Egy magyar utazó Nankingban, 1932-ben
Kovrig János magyar újságíró 1932-1933 fordulóján Kínába utazik, hogy a japán-kínai konfliktusról és a modern Kínáról tudósítson. Úti élményeiről „A sárga kontinensen déltől északig” című kötetében számol be.
Sorozatunk előző részeiben Kovrig János magyar újságírót 1932 végén Hongkongtól Kantonon és Dél-Kínán át egészen Sanghajig, majd Hangcsouig kísérhettük A sárga kontinensen déltől északig című kötetét olvasva. Az alábbiakban pedig Nankingba követhetjük.
Az első benyomás
Ahogy azt sorozatunk előző részében láthattuk, 1932 végén Kovrig János hangcsoui látogatása alkalmával lebetegedik, ezért visszatér Sanghajba kórházi ápolásra. Csupán karácsony környékére épül fel annyira, hogy folytathatja útját Nanking felé, amiről az alábbiakat írja:
Az első benyomás: Nanking sugárutakból áll, házak nélkül. Irgalmatlanul lerombolták a régi sikátorokat, nem kegyelmeztek a híres templomoknak sem, ugyanolyan türelmetlenül láttak hozzá a város újjáépítéséhez, mint Kantonban. Mégis azzal a különbséggel, hogy Nankingban nem nőttek mindjárt amerikaias, ízléstelen, nagy kőházak a régi vityilók helyén. [...] Nanking méltó akar lenni a kínai birodalom fővárosának címéhez.
(88. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons)
Kovrig János azzal a határozott céllal érkezik Nankingba, hogy részt vehessen a Kuomintang éppen itt zajló ülésén.
Mindenki talpon volt az egész városban és ami Kínában ritka dolog: sietett. Még délelőtt tartják a Kuomnintang végrehajtó bizottságának záróülését.
(88. oldal)
A Kuomintang Tajvanon ma is létező politikai párt, melynek előzményei 1894-ig nyúlnak vissza. Modern változatát 1919-ben alapítja meg Szun Jat-szen. A nacionalista párt irányítását Szun Jat-szen 1925-ös halála után sokáig Csang Kaj-sek határozza meg. A Kuomintang 1949 után, amikor is a kínai szárazföldet már a kommunista irányítású Kínai Népköztársaság uralja, Tajvan szigetére szorul vissza.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A múlt és jelen találkozása Nankingban
Korvig János megérkezését követően azért szakít némi időt arra is, hogy turistaként bejárja Nankingot. Mielőtt elkísérnénk a Kuomintang ülésére, lássuk, mit ír a városról. Közben persze nem feledjük látogatásának fő célját, a Kuomintang gyűlését sem...
(Forrás: travelneu.com)
A Dob-tornyon túl, újonnan létesített parkon vitt keresztül az autóm, amikor, késő délután, zuhogó havas esőben Nanking nagy halottaihoz igyekeztem, a Ming császárok sírjaihoz és a mauzoleumhoz, amelyben Szun Ját-szen van eltemetve. [...] Óriási állatalakok kőszobrai őrzik a Ming császárok sírjaihoz vezető utat. Az idő erősen megviselte az évszázados szobrokat, a tevéket, elefántokat, a kínai harcost, aki kantárszáron vezeti a császári paripát. A Mingek voltak az utolsó kínai császárok, utódaiknak, a Mandzsuknak soha sem felejtették el idegen származásukat. Szun Ját-szen, a nagy, demokratikus újító, ide zarándokolt, a nemzeti uralkodók sírjaihoz, amikor úgy érezte, hogy a mennyei erők támogatását kell megszereznie. És mégis, a Ming-sírok a pusztulás szomorú képét mutatták, amikor meglátogattam őket.
(95. oldal)
Nanking, a „Déli Főváros”, egészen 1421-ig volt a Ming-dinasztia (1368–1644) székhelye; az ebből a korból származó számos épület és emlékmű vált később a város szimbólumává. A mandzsu Csing-dinasztia (1644–1911) a Kínai Köztársaság 1912. január 1-i kikiáltásáig uralta a kontinensnyi országot, melynek első köztársasági elnöke történetesen Szun Jat-szen lett. A nacionalista kormány 1928-ban Pekingből ismét Nankingba helyezi a fővárost.
(Forrás: Wikimedia Commons / Vmenkov / GNU-FDL 1.2)
A nankingi Ming-sírok ma is szent helyet jelentenek, de ihletet igazán nem meríthetnek itten mások, mint a mult siratói.
Nem messze a síroktól, kopár hegyek dombos lábánál, kéktetős, fehér emlékművet láttam. Ez a Szun Ját-szen mauzoleum. [...] Végtelen lépcsők áztak előttem a havasesőben, aránytalanul széles, erőltetetten nagyszabású feljárat. [...] Nemcsak Nankingnak, hanem egy egész birodalomnak kell a császársírok és a forradalmárok emlékeinek aránytalanságát eltüntetni, zöldelő erdőkkel ölelni a ma még kopár dombokkal, hegyekkel éktelenkedő földhöz.
(96. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Jiong Sheng / CC BY-SA 2.0)
A ragyogó múlt pusztuló emlékei és a jelen talmi csillogása közti ellentét okozta furcsa érzés csak megerősödik Kovrig Jánosban akkor, amikor látogatása során részt vesz a Kuomintang ülésén, ahova sorozatunk következő részében kísérjük el...
Felhasznált forrás
Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.