Egy magyar utazó, 80 mandzsúriai magyar és Kőrösi Csoma Sándor
Kovrig János magyar újságíró 1932-1933 fordulóján beutazza Kínát, Mandzsukuót, Koreát és Japánt. Útja során született írásaiból páratlan kordokumentum áll a mai olvasó rendelkezésére: sorozatunk záró részéből pedig az is kiderül, hogyan bukkan a szerző első világháborús magyar hadifoglyok nyomára Mandzsúriában és Kőrösi Csoma Sándoréra Japánban.
Sorozatunk előző részeiben láthattuk, hogy Kovrig János magyar újságírónak hogyan sikerül sajtótörténetet írnia Mandzsúriában és Zseholban, miközben Ligeti Lajos nyomdokain jár. Az alábbiakban Kovrigot – miközben Mandzsúriát elhagyva beutazza a Japán Birodalom egyéb részeit is – egészen más oldaláról is megismerhetjük...
Első világháborús magyar hadifoglyok Mandzsúriában
Azt már korábban is láthattuk, hogy a mandzsúriai japán hatóságok jóindulatát a magyar újsgáírónak sikerült megszereznie, s ez a jóindulat segítette őt a zseholi hadjáratban is haditudósítóként. Mandzsukuót járva azonban Kovrig János első világháborús magyar hadifoglyokkal is találkozik, akik különböző okokból ott is rekedtek. Mezey István könyvében ezt olvashatjuk:
Kharbinban élnek a legnagyobb számban magyar hadifoglyok. Egynéhányak akadnak Dairenben, Mukdenben, Pogranicsáján, Cicikárban, Khájlárban és az orosz-mongol határ közelében levő Mancsuliban. Mivel Távol-Keleten külképviseletünk nincsen, Mandzsúriában a hatóságok úgy bántak honfitársainkkal is, mint a hazátlan fehér-oroszokkal. Ez a helyzet nemcsak lealázó, hanem nagyon hátrányos is volt számukra. Kovrig Jánosnak hivatalos megbizatás nélkül, csupán kellő felvilágosítás útján sikerült elérnie, hogy maga a külügyminiszter intézzen rendeletet a mandzsukuói hatóságokhoz a visszás állpot megszüntetésére.
(159. oldal)
Kovrig tehát önálló akcióba kezd: megszervezi a magyar hadifoglyok életét. Mezey István így ír erről:
Ugyancsak az ő közreműködésével alakult meg Kharbinban a Magyarok Hazafias Egyesülete, mely azóta felkutatja és nyilvántartja Mandzsúriában élő össze honfitársainkat. Ez az egyetlen jól működő magyar egyesület a Távol-Keleten. [...] Az egyesület vezetősége 1933-ban a következő volt: Letenyei Károly elnök, Liska Márton alelnök, Dénes Oszkár jegyző. Kharbinban 30 magyart lajstromoztak az első alkalommal, Cicikárban hármat, Mancsuliban hetet, Mukdenben, Dairenben és Khajlárban egyet-egyet. A családtagokkal együtt, becslés szerint mintegy 80 magyar él Mandzsúriában. Ezeknek legnagyobb része haza szeretne jönni, de egyrészt rossz vagyoni viszonyai miatt, másrészt azért, mert megszállott területről való, optálni nem tudott, s így állampolgárságának ügye rendezetlen, maradni kénytelen.
(159. oldal)
Az optálási jog kérdése államutódlás esetén merül fel: elsősorban államok szétválásakor, területek elszakadásakor, illetve átadásakor. Ilyen esetekben az egyén dönthet, hogy megmarad-e régi állampolgársága mellett, vagy az újat választja.
Korea, Japán, Kőrösi Csoma Sándor
Mandzsukuóból Kovrig Koreába utazik. Korea 1905-től japán protektorátus, 1910-től japán gyarmat. Szöulban (japán nevén Keijō; Mezey kötetében Keizyó) a japán vendéglátók a tenyerükön hordozzák a magyar újságírót.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Korea fővárosában, Keizyó-(Szöul-)ban a japáni kormányzóság sajtófőnökének, Oda Jaszumának meghívására, teadélután keretében tartott előadást Kovrig János Magyarországról. [...] Nagyon érdeklődtek Magyarország kulturális és gazdasági viszonyai iránt. Magyar ember szájából akkor hallottak először ezekről a kérdésekről.
(159–160. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons)
Kovrig János a Milotay István és Pethő Sándor alapította Magyarság című újság megbízásából járta be Kínát és Mandzsúriát. Később ennek a lapnak és az Új Magyarság című újságnak is írt cikkeket, majd megalapította a Magyar föld című lapot.Koreából Japánba érve Kovrig hamarosan találkozik az akkori japán hadügyminiszterrel. Ahogy korábban már láthattuk, Japán Mandzsukuóba küldött nagykövete is járt korábban Magyarországon. Araki generális, a japán hadügyminiszter szintén megfordult korábban hazánkban.
Araki generális, az akkori japáni hadügyminiszter, az új nemzeti mozgalom vezéralakja, hosszabb kihallgatáson fogadta. Araki, mint a legtöbb magasállású japáni katona, járt Magyarországon is. Magyarbarát kijelentései, amelyeket Kovrig nyomban megtáviratozott lapjának, nagy feltűnést keltettek a magyar közönség körében.
(160. oldal)
(Forrás: tortenelemklub.com)
A legnagyobb meglepetés azonban talán akkor várja Kovrigot, amikor egy buddhista szerzetessel találkozik, aki Kőrösi Csoma Sándorról beszél neki:
A japán buddhizmus egyik legnagyobb, szentéletű alakja, Kavaguti Ekai professzor Kőrösi-Csoma Sándor halhatatlan emlékét idézte, valahányszor Kovriggal találkozott. Ismételten elmesélte neki életének egyik érdekes epizódját. Tibetbe készült, de a határon az angol megbízott nem volt hajlandó útlevelet adni számára. Erre a professzor Kőrösi-Csoma tibeti szótárának egyik példányát ajánlotta fel ajándékul a brit külügyi tisztviselőnek. Az ajándék megtette hatását, az engedélyt megkapta. Ilyenformán mintegy ez a könyv szolgált útlevélül számára a titokzatos Tibetbe.
(160–161. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Zaida Ben-Yusuf (1869–1933))
A fenti történet példázata alapján láthatjuk, hogy Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós életművének egy kézzelfogható darabja (tibeti szótárának egy példánya) amellett, hogy örök értéket képvisel, még útlevélként is szolgált a japán buddhizmus egyik legnagyobb alakjának a Tibetbe való bejutáshoz.
Sorozatunk zárásaként pedig ajánljuk a szíves olvasóközönség figylemébe Kovrig János 1932-1933-as útjáról szóló A sárga kontinensen déltől északig című kötetét, mely természetesen nem útikönyv, nem is egyszerű útleírás, hanem amellett, hogy a magyar sajtótörténet egyik figyelemreméltó alkotása, a Távol-Kelet életének izgalmas kordokumentuma is.
Felhasznált források
Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.
Mezey István: Az igazi Japán. A Magyar Nippon-Társaság kiadása, Budapest, 1939.
@Tempesty:
Múltja van a Legszentebbnek? Tud errõl a pápa?
Aki a Legszentebb múltjával szórakozik az halálnak halálával hal!
Ez nem fenyegetés, ténymegállapítás!