helyzetet?
Papíron egynyelvű, valójában kétnyelvű óvodák
A kutatócsoport által vizsgált óvodák svéd egynyelvűek, tehát az óvodapedagógus svédül kellene, hogy beszéljen: ezt a helyzetet írja elő a nyelvtörvény, és a közigazgatás is ezt köti ki. Finnországban azonban a nyelvtörvénynél is fontosabb az a törekvés, hogy mindent úgy kell tenni, ahogy a gyereknek a legjobb.
A gyerek igényeit kell követni. Fontosabb, hogy ő boldog legyen, mint hogy valamilyen törvényt betű szerint betartsanak. Ha tehát a gyerek a finnt használja, nem szabad letéríteni róla. Egy javaslat szerint bárhogy kommunikál a gyerek, pozitívan kell reagálni rá, és ez ugyanúgy deklarált elv, mint az egynyelvű svédség, tehát nem szabad a gyerekben negatív attitűdöt kiépíteni egy nyelvvel kapcsolatban sem.
Ebből következik, hogy ha a gyerek finnül szólal meg, nem szabad rászólni, hogy váltson át svédre:
Majdnem minden óvodapedagógus kétnyelvű, tehát értik a nyelvet, így nincs akadálya, hogy kétnyelvűen kommunikáljanak. Annak ellenére, hogy az óvoda hivatalosan egynyelvű, a gyerek nagyon a középpontban van, és valójában ő alakítja a nyelvi gyakorlatot, a helyi nyelvpolitikát.
Nyelvek a falon
Az iskolák nyelvi tájképéről szóló sorozatunkban részletesen is írtunk a falon olvasható feliratok szerepéről.
Az óvodai vizsgálat egyik célja annak feltérképezése, hogyan gondolkodnak a gyerekek a nyelvekről, többnyelvűségről, és mivel az általuk is használt nyelvek vizuálisan is megjelennek a környezetükben, érdemes a nyelvi tájképet is megvizsgálni. Viszonylag átlagos, hogy egy óvoda- vagy iskolaépületen osztozik a finn és a svéd tagozat, a papíron párhuzamosan futó két rendszer tehát térben gyakran találkozik. Bár az óvodások még nem tudnak olvasni, a svéd és a finn feliratok, illetve a svéd, finn vagy norvég nyelvű mesekönyvekben látható íráskép különbözősége nekik is feltűnhet. Az épületbe látogató szülők számára pedig jelzés értékű lehet a feliratok vagy éppen a könyv-, zene- és filmválaszték egy-, illetve kétnyelvűsége.
Van egy jó példám erre, egy új építésű óvoda, amelyik kétnyelvű, mivel finn és svéd csoportok is vannak benne. A közösen használt terekben a svéd jön először, aztán a finn, tehát ez egy erős üzenet, amely kiemeli a kisebbségi nyelvet – ugyanakkor miért is kell a többségi nyelvnek alul lennie? A gyerekcsoportok neve viszont csak a csoport nyelvén, svédül vagy finnül van kiírva.
Ez az üzenet nagyon érdekes, ha kétnyelvű gyerekekre gondolunk, hiszen erősen címkézi a gyerekeket: „ti vagytok a finnek, ti meg a svédek”, holott a családban gyakran mindkét nyelv hangsúlyosan jelen van. Még izgalmasabb a közös terek helyzete, ami mintha azt mondaná: „akkor vagyunk kétnyelvűek, amikor együtt vagyunk a többiekkel, de ha magunkra csukjuk az ajtót, egynyelvűekké válunk”.
(Forrás: Mari Bergroth)
Helyi vagy import svéd?
A finnországi svédek a finn nemzet részét képezik, így Svédország nem szokott „anyaországként” megjelenni az óvodákban.
Nincs két kultúra. Van egy pár halvány különbség, de nem túl nagy. A vallás ugyanaz, ugyanannak a hokicsapatnak szurkolunk, ugyanazokat a politikusok szidjuk vagy támogatjuk, tehát mind ugyanabban az országban vagyunk.
A finnországi oktatásban ezért a svéd nyelv helyi, a svédországitól számos szempontból eltérő változatát használják (ezt tanulják második nemzeti nyelvként a finn egynyelvű régiók iskoláiban is). A szülők és az óvodapedagógusok természetesen tisztában vannak a nyelvi különbségekkel, és időnként vitatkoznak is, mennyire engedjék be a svédországi hatásokat.
A Disney-dvd-k például svédországi svédre vannak szinkronizálva, ami más, mint a finnországi svéd. Meg is kérdezzük a szülőket, mit gondolnak erről, tetszik-e nekik, ahogy a dvd-n beszélnek svédül: szerintük jó-e, ha a gyerek azt a svédet (is) tanulja, vagy kerülje inkább? Ráadásul erős nyelvjárásaink is vannak, illetve sok finn jövevényszó van a finnországi svédben. Elfogadják ezeket a változatokat?
Legyen-e hivatalosan is kétnyelvű iskola?
Jelenleg Finnországban vita zajlik arról, hogy a két párhuzamos egynyelvű rendszer mellett legyen-e egy harmadik út: a kétnyelvű iskola. Sokan attól tartanak, hogy a kétnyelvű oktatás felgyorsítaná a kétnyelvű svédek nyelvváltását a finn irányába. A vita gyakran érzelmi színezetű és nélkülözi a tényeken alapuló érvelést – egyebek mellett azért, mert csak most kezdődött meg a svéd nyelvű oktatási rendszer mindennapi nyelvi gyakorlatának rendszeres tudományos vizsgálata.
Úgy tűnik, a pusztán egynyelvű svéd óvoda vagy iskola csak papíron létezik, a valóságban kétnyelvűséget tapasztalni. A jelenlegi és további vizsgálatok a finn oktatáspolitikai esetleges újratervezéséhez értékes adatokkal fognak hozzájárulni.
Szabó Tamás Péter kutatásait az Európai Unió 7. Keretprogramján belül megvalósuló Marie Curie Intra-European Fellowship program teszi lehetővé (ref. 626376).
Az en gyerekeim szuletesuktol fogva haromnyelvuek. Magyar az en reszemrol, berber apai reszrol, a kornyezet nyelve pedig az angol. Sokszor meg a tobbnyelvu szulok is furan neznek rank, hogy sok a harom. Hat, szerintem meg azok szurjak el, akik a sajat nyelvuket feladva angolul beszelnek a gyerek(ek)kel, nehogy 'osszezavarodjon szegeny kicsike' vagy 'a tobbiek kinezzek maguk kozul'.
A cikkhez annyit szeretnek hozzafuzni, hogy a ket- vagy tobbnyelvuseg sajnos nem 'termeszetes', azaz nem alakul ki magatol csak azert, mert a feltetelek adottak, hanem ver es veritek, sok even at tarto kemeny munka. Fogalmam sincs egyebkent, megeri-e, de azt hiszem, nem tudnam maskent.