Egy magyar utazó Kínában 22.

Egy magyar utazó, 80 mandzsúriai magyar és Kőrösi Csoma Sándor

Kovrig János magyar újságíró 1932-1933 fordulóján beutazza Kínát, Mandzsukuót, Koreát és Japánt. Útja során született írásaiból páratlan kordokumentum áll a mai olvasó rendelkezésére: sorozatunk záró részéből pedig az is kiderül, hogyan bukkan a szerző első világháborús magyar hadifoglyok nyomára Mandzsúriában és Kőrösi Csoma Sándoréra Japánban.

Horváth Krisztián | 2014. október 17.

Sorozatunk előző részeiben láthattuk, hogy Kovrig János magyar újságírónak hogyan sikerül sajtótörténetet írnia Mandzsúriában és Zseholban, miközben Ligeti Lajos nyomdokain jár. Az alábbiakban Kovrigot – miközben Mandzsúriát elhagyva beutazza a Japán Birodalom egyéb részeit is – egészen más oldaláról is megismerhetjük...

Japán (és Korea) az 1904-1905-ös orosz-japán háború után
(Forrás: emersonkent.com)

Első világháborús magyar hadifoglyok Mandzsúriában

Azt már korábban is láthattuk, hogy a mandzsúriai japán hatóságok jóindulatát a magyar újsgáírónak sikerült megszereznie, s ez a jóindulat segítette őt a zseholi hadjáratban is haditudósítóként. Mandzsukuót járva azonban Kovrig János első világháborús magyar hadifoglyokkal is találkozik, akik különböző okokból ott is rekedtek. Mezey István könyvében ezt olvashatjuk:

Kharbinban élnek a legnagyobb számban magyar hadifoglyok. Egynéhányak akadnak Dairenben, Mukdenben, Pogranicsáján, Cicikárban, Khájlárban és az orosz-mongol határ közelében levő Mancsuliban. Mivel Távol-Keleten külképviseletünk nincsen, Mandzsúriában a hatóságok úgy bántak honfitársainkkal is, mint a hazátlan fehér-oroszokkal. Ez a helyzet nemcsak lealázó, hanem nagyon hátrányos is volt számukra. Kovrig Jánosnak hivatalos megbizatás nélkül, csupán kellő felvilágosítás útján sikerült elérnie, hogy maga a külügyminiszter intézzen rendeletet a mandzsukuói hatóságokhoz a visszás állpot megszüntetésére.

(159. oldal)

Kovrig tehát önálló akcióba kezd: megszervezi a magyar hadifoglyok életét. Mezey István így ír erről:

Ugyancsak az ő közreműködésével alakult meg Kharbinban a Magyarok Hazafias Egyesülete, mely azóta felkutatja és nyilvántartja Mandzsúriában élő össze honfitársainkat. Ez az egyetlen jól működő magyar egyesület a Távol-Keleten. [...] Az egyesület vezetősége 1933-ban a következő volt: Letenyei Károly elnök, Liska Márton alelnök, Dénes Oszkár jegyző. Kharbinban 30 magyart lajstromoztak az első alkalommal, Cicikárban hármat, Mancsuliban hetet, Mukdenben, Dairenben és Khajlárban egyet-egyet. A családtagokkal együtt, becslés szerint mintegy 80 magyar él Mandzsúriában. Ezeknek legnagyobb része haza szeretne jönni, de egyrészt rossz vagyoni viszonyai miatt, másrészt azért, mert megszállott területről való, optálni nem tudott, s így állampolgárságának ügye rendezetlen, maradni kénytelen.

(159. oldal)

Az optálási jog kérdése államutódlás esetén merül fel: elsősorban államok szétválásakor, területek elszakadásakor, illetve átadásakor. Ilyen esetekben az egyén dönthet, hogy megmarad-e régi állampolgársága mellett, vagy az újat választja.

Korea, Japán, Kőrösi Csoma Sándor

Mandzsukuóból Kovrig Koreába utazik. Korea 1905-től japán protektorátus, 1910-től japán gyarmat. Szöulban (japán nevén Keijō; Mezey kötetében Keizyó) a japán vendéglátók a tenyerükön hordozzák a magyar újságírót.

Villamos a japán gyarmati uralom alatti Keijóban (Szöul) – valamikor 1910 és 1945 között
(Forrás: Wikimedia Commons)

Korea fővárosában, Keizyó-(Szöul-)ban a japáni kormányzóság sajtófőnökének, Oda Jaszumának meghívására, teadélután keretében tartott előadást Kovrig János Magyarországról. [...] Nagyon érdeklődtek Magyarország kulturális és gazdasági viszonyai iránt. Magyar ember szájából akkor hallottak először ezekről a kérdésekről.

(159–160. oldal)

Araki Sadao (1877–1966) – Kovrig látogatásának idején japán hadügyminiszter
(Forrás: Wikimedia Commons)

Kovrig János a Milotay István és Pethő Sándor alapította Magyarság című újság megbízásából járta be Kínát és Mandzsúriát. Később ennek a lapnak és az Új Magyarság című újságnak is írt cikkeket, majd megalapította a Magyar föld című lapot.Koreából Japánba érve Kovrig hamarosan találkozik az akkori japán hadügyminiszterrel. Ahogy korábban már láthattuk, Japán Mandzsukuóba küldött nagykövete is járt korábban Magyarországon. Araki generális, a japán hadügyminiszter szintén megfordult korábban hazánkban.

Araki generális, az akkori japáni hadügyminiszter, az új nemzeti mozgalom vezéralakja, hosszabb kihallgatáson fogadta. Araki, mint a legtöbb magasállású japáni katona, járt Magyarországon is. Magyarbarát kijelentései, amelyeket Kovrig nyomban megtáviratozott lapjának, nagy feltűnést keltettek a magyar közönség körében.

(160. oldal)

Kavaguti Ekai [Kawaguchi Ekai] Kőrösi Csoma Sándor tibeti szótárának egy példánya segítségével jutott el Tibetbe
(Forrás: tortenelemklub.com)

A legnagyobb meglepetés azonban talán akkor várja Kovrigot, amikor egy buddhista szerzetessel találkozik, aki Kőrösi Csoma Sándorról beszél neki:

A japán buddhizmus egyik legnagyobb, szentéletű alakja, Kavaguti Ekai professzor Kőrösi-Csoma Sándor halhatatlan emlékét idézte, valahányszor Kovriggal találkozott. Ismételten elmesélte neki életének egyik érdekes epizódját. Tibetbe készült, de a határon az angol megbízott nem volt hajlandó útlevelet adni számára. Erre a professzor Kőrösi-Csoma tibeti szótárának egyik példányát ajánlotta fel ajándékul a brit külügyi tisztviselőnek. Az ajándék megtette hatását, az engedélyt megkapta. Ilyenformán mintegy ez a könyv szolgált útlevélül számára a titokzatos Tibetbe.

(160–161. oldal)

Kavaguti Ekai [Kawaguchi Ekai] (1866–1945) 1904-ben, tibeti öltözékben
(Forrás: Wikimedia Commons / Zaida Ben-Yusuf (1869–1933))

A fenti történet példázata alapján láthatjuk, hogy Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós életművének egy kézzelfogható darabja (tibeti szótárának egy példánya) amellett, hogy örök értéket képvisel, még útlevélként is szolgált a japán buddhizmus egyik legnagyobb alakjának a Tibetbe való bejutáshoz.

Sorozatunk zárásaként pedig ajánljuk a szíves olvasóközönség figylemébe Kovrig János 1932-1933-as útjáról szóló A sárga kontinensen déltől északig című kötetét, mely természetesen nem útikönyv, nem is egyszerű útleírás, hanem amellett, hogy a magyar sajtótörténet egyik figyelemreméltó alkotása, a Távol-Kelet életének izgalmas kordokumentuma is.

Felhasznált források

Kovrig János: A sárga kontinensen déltől északig. Franklin Társulat, Budapest, é. n.

Mezey István: Az igazi Japán. A Magyar Nippon-Társaság kiadása, Budapest, 1939.

Az optáláshoz való jog a nemzetközi jogban