Amit tudni akarsz a finn nevekről, csak nem jutott még eszedbe megkérdezni
Ismerünk finn írókat, költőket, sportolókat: nevük nem egyszer hosszú, de semmitmondó. Mégis, honnan erednek, mit jelentenek a finn vezeték- és keresztnevek? És miért nem olyan a sorrendjük, mint a magyarban?
Roland nevű olvasónk ismét levélben tette fel kérdését:
A finn nevekről egyszer már volt cikk a Rénhíreken,azonban az csak a helyes kiejtésről írt. De vajon mit jelenthetnek a finn vezetéknevekben az olyan jellegzetes végződések, mint a -nen,-saari vagy -maki (azt az egyet tudom,hogy a -poika fiat,fiút jelent ) ? Mik a leggyakoribb finn vezetéknevek és mi lehet a jelentésük (mint pl: a magyarban gyakori Kovács,Szabó,Tót(h),Nagy,Varga,stb. nevek),ill. milyen szokások voltak a finn családnevek képzésénél ? Mikortól datálható a finneknél a vezetéknév megjelenése ? Mi lehet a magyarázat arra,hogy a finneknél is (mint minden európai népnél,minket kivéve) a keresztnév megelőzi a vezetéknevet (talán svéd hatás ?) ? A svéd eredetű neveket a finn vagy a svéd kiejtésnek megfelelően kell-e kiejteni ? Milyen jellegzetesen finn keresztnevek vannak (tkp. amik nem bibliai vagy idegen eredetűek,hanem finn szavakból vagy kifejezésekből származnak,mint pl. a magyaroknál az Előd,Álmos,Hajnal(ka),Piroska,stb.) ?
Megpróbálunk sorra mindenre választ adni.
(Forrás: Wikimedia commons)
A finn vezetéknevek jelentése
A finn családneveket nyelvtanilag három nagy csoportra oszthatjuk: egyszerűek, képzettek és összetettek.
Az egyszerű nevek általában valamilyen közszóból állnak: Lähde 'forrás', Harju 'vonulat, gerinc', Järvi 'tó', Joki 'folyó', Mäki 'hegy, domb', Koski 'vízesés', Kivi 'kő', Kallio 'szikla', Saari 'sziget', Niemi 'földnyelv, félsziget', Salo 'tágas erdő' vagy 'széles sziget' stb. Ezek a nevek gyakran valamilyen felszíni formára utalnak, eredetüket pedig az magyarázza, hogy a személyeket általában annak alapján különböztették meg, hogy melyik tanyán éltek. Vannak állat- és növénynevekből keletkezett családnevek is, pl. Myyrä 'vakond', Karhu 'medve', Susi 'farkas', Repo 'róka', Nurmi 'fű', Kuusi 'jegenyefenyő', Koivu 'nyírfa' stb. Előfordulnak melléknévből keletkezett családnevek is: Mieto 'enyhe'.
A legtöbb melléknévi eredetű vezetéknév azonban képzett, és ebben nagy szerepet játszik az olvasónk által említett -(i)nen melléknévképző: Lehtinen 'leveles', Aaltonen 'hullámos', Salminen 'szoros(bel)i', Lahtinen 'öböl(bel)i', Mäkinen 'dombos, dombi, helyes, hegyi', Järvinen 'tavas, tavi', Jokinen 'folyós, folyami' stb. Megfigyelhető, hogy itt is a lakóhely lehetett gyakran a név motivációja. A képző előfordulhat képzőbokorban is, pl. a -lainen/-läinen alakban. E forma inkább nagyobb tájegységek nevéhez kapcsolódik, és újabbnak tekinthető: Hämäläinen 'hämei', Savolainen 'savói', Lappalainen 'lappföldi' stb.
(Forrás: Wikimedia commons)
A képzett vezetéknevek azonban nem csak melléknévi eredetűek lehetnek, például a fenti képzőbokorban megtalálható -la/-lä elem. Ez olyan helyet jelent, amely valaminek a közelében van, ezért gyakran fordul elő tanyanevekben, melyekből ismét családnevek keletkezhettek: Mäkelä '< hegy, domb', Lahtela '< öböl', Nurmela 'füves hely', Koskela '< vízesés' stb. Ilyen neveket képeztek keresztnevekből is: Mattila '< Matti (tanyája)', Anttila '< Antti (tanyája)' stb. Más képzők is előfordulnak családnevekben, nem meglepő módon gyakran ezek is eredetileg helyneveket jelölhettek: Koivisto 'nyírfás, nyírfaliget', Saaristo 'szigetcsoport', Nurmio 'rét, legelő' stb.
Nem meglepő módon az összetett vezetéknevek jelentős része is olyan, amely a valamikori tanyanevekre vezethető vissza. Ezekben is a már ismerős elemek bukkannak fel: Joenpelto 'folyómező' (ti. 'mező a folyó mellett'), Hirvisaari 'jávorsziget', Kaurismäki 'zabőzdomb', Kangasniemi 'kopár félsziget', Hautamäki 'sírgödördomb, temetődomb', Ahoniemi 'parlagfélsziget', Sillanpää 'hídfő', Pellonpää 'mezőfő', Järvenpää 'tófő' stb.
(Forrás: Cineclap)
A finn wikipédia szerint a legyakoribb finn családnevek a Virtanen (< 'folyás, áramlat, folyó'), a Korhonen és a Nieminen (< 'félsziget, földnyelv'). A Korhonen jelentése bizonytalan, alapszavának egyesek (nyelvjárástól függően) 'süket' vagy 'ostoba', mások 'öreg', 'falufőnök', megint mások 'gazdag, büszke', ismét mások 'felemelt, felrakott, felfésült, felborzolt' (pl. haj, széna, szőr') jelentést tulajdonítanak.
A finn vezetéknevek megjelenése
Kelet-Finnországban már a 14. században használtak vezetékneveket, de itt is megfigyelhetőek különbségek. Míg Karjalában elsősorban az egyelemű, Savóban a -nen képzős vezetéknevek voltak gyakoriak. Nyugat-Finnországban viszont nem a családnevek voltak jellemzőek, hanem az apai nevek: innen származnak az olyan vezetéknevek, mint a Mikonpoika 'Mikko fia, Mikkófi' vagy a családfő nevéből képzett tanyanevekből -la/-lä képzővel alkotott vezetéknevek. A nyugat-finn parasztoknak az 1800-as évekig nem volt vezetéknevük. Az 1800-as évek végén azonban mindenki kapott családnevet, a legnépszerűbb típus a -nen képzős volt.
Az urak vezetékneve viszont svéd, ritkábban német volt, de előfordultak latin eredetű nevek is (pl. Sibeliusé). A 20. század első felében igen divatos volt a nevek finnesítése. Az összetett családnevek ekkor terjedtek el igazán: ezek gyakran a svéd nevek tükörfordításai voltak.
A svéd nevek ejtése
A finnek a svéd eredetű neveket svédesen ejtik, így tehát a Kalevala gyűjtője, Lönnrot [lönrút], a himnusz szerzője, Runeberg [runeberi] (egészen svédesen [runeberj]), a politikus és nyelvész Genetz [jenec], a Forma-1-es versenyző, Keke Rosberg pedig [rúszberj].
A svéd nevek kiejtésének szabályairól bizonyára még fogunk írni.
A finn keresztnevek eredete
A legtöbb finn keresztnév az európában széltében elterjedt latin, görög, héber, germán, szláv stb. nevek származéka. A ma leginkább használatos formák eredetileg becéző alakok voltak, de mára önálló, teljes értékű névalakká váltak, és különböző neveknek számítanak. Így például a görög Μιχαήλ [michael], a magyar Mihály őse Mika, Miko, Mikko, Mikkeli, Mikki stb. formákban is használatos, a görög Αλέξανδρος [alekszandrosz] (magyar Sándor!) névnek Aleksanteri, Aleksi, Aleksis, Ali, Santeri, Santtu alakja is ismert.
Ezek mellett vannak finn eredetű nevek is, mint például Seppo (< seppä 'kovács'), Satu 'mese', Ilma 'levegő', Kylli ~ Kyllikki (< kyllä 'igen, bizony'), Lempi 'szeretet, szeretett, kedvenc', Vilja 'gabona' stb. A Kalevala megjelenése után népszerűek lettek a kalevalai hősök nevei: Kaleva, Kullervo, Ilmari stb.
Külön érdemes kiemelni az Ilona nevet, mely magyar eredetű, és népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy a finnek az ilo 'öröm' szót vélik felismerni benne: az ilona kb. azt jelenti, hogy 'örömként'. A magyar Ilona viszont a görög Heléna (Ἑλένη) leszármazottja, egyesek a Ἥλιος [héliosz] 'Nap' szóból származtatják.
(Forrás: Wikimedia commons)
A keresztnév és a vezetéknév sorrendje
Egyértelmű, hogy a keresztnév–vezetéknév sorrend nyugat-európai hatás eredménye, de a két névnek korábban valószínűleg nem is volt meghatározott sorrendje. Mivel a vezetéknév eredetileg a tanya vagy a családfő neve volt, gyakran alkotott birtokos szerkezetet a keresztnévvel, ilyenkor a vezetéknév birtokos esetben állt: Virtasen Maija, szó szerint 'Virtanen Maijája'. Ilyen formát találunk például a hírhedt és megénekelt bűnöző, Isontalon Antti ('nagyházi Antti') nevében is.
(Ugyanez fémesített feldolgozásban.)
Források
http://fi.wikipedia.org/wiki/Sukunimi
http://fi.wikipedia.org/wiki/Etunimi
és mások
Korhonen - a héber kor, kár = hideg, hone = táborozik , vagyis honol.
A finn harju vonulat, gerinc – har, harari = hegy, -es (vidék) * hár-om (3), húr, Hargita.
Megjegyzés: a '–' jel után héber szó, * jel után magyar szó jön.
Joki folyó – héber rokonszó nincs * a magyarban a JK gyök sincs.
Järvi tó (az ősi értelemnek a "kiterjedő"-t vélem) – jaár = erdő * jár.
Kivi kő – kavúa = rögzült, koev = fájó, aká = elnyomta * kő. A szavak régiségi sorrendje (mint általában): finn (biztosan), magyar/héber (váltakozva). Itt a finn szó azért is régibb, mert EZ a 'v' mindenhol egy korábbi kettős magánhangzó volt.
Koivu nyírfa – héber-magyar 'háttér értelmek': égés / a nyírfa világító törzse / fájdalom.
Kallio szikla – kol = mind, kolel = összesség, kilel = elátkozta * kell, kallódik, kullancs (rákapcsolt). Következtetés: az 'l' hang a 3 nyelv közül legősibbnek feltételezett finnben is: 1. megvolt, 2. igeképző volt, 3. a kétszer egymásután képzett igék is jellemzőek a finnre.
Karhu medve – kór = hideg, kórah = szükség, korhá = kopasz föld * korhol, kárhozat. Kb.-i jelentés: a medve "hideg föld látványa". Szóval a héber (dov) és a magyar (me-dve) még nem lehet rokonszó, mert a finnben ekkor még (amikor medvéket láttak) nem volt 'd'. (S EZ a 'v', vagyis b/v sem volt még, vagyis ma sincs).
Kuusi jegenyefenyő – a héber kas = szalma, kás = zagyva (mint a lehullott fenyőtűk), kase = nehéz, súlyos * magyar KS gyökszármazék kevés van, az -xs ma is inkább csak rag. A finnben kuuS-/ s a korábbi / kuuT – 6-ot is jelent? Hm...ez a kéz segítségével való számlálással lesz kapcsolatos – valahogyan.
S ott van a hatos számrendszer Babilonban! Másrészt meg valahol én is önellentmondásban vagyok azzal, hogy finnek "soha nem kerültek le délre". De akkor mitől nyíltak szét a msslhngz torlódásaik – de még mennyire! – s a szlávoknál alig. Szal mégis "lent" voltak. S az is igaz, hogy (legalább) egy jégkorszakkal korábban, amikor még nem jött fel Afrikából sem a B/V, sem az F hang. De ezek nem is egyidőben kerültek a nyelvekbe...
S miért olyan biztos (szerintem), hogy az artikuláltság, a zöngések, plusz a B, F pont Afrikából jött? Mert mindez délről terjedt szanaszét a különböző nyelvekbe. Hol a terjedési térképem? Azt csináljon valaki más.
A finn szótár meg – a magánhangzók szempontjából – pont olyan beosztású (hosszában), mint nálam a gyökszótár (széltében). Pedig becsszó, hogy 4 évvel ezelőtt még nem is láttam finn szótárt.
Koski vízesés – a héber eskol = fürt, k-esed = mint a vízesés * eső, le-esik.
Lähde forrás – leah = éltető, lah, lahut = nedves, -ség. A 'd' a finnben későbbi hang, de ha nem szó (gyök-) kezdő, ami nem lehet, akkor stimmel.
Mäki hegy, domb – az 'n/m' ősi előrag (ezért nehéz vele:-), az 'ak' fennakadó. Niemi földnyelv, félsziget – az 'n/m' előrag – a héber értelem: néma, nyugvó.
Nurmi fű – héber értelem: ifjú, felébred, halmozott * a magyarban csak NyR gyök van: pl. nyári:-).
Repo róka – ripá = elernyesztette, ruká = lelapuló.
Salo tágas erdő, széles sziget – sole = előhúz * sál
Saari sziget – s'ár = maradvány, sore = beáztat * sár
Susi farkas – sosze = kifoszt, felhasít, sasár = pirosra festő, ses = 6! * magyar: sas-sás, hat / 6.
Következtetés (de nem innen): a finn nyelv ősállapotában még 5-ről 6-ra történt a nagyságrend váltás, a magyarban 10-es (az is volt) a számrendszer.
A H - K vagy K-H sorrendjének megállapítása pedig azért nem meggyőző a számomra, mert 3 féle H is van a nyelvekben. Tehát a megjelenési sorrendjüket kell tudni előbb. De a beszédhangok megjelenési sorrenjével, s a földrajzi helyével sem foglalkozik az indoeurópai nyelvészet.... persze 5-6 ezer éven belül nem is lehet.
És ne gyere megint az írásbeliséggel (meg a magnetofonnal), mert az a finnben még 400 éve sem volt.
@JL: Igen, hiába létezik három etimológiai szótár -- de én arra gondoltam, hogy egy sincs a szerkesztőségben, és a neten sem találtam. :) De köszönjük szépen a kiegészítést! :)
Susi: Magunk között mondva - egyetértek Fejes Lászlóval, hiába létezik három finn etimológiai szótár... Ha jól emlékszem, a régebbi etimológiai szótárakban ennek a szónak is, mint számtalan másnak, egy kérdőjeles megfelelője lehetne esetleg a hanti nyelvben. Később Jorma Koivulehto ennek a szónak, mint számtalan másnak, valamilyen korai (indo)germán eredetet talált, bár vele nem mindenki ért egyet: ugyanabból a szóból származna mint a német "Hund" (azt az észt később mégegyszer vette át, a farkas a mai (északi/irodalmi) észtben is "hunt"). Bibinek teljesen igaza van, ez egy tipikus tabuszó.
Niemi(nen): a "niemi" 'félsziget', mint sok más topográfiai terminus, azoknak a szavaknak egyike, amelyeknek a finnségi nyelvekben nincs etimológiájuk, tehát nem tudjuk, honnan erednek (talán valamilyen "paleo-európai" szubsztrátumnyelvből). A magyar "nyelv" szónak viszont a finn(ségi)ben nincs vitatlan megfelelője.
@JL: Köszönöm a kiegészítéseket.
A Hämä > Häme képzésként fel sem merült bennem, főképp azért, mert nem jár jelentésváltozással. Arról nem is szólva, hogy ha meg is történt a képzés, várható lenne, hogy a melléknevet is ebből képezzék tovább...
A Mietoval kapcsolatban inkább az izgatna, hogy honnan lehet tudni, hogy ez a településnévből van. Az világos, hogy honnan tudja a filológus: nyilván lehet követni a név történetét. De honnan tudja egy mindennapi finn beszélő? Ő nem 'enyhé'-nek fogja értelmezni?
@bibi: Nem, de az ötlet jó! A korábbi szakirodalomban volt ilyen felfedezés, de elvetették.
Ami a farkast illeti, ezzel kapcsolatban csak találgatni lehet, de egyáltalán nem biztos, hogy egy szót keresünk: az állat neve többféle is lehetett. (Pl. féreg, l. a fába szorult féreg mondásunkat.)
Ami a susi-t ilelti, először is annak a történetét kellene megvizsgálni. Ehhez mindenekelőtt egy jó finn etimológiai szótár kellene...
Az ilyesmiben mindíg szívesen tallózom, félve kérdezem, hogy ez a "Nieminen" etimológiailag nem rokon a "nyelv" szavunkkal? A "Kivi" gondolom a rokonság iskolapéldája. Apropos, "Susi" = farkas. Mint tudjuk a farkas eredeti (állat)nevét kimondhatatlansága miatt elvesztettűk. Hasonló lehetett a susihoz?
*hämä > Häme(x): ez nem furcsa változás hanem normális szóképzés (vö. musta 'fekete' > muste(x) 'tinta').
Mieto eredetileg egy falunak a neve (ld. fi.wikipedia.org/wiki/Kurikka#Kyl.C3.A4t ), és a településnevek, bár tényleg gyakran (szembetűnően) képzősek, korántsem mindig azok.
A gödördomb egy olyan domb, ahol egy gödör vagy verem van (gyakran valamilyen primitív pinceszerűség, pl krumpli vagy répa tárolására). Számtalan olyan "Hautamäki" vagy "Kuoppamäki" létezik.
A nyugat-finnországi "topografikus" vagy "természetnevek" (Järvinen, Virtanen; Kivi, Koski, Laakso...) részint helynevek mintája szerint jöttek létre, részint pedig egy hasonló svéd névtípust (Berg(ström), Da(hl)(berg) stb.) tükröznek. (Sirkka Paikkala "Se tavallinen Virtanen" c. munkájában részletesen kutatta az ilyen nevek eredetét.)
verkkopalvelu.vrk.fi/Nimipalvelu/default.asp?L=3 szerint Lempo Finnországban mint család- vagy keresztnév nem fordul elő.
Magyar olvasók számára talán érdekes lenne megemlíteni azt is, hogy Finnországban a keresztnév viszonylag szabadon választható, tehát az etablált és a naptárban szereplő keresztnevek mellett lehet elvileg bármilyen szép szót (mondjuk egy kislánynak valamilyen virágnevet) keresztnévként használni – amennyiben a keresztelő pap vagy az anyakönyvvezető szerint nem "illetlen vagy alkalmatlan" (ami pl. azt jelenti, hogy családnevet keresztnévnek, leánygyermeknek fiúnevet stb. adni nem lehet).
@JL: Köszönöm a hozzászólást!
A kaura/kaurist csúnyán benéztem. Egyébként a wikipédia szerint kauris sokféle szarvas állat lehet, pl. kecskék is: fi.wikipedia.org/wiki/Kauris Azt enm említi, hogy az elsődleges jelentése melyik lenne, bár ahogy nézem, a metsäkaurison kívül talán egy sem fordul elő Finnországban...
A hämäleinen valóban becsapós, mert a Häme-ből képezzük. Ahogy néztem, ennek eredeti alakja Hämä volt, elég furcsa ez a szóvégi ä > e változás, különösen, hogy még a nalle-típusból át is sorolódik a hame-típusba...
A Mietora nem tudok mit mondani, én ilyen adatot nem találtam. Magam is furcsálltam a nevet, mert ez a típus nem jellemző. A Mietora helynévként sem bukkantam rá, de az is elég furcsa lenne, hiszen azért a településnévből keletkezett nevek tipikusan képzősek, nem?
A haután sokat gondolkodtam, mert nehezen tudtam elképzelni, milyen domb az, ahol egy sír van, a temetődombot meg inkább hautausmäkinek tippeltem volna, de gondoltam, lehetnek ilyen furcsaságok. De igazán azt sem értem, mi az a gödördomb -- horpadt a teteje? Vagy vermeket ástak ott?
Lejjebb írok arról, hogy ezek a nevek (különösen nyugaton) gyakran késeiek, és említem a finnesítést is. De ezek típusként nem újak, hanem a már meglevők mintájára jöttek létre, nem?
Valahol találkoztam a Lempo névvel, de most nem találom, hol, inkább átírom Lempire.
Köszönöm!
Érdekes cikk, köszönöm! Csak néhány kis megjegyzés:
- Kaurismäki nem 'zabdomb' (kauramäki) hanem 'őzdomb' (egyébként van egy érdekes etimológiai kapcsolat a zab és az őz között...)
- "Hämeläinen" helyesen Hämäläinen
- "Mieto" tényleg "enyhét" jelent, de eredetileg helynévből vált családnévvé
- a "Hautamäki" névben "hauta" inkább gödört jelent mint sírt, biztos hogy nem temetőt
- "hogy a személyeket általában annak alapján különböztették meg, hogy melyik tanyán éltek..." - a nyugat-finnországi névtípus "Koski", "Lähde" stb. gyakran nem helynévi eredetű, hanem a finnesítési kampányok keretében vált népszerűvé, ezek egyszerűen egy korábbi svéd név helyében vagy családnév hiányában fogadott nevek. Ugyanúgy a "Virtanen", "Nieminen" típus – az egy névdivat volt a nagy névfinnesítés idején, ilyen neveknek általában semmi közük sincs valamilyen lakóhelyhez. ("Korhonen" viszont egy valódi régi keletfinnországi családnév.)
- Lempo tudomásom szerint nem keresztnév, mert manót, ördögöt stb. jelent. Lempi viszont mint keresztnév eléggé népszerű volt annak idején.
@siddharta: Köszönjük.
válik - vélik
(törölhető)
Köszönöm a választ.