Családnevek nyomában
Nincs könnyű dolgunk, amikor olvasóink azzal keresnek meg minket, hogy fejtsük meg egy-egy családnév eredetét. Cikkünkben nem tudunk határozott választ adni a legutóbbi kérdésekre – cserébe rámutatunk, mennyi csapdát rejthet az ilyen szavak etimológiája.
Legutóbb egy olvasónk a Kálózy, illetve Kálóczy családnév eredetéről érdeklődött. A kérdésre örömmel válaszoltunk, hiszen a név megfejtése során több nyelv- és kultúrtörténeti kérdésről is mesélhettünk. A cikk sikeréről tanúskodik, hogy több családnévre vonatkozó kérdést is kaptunk. Egy névtelenségét őrző olvasónk az alábbi kérdést küldte:
Mit jelenthet a Czíria,vagy hasonló név?
Nos, őszintén szólva nem tudjuk. A tulajdonnevek történetének kutatását nehezíti, hogy a tulajdonnév nem sokat árul el arról a személyről (helyről, intézményről stb.), amelyet jelöl. Ha a név hasonlít valamely közszóra, akkor feltételezhetjük, hogy eredetileg az a közszó elárult valamit a név viselőjéről: ha valakit Szabónak hívnak, akkor valamelyik őse bizonyára szabóként dolgozott; ha pedig Müllernek, akkor molnárként. Ezek a nevek is megtévesztőek lehetnek: például ha valakit Magyarországon Olasznak hívnak, lehet, hogy olaszok voltak az ősei, de az is lehet, hogy franciák vagy románok: a szó eredetileg bármely újlatin nyelven beszélő személyt jelölhetett (és szótörténetileg azonos az oláhval). Hasonlóképpen: ha valakit Orosznak hívnak, az inkább utalhat ruszin, ukrán ősökre, mint a mai értelemben vett oroszokra.
A név eredetének helyes megállapításához gyakran a családtörténetet is ismerni kell. Nemrégiben írtunk az Es(z)terházy név eredetéről: a mai magyar beszélő számára egyértelműnek tűnhet, hogy ez egy Eszterháza (esetleg Eszterház) nevű település elnevezéséből származik, de nem. Hasonló a helyzet a Boráros névvel: első pillantásra azt gondolnánk, hogy itt is foglalkozásnévről (’borkereskedő’) van szó. Azonban tudjuk, hogy Boráros János, Pest egykori alpolgármestere görög családból származott, a család eredeti neve Vorarosz volt: ennek magyarosított alakja a Boráros. Ennek ellenére a róla elnevezett téren egy borárus szobrát láthatjuk: Varga Imre 1983-as szobra talán Budapest egyetlen etimológiai szobra lehetne, ha nem tévedésen alapulna.
(Forrás: orszagalbum.hu / Bbazsa / CC BY-SA 3.0)
Ami a Czíria nevet illeti, nem hasonlít semmilyen általunk ismert nyelv közszavával nem sikerült azonosítanunk. Internetes keresés alapján úgy találtuk, hogy a név feltűnően gyakori a szlovákiai magyarok körében, illetve Círia alakban szlovákok körében is. De előfordul Romániában is, természetesen Ţiria alakban. Ez azonban nem visz minket közelebb az eredetéhez. Talán olvasóink között lesz olyan, akinek eszébe jut valami, mely közelebb visz minket a megoldáshoz.
Péter nevű olvasónkat a Seprűs név eredete érdekli:
A családnevem Seprűs és talán már két éve annak, hogy a saját családfám boncolgatásába fogtam. Jobbára azt találtam, hogy minden élő Seprűs -nagyjából 30 fő- rokonom kell hogy legyen, talán csak nagyon távoliak, mondjuk unokatestvérek ötöd, hatod vagy heted ágról, talán még régebbről. Az érdekelne, hogy vajon honnan eredhet a név.
Én azt találtam, hogy ebben a formában igen ritka, a Seprős, még korábban Söpröss név több módosulásának eredménye. A Seprős és Söpröss neveket pedig jobb híján egy Aradhoz közeli kis község, Seprős, vagy a valamivel távolabbi, de szintén Romániában lévő Seprőd számlájára írtam.
Nos, arra természetesen nincs módunk, hogy mi is anyakönyvek tucatjain ássuk át magunkat, így csak általánosságban vizsgálhatjuk a kérdést – természetesen az olyan nehézségek, mint amelyekkel az Esterházy vagy a Boráros név esetében találkoztunk, ezeket a találgatásokat is bármikor érvényteleníthetik.
Sajnos Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című munkájában sem Seprős, sem Seprőd nem szerepel.
Nem tarthatjuk rossz tippnek azt, hogy olvasónk a családnevet Seprős község nevével hozza kapcsolatba, bár ha a családnév a település nevéből származna, akkor a Seprősi és hasonló alakok valószínűbbek lennének. (Seprőd azonban túl távol esik attól a helytől, ahol olvasónk a családnevet leggyakoribbnak találta, és alaktanilag még problémásabb a kapcsolat.)
(Forrás: www.e-primarii.ro/)
A családnév alapszavául két szó jöhet számításba. Az egyik a seprő, mely a borkészítés során keletkező üledéket jelenti. Ebben az esetben ragadványnévre gyanakodhatnánk: valakinek valahol meggyűlt a baja a seprővel, ezért ettől fogva Seprősként hivatkoztak rá, és ez az elnevezés vált családnévvé. Ennek a magyarázatnak a gyengéje, hogy nem magyarázza a településnevet – hacsak nem azt feltételezzük, hogy a családnév közvetlenül vált településnévvé. Ez azonban nem jellemző folyamat, ráadásul a település neve már 1413-ban felbukkan, amikor jellemzően még nem voltak családnevek.
A másik lehetőség, amire gyanakodhatnánk, hogy a családnév a seprű ~ söprű szóval függ össze: ez eredetileg a seper ~ söpör ige folyamatos melléknévi igenévi alakja, bár seprő ~ söprő formája ma is megtalálható a nyelvjárásokban. Az -s képzős alakja lehet gúnyos ragadványnév, de még valószínűbb, hogy első viselői seprűkötéssel foglalkoztak. A középkorban jellemző volt, hogy egy-egy faluba azonos foglalkozású személyeket telepítettek, és ezekről nevezték el a települést (például a Budapesthez közeli Solymáron solymászok éltek). Ez a magyarázat tűnik a legvalószínűbbnek, de hangsúlyoznunk kell, hogy nem biztos, hogy ez a megoldás.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (20):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Roland2: A lengyel Wikipedia szerint [1] a megszállt országok jogrendje érvényesült: az osztrák területen II. József 1782. évi rendelete alapján kaptak a zsidók családnevet, a porosz területen pedig az 1797. évi „General-Juden Reglement” volt a mérvadó. 1787-től kezdtek el izraelita anyakönyveket vezetni a helyhatóságok, ahol a regisztrátortól kaptak rendszerint vezetékneveket.
Az orosz Wikipedia szerint Oroszországban egy 1804. decemberi zsidórendelet rendezte a kötelező vezetéknév-viselés kérdését, azonban ez nem vonatkozott a lengyel területekre. Ott csak 1821-től lett kötelező azoknak, akik (a korábbi országfelosztások alatt) porosz vagy osztrák részről még nem kaptak nevet.
[1] pl.wikipedia.org/wiki/Nazwisko#Nazwisko_w_Polsce
[2] ru.wikipedia.org/wiki/Еврейские_фамилии
@LvT: Egyébként a galliciai, vagy lengyel zsiódk később vettek fel lengyel neveket ?
@LvT: Na, én meg potyára másoltam ki..
@Sigmoid: " Az észak-itáliai városállamokban kezdődött az öröklődő családnevek használata a IX-X. században, s onnan terjedt el szinte a különböző korok szellemi áramlatainak ( reneszánsz,romantika,stb.) módjára nyugat felé először a volt Frank Birodalom területére, majd kelet felé a keresztény világ egészére. Magyarországra a XIV. században jutott el, s a XV.század végére általánosnak mondható a családnevek használata. Jóllehet később is voltak családnévváltozások ( ma is vannak névváltoztatások ) , de a Hunyadiak korától megszilárdult és általános családnévhasználatról beszélhetünk."
(.....)
" A XVIII. század végén II.József névrendelete (1787) egyrészt annyiban hozott változást, hogy mindenkinek viselni kellett családnevet,s ha eddig nem volt, akkor német közszói nevet kellett felvenni.Ez a Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is szinte kivétel nélkül csak a zsidóságot érintette. Körükben ugyanis az apanévvel való azonosítás (identifikáció ) volt mindaddig jellemző. Másrészt a rendelet kimondta a családnevek megváltoztathatatlanságát. Ezen I. Ferenc császár 1814. évi rendelete enyhített , amikor kancelláriai ( később helyhatósági,majd belügyminisztériumi ) engedélyhez kötve lehetővé tette egy életben egyszer a családnév indokolt megváltoztatását."
( Hajdú Mihály - Családnevek enciklopédiája 9. és 17. old. )
@Sigmoid: > Magyarországon mikor és milyen jelleggel vezették be a köznép körében a családneveket? Fokozatos volt, vagy egyszer törvényi erővel szilárdították meg?
.
Fokozatos is volt, és egyszeri is. A társadalmi kapcsolatok bonyolultabbá válásával fokozódott az igény a többelemű névadásra. Ennek van öntörvényű szintje is: ezek a ragadványnevek. Leegyszerűsítve családnévről akkortól beszélhetünk, amikortól ez nemzedékeken át öröklődik. Az örökletessé válásnak van belső és külső faktora is. A belső faktort az jelenti, hogy az örökített családnév az öröklés jogalapja: ha egy jobbágy tehetősebb lesz, akkor inkább lesz igénye arra, hogy önmagát és családját ilyen elkülönítse, és ezáltal a vagyonát is elkülönítse. A külső faktort az egyház és az állam jeleneti: a dézsma és az adó beszedésének hatékonyságát fokozza, ha nem összeírásról összeírásra változó megkülönböztető nevük vannak az embereknek.
Kálmán Béla ennek alapján Magyarországon a jobbágyság korában a XV–XVI. sz.-ra teszi az öröklődő családnevek kialakulását. Ez persze csak annyit tesz, hogy az embereknek többségének kételemű nevük van, amelyet x > 0 hatékonysággal örökítenek a következő generációra. A családnévcsere, illetve a szinonim, képzőcserés formák váltogatása azonban még sokáig spontánul folytatott. Kálmán megemlíti, hogy ekkoriban még az alábbi csoportok maradtak egyelemű névvel: a zsellérek, papok, bírók, tisztségviselők, mesteremberek és a társadalmon kívül állók (csavargók, koldusok). Azaz akiknek vagy nem volt vagyonuk, vagy a foglalkozásuk kiemelte a környezetből és egyedítette őket.
A XVIII. sz. végén II. József viszont – az abszolutizmus egyik elemeként – törvénnyel tette kötelezővé a vezetéknevek használatát, illetve engedélyhez kötött változtatását. (Az előbbi viszonylag hamar érvényesült, az utóbbi némi spéttel.) Ekkortól van vezetéknevük a zsidóknak. Rájuk más egyházi és adózási szabályok vonatkoztak, a belső hierarchiájuk is sajátos volt: ezért tért el náluk a névfejlődés addig a környezettől. Nem hiszem, hogy volt pénzben mért hossza a zsidók vezetékneveinek. A rendelet megszabta, hogy német névnek kell lennie, és a zsidók szokásos német neveket vettek fel. A Kohn más a németen belül kialakult minta Konrad rövidülése: mivel egybecsengett a zsidó ha-Kohen méltóságnévvel, így alkalmas volt a hangzás szerinti hasonlóság alapján történő névcserére. A Rosenbergerek a másik utat követték: ők lakóhelyükre utaló ragadványnevüket fordították németre. De azért az a felső-magyarországi német, aki Rózsahegyről költözött máshová, ugyanúgy megkaphatta (és meg is kapta) a Rosenberger nevet.
@Fejes László (nyest.hu): > bár ebben az esetben kétséges, hogy megtartották volna-e ezen nevüket
Megtartották a nemes Tolvalyok, Eördöghök stb. a családnevüket, mert a rossz hangzással szemben érték volt az, hogy ennek alapján egyszerűbben bizonyíthatták a régi jogaikat. Az, hogy a nemes család birtoknevet vegyen fel, egyáltalán nem volt törvényszerű. Hogy mégis tapasztaljuk, a igen gyakran a család osztódásával van kapcsolatban. Ha jól tudom, az Esterházyak és a Illésházyak eredetileg ugyanaz a család, csak az önállósodó, elkülönült öröklési joggal rendelkező ágak különböztették meg a birtoknévvel egymást. A Zrínyiek akkortól cserélik le az előnevükre az eredeti Šubić-ot, amikor különválnak a <Bribiski> (bribiri) előnevű törzságtól. S í. t.
.
> a lényeg azonban az, hogy ez legfeljebb bizonyos mértékig valószínűsíthető
Néhány axiomatikus diszciplínát kivéve ez mindenre igaz, de az alapaxiómákat azoknál is csak valószínűsíteni lehet. Ennek ellenére minden tudományterület kidolgozza a paradigmarendszerét, és lege artis demonstrációs módszereit. Relativizmussal és szolipszizmussal mindent meg lehet megkérdőjelezni, elég pl. az Index Új fizika fórumára átnézni. Ha nem lenne evolúciós közmegegyezés abban, hogy a zárt paradigmarendszerek lege artis valószínűségi állításai is tényállítások, akkor még mindig a fán ennénk a leveleket és gyümölcsöket.
.
> melyben a nyelvészet legfeljebb segédtudományként léphet fel.
A nyelvészet, miként a matematikai is, mindenképpen segédtudomány. Van persze alapkutatási águk is, nagyon bájos részek ezek, de csak annyiban van létjogosultságuk, hogy így termelhetik ki azokat az új eszközöket, amelyeket aztán a gyakorlatban más diszciplínák hasznosíthatnak. Mennyi matematikus dolgozik pl. a bankszektorban, pedig az sem matematikai kérdés, a matematika itt csak segédtudomány: mégis azt a részét alkalmazott matematikus csinálhatja a legjobban.
A névtudomány ugyanilyen dolog: kell hozzá a genealógia, de abból rendszert szintetizálni, paradigmát építeni, amelyben új elemek vizsgálhatók, osztályozhatók, elhelyezhetők, csak az alkalmazott nyelvész tud.
.
> Pl. lehet a Vorarosz > Borároshoz hasonló népetimológiás változás.
Azért ne feledjünk el nyelvésznek is lenne, hacsak segédtudományosnak is. Kérdés, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy minta nélkül a XVIII. sz. környékén Győr környékén nyílt előhangzós <áros> alakváltozatra népetimologizál valaki, a zárt előhangzós <árus> helyett. Tudtommal a nyugati dialektusokban éppen hogy az /o/ > /u/ változás jellemző a köznyelvihez képest. Ha nem vesszük figyelembe a feltételezett névcsere nyelvi környezetét, akkor kérdés, hogy miért nem az eredetihez közelebbi <Borárosz> lett az eredmény, hiszen a peremnyelvjárásokban, mint az őrvidéki és a csángó, akkor volt még sz-ezés.
A <Boráros> alak ezen a területen szerintem mindenképpen a messzi múltba mutat, és indokolatlan egy XVIII. sz. környéki autonóm népetimológiás alakak tekinteni.
Amúgy... Magyarországon mikor és milyen jelleggel vezették be a köznép körében a családneveket? Fokozatos volt, vagy egyszer törvényi erővel szilárdították meg? "Bemondásra" volt a családnév meghatározása?
A német zsidóságról van egy olyan anekdota, nem tudom mi a pontos történelmi igazság mögötte, hogy amikor nekik is kötelezővé tették a családnév felvételét, a névért szótagonként kellett fizetni, így pl. a Rosenbergerék alighanem gazdagabbak voltak mint a Kohnék. :D
@LvT: „Tehát, ha az illető család magyarosított is volna, akkor is már létező magyar családnevet vett volna föl.” Ez lényegtelen abból a szempontból, hogy az illetők nem azért választották a Boráros nevet, mert bármi közük lett volna a borkereskedelemhez, hanem azért, mert az csengett hasonlóan. Ami a pozsony megyeieket illeti, természetesen előfordulhat, hogy borkereskedők kaptak nemességet (bár ebben az esetben kétséges, hogy megtartották volna-e ezen nevüket, és nem pl. a birtokuk alapján vettek volna fel valamilyen nevet) – a lényeg azonban az, hogy ez legfeljebb bizonyos mértékig valószínűsíthető. (Pl. lehet a Vorarosz > Borároshoz hasonló népetimológiás változás.)
@LvT: „ így nem várható, hogy a szlovák tömbnépességen belül <Tóth>-nak nevezzenek szlovákot” Ez igaz, de nem is állítottam semmi olyat, ami ennek ellentmondana. (Ráadásul a tót korábban nem kifejezetten szlovák volt – ez még tovább bonyolítja a képet.)
„Ellenben ma is megfigyelhető az, hogy a magyarországi magyarok „lerománozták” mondjuk a valahai Moszkva téren alkalmi munkára váró romániai magyarokat.” Nyilván ez is igaz. De ez megint csak azt bizonyítja, hogy a családnevek eredete nem igazán nyelvészeti, sokkal inkább kultúrtörténeti kérdés, melyben a nyelvészet legfeljebb segédtudományként léphet fel.
@Fejes László (nyest.hu): Akkor úgy tűnik, nem sokat segítettem, köszönöm a választ.
@LvT: "Árpa": mintha valahol azt olvastam volna, hogy nemcsak jellemző növénytermesztés lehetett a családnév eredete, hanem a kis termetre is lehet utalás. Bár eléggé homályos és nem tudom mennyi az alapja.
@Fejes László (nyest.hu): > Persze, ez igaz, de alapjában véve ilyesmi minden névről elmondható. Ragadványnévként a Kovács is kaphatja azért a nevét, mert sokat kalapál, a Kerekes is azért, mert egyszer volt valami kínos esete egy kerékkel kapcsolatban.
.
Az irodalom azonban a népnevekből lett családnevek esetén kifejezetten kihangsúlyozza a „negatív” motivációt. Ez kapcsolódik a „megnevező erő” fogalmához. A <Tóth> igen gyakori magyar név, és én ismerek szlovákokat ezzel a családnévvel. De szlovákok közt <Tóth>-nak lenni nem ad nagy megnevező erőt, így nem várható, hogy a szlovák tömbnépességen belül <Tóth>-nak nevezzenek szlovákot.
Ellenben ma is megfigyelhető az, hogy a magyarországi magyarok „lerománozták” mondjuk a valahai Moszkva téren alkalmi munkára váró romániai magyarokat. Ha sértő is ez a szemlélet, ez több évszázados motiváció: ha valaki olyan területről költözik be, ahol többségben románok, szlovákok élnek (vagy a helyiekben ez a vélekedés), akkor azok magyar voltuk ellenére megkapták az <Oláh>, <Tóth> ragadvány-, majd családnevet.
A családnevek kialakulása kori településszerkezet tömbös volt, az egyes népcsoportok ritkán keveredtek: emiatt jellemző a népcsoporti vezetéknevek „negatív” volta. A foglalkozásszerkezet azonban az Árpád kor óta nem tömbös, így ennek van elnevező ereje, a foglalkozás tehát „poztív” névadási motiváció. Az Árpád kori <Kovácsi>-ban, amely akkor jellemzően kovács foglalkozású szolgafalu volt, lehet, hogy azt nevezték volna <Kovács>-nak, aki anélkül kalapált, hogy kovács lett volna: de ekkor még errefelé nem alakultak családnevek. Egy foglalkozás maradt tömbös: a paraszté. Nincs is ilyen számottevő vezetéknév, ehelyett a megnevező erőt biztosító részletek adtak az esetükben ragadvány-, majd családnevet: pl. a jellemző terményük (vö. <Búza>, <Árpa> stb.).
@Fejes László (nyest.hu): Nem vizsgálván a kérdéses személy esetén a <Boráros> vezetéknév közvetlen eredetét, annyiban csatlakozom @Boráros nem Vorárosz:-hoz, hogy megemlítem, Kázmér Miklós a könyvében 1481-ből hozza a <Boráros> név első előfordulását. Tehát, ha az illető család magyarosított is volna, akkor is már létező magyar családnevet vett volna föl.
A másik megfontolandó tanulsága ennek, hogy a <Boráros> vezetéknevűek esetén alkalmasint a XV. sz.-ig kell visszamenni, hogy ténylegesen borkereskedőt találjunk közöttük. A jelenkorhoz közeli közvetlen motiváció csak az alsóbb néprétegekben feltételezhető, mert ebben a rétegben kései a családnevek megszilárdulása. A nemesi familiák esetén ez korábbi folyamat, és ők igyekeztek megőrizni az armálison és a birtokadományozó leveleken szereplő névformákat. (Náluk max. a birtokközpontról vett előnév szoríthatta ki a korábbi családnevet, de ez a váltás is rendszerint valamely jelentős birtokszerzéshez kapcsolódik.) – NB. Sok nemesi családnak van „polgári” foglalkozásneve, mert mielőtt örökös nemessé lettek, ők is csak mesteremberek, kereskedők stb. voltak. Éppen a nyest írt az Esterházyakról, akiknek az eredeti családneve, a <Szerhás> (~ <Eszterhás>) éppen arra utal, hogy a névadó ősük zsúptetőkészítő foglalkozást űzött.
Azt viszont a mérleg másik oldalát támogatandó írom, hogy a családnév egyezése nem jelenti a család egyezését. Az viszonylag sokszor előfordult, hogy X család egyik ága felvette a kihalt Y család nevét: ez gyakran a nemesi birtokszerző politikai egyik lépése volt. De a motiváció ismétlődése mindig előfordulhat, ez nemesek között csak azért ritkább, mert ők tudtak egymásról. Az pusztán, hogy volt egy Pozsony vm.-i <Boráros> nemesi család, amelyik nem görög eredetű, genealógiai megalapozottság nélkül nem implikálja azt, hogy a Győr vm.-ben feltűnő kereskedőcsaládnak velük rokoni kapcsolatai lettek volna, és ezért kizárható a görög eredet. Lehet, hogy kapcsolódott a két család, lehet, hogy nem. A Nol cikke anélkül kapcsolja össze a két családot, hogy bármivel is alátámasztaná. A Kőszeghy-féle mű pedig éppen a kapcsolat ellen szól. Ha ugyanis lett volna kapcsolat, akkor a Győr vm.-i Boráros család már eleve nemesként indult volna, nem kellett volna 1862-ben nemesíttetniük magukat. Ez a fentebb említettem gyakori forgatókönyvet idézi: ha kihal egy nemesi család, akkor egy másik a névazonosság okán nyilváníttatja magát „örökösnek”. Az azért gyanús, hogy a nemesítési perrel addig vártak, amíg a másik család eltűnik (a Nol cikke szerint: „léteztek a nemes Boráros család tagjai, akikről egészen a XIX. század közepéig vannak ismereteink”).
@Fejes László (nyest.hu): A cirio, -a (→cera) jelentése a spanyolban 'viasz-'. Persze ez sem bizonyíték arra, hogy a névhez bármi köze lenne.
@Roland2: Persze, ez igaz, de alapjában véve ilyesmi minden névről elmondható. Ragadványnévként a Kovács is kaphatja azért a nevét, mert sokat kalapál, a Kerekes is azért, mert egyszer volt valami kínos esete egy kerékkel kapcsolatban.
@Pierre de La Croix: Az a baj, hogy ezek találgatások. Ilyen alapon összefüggésbe hozhatjuk városnevekkel is: en.wikipedia.org/wiki/Ciria , en.wikipedia.org/wiki/Ciri%C3%A9 , en.wikipedia.org/wiki/Ziria,_Achaea – elvben ezek mind torzulhattak.
@LvT: „A cikk említette román <Ţiria> műterméknek tűnik, ha a Google-találati listát végig nézzük, akkor kiderül, hogy ez a <Ţiriac> név, csak a kereső rosszul indexelt.” Hát ez érdekes, valóban így tűnik, bár nem tudom, tényleg a Google-e a hibás: itt például www.cugetliber.ro/ion-tiria egy román oldal indexeli magát tévesen (bár lehet, hogy itt is a google fut a háttérben.)
A szakirodalmi adatokat köszönjük!
@Boráros nem Vorárosz: Köszönjük, ezek is érdekes adatok. Mindenesetre a cikk is ezt írja: „Származása tehát bizonytalan, és perdöntő bizonyíték felfedezéséig az is marad.” Mindenesetre a cikk is azt állítja, hogy biztos családtörténeti ismeretek nélkül ezek a kérdések eldönthetetlenek. Arról nincs említés, hogy a pozsony megyeiek borkereskedők lettek volna, sőt, mivel nemesek nem foglalkoztak kereskedéssel, ez eléggé valószínűtlen is. A kérdést tehát akkor sem tekinthetjük lezártnak, ha valóban nem görög származású volt.
@Boráros nem Vorárosz:
Ja, és kifelejtettem, hogy ezek alapján a Boráros név valóban a borárusból származik!
Úgy látszik, kiirthatatlan a köztudatból a téves spekuláció a Boráros család görög származásáról. Kizárólag a Vorárosz - Boráros szavak hasonlóságán alapul, semmilyen írott forrás nem támasztja alá, hogy Boráros János görög származású vagy a görög közösség tagja lett volna. Magyar nemes volt, családja Pozsony vármegyéből származott. Lásd:
- Az ismeretlen Boráros János (Népszabadság Online, 2001. okt. 24.)
- Kőszeghi Sándor: Nemes családok Pestvármegyében. 49-50. old. (Budapest 1899.)