0:05
Főoldal | Rénhírek

Égtájak a balti-finnben

A finnek és az észtek nem elégednek meg a négy égtájjal, ráadásul időnként fel is cserélik őket. De honnan is erednek az égtájaik elnevezései? Körbejárjuk a kérdést.

Fejes László | 2013. február 4.

A nyest nemrég írt arról, hogy európai szemmel nézve milyen furcsa a mongol égtájnevek rendszere. Nos, nem kell ilyen messzire utaznunk ahhoz, hogy szokatlan égtáji beosztással találkozzunk: itt Európában is találunk ilyet, ráadásul nyelvrokonainknál, a balti-finneknél. A finnek és az észtek, illetve legközelebbi nyelvrokonaik nem négy, hanem egyenesen nyolc égtájat különböztetnek meg. Persze ha nagyon akarjuk, mi is meg tudunk különböztetni nyolc égtájat, csak ehhez összetett szavakat kell alkotnunk: északnyugat, délkelet stb. – ahogy a legtöbb európai nyelvben (és, mint láttuk, tulajdonképpen a mongolban is.) De lássuk, milyen elnevezéseket használnak az égtájakra a finnek és az észtek!

Finn pohjoinen ’észak’, észt põhi ’észak’

A finn elnevezés a pohja ’alj, fenék (vízé, edényé)’ szóból képződött, az észt pedig ezzel etimológiailag teljesen azonos, ma is használatos ’alj, fenék (vízé, edényé)’ jelentésben. Összetételekben a finn szó pohjois- alakban fordul elő (pl. Pohjois-Suomi ’Észak-Finnország’): a -nen végű névszók összetételekben egyébként is -s-végűként használatosak. Az észt égtájnevek azonban birtokos esetben szoktak megjelenni előtagként (ilyenkor általában jobban hasonlítanak finn megfelelőikre): Põhja-Eesti ’Észak-Észtország’.

Finn koillinen ’északkelet’

A finn és az észt általában azonos eredetű égtájneveket használ, de az ’északkelet’ esetében az elnevezések eltérnek. A koillinen tövében a koi elemet ismerhetjük fel, amely ’napkelte, hajnal’ jelentésben használatos önállóan és néhány képezett szó töveként (koitto, koite) is. Ez a szó történetileg azonos a magyar hajnal haj- elemével. (A ’ruhamoly’ jelentésű finn koi viszont teljesen más eredetű.) Ebből sejthető, hogy a koi égtájként korábban a ’kelet’ megnevezésére szolgált: ezt egyes források megerősíteni látszanak. A karjalaiben és az izsórban a koillinen ma is ’kelet’ jelentésben használatos.  Mint -nen végű névszó, a koillinen is -s-végű alakjában jelenik meg összetételek előtagjaként: Koillis-Eurooppa ’Északkelet-Európa’.

Észt kirre ’északkelet’

Az észt szó sajnos ismeretlen eredetű. Előtagként birtokos esetben használatos: Kirde-Euroopa ’Északkelet-Európa’.

Finn itä ’kelet’, észt ida ’kelet’

A két szó láthatóan azonos, és a hasonlóság még feltűnőbb, ha eláruljuk, hogy az észtben a d csak enyhén zöngés [t]-t jelöl. A szó mindkét nyelvben előfordul még ’csíra’ jelentésben is. Finnugor eredetű, bár a távolabbi rokon nyelvek közül csak a hantiban találunk megfelelést: ott egy ’feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik’ jelentésű ige töveként bukkan fel. Az égtájra vonatkozó jelentése a napfelkeltével függ össze. A lívben az ida jelentése ’északkelet’. Összetételi előtagként ugyanezen alakjukban jelennek meg, de a finnben használatos az itäből képzett melléknév is: itäinen ’keleti’.

Finn kaakko ’délkelet’, észt kagu ’délkelet’

Az égtáj neve állítólag eredetileg az északi búvármadár (mai finn kakkuri, észt kaur) neve volt, és csak később kezdte azt az irányt jelölni, ahonnan a vándormadarak visszatérnek. Az észt szó előtagként változatlan alakban használatos, de a finnben ilyenkor a kaakkoinen ’délkeleti’ melléknév -s-tövű alakját alkalmazzák: Kaakkois-Suomi ’Délkelet-Finnország’.

Északi búvármadár
Északi búvármadár
(Forrás: Wikimedia Commons / Steve Garvie / CC BY-SA 2.0)

Finn etelä, észt edel ’délnyugat’

A vepszében ’dél’ jelentésben a suvi használatos, ami a finnben és az észtben ’nyár’ jelentésű.

Az azonos eredetű finn és észt égtájelnevezések általában azonos égtájat jelölnek, ám a ’dél’ és ’délnyugat’ jelentésűek egymáshoz képest fel vannak cserélve. A finn-észt esi ’elülső, valami előtti rész’ jelentésű szóból képezték, ez pedig történetileg azonos a magyar elő-, eleje szavakkal. Az elnevezés motivációja tehát hasonlít a mongolban látotthoz, de míg a mongolban ma is ugyanazt a szót – sót, szavakat! – használják ’elöl, elülső’, mint ’dél’ jelentésben, a balti-finn nyelvekben a kapcsolat csupán nyelvtörténeti. A magyarázat itt is az eredetileg déli tájolású sátor – az ’észak, alj’ pedig eredetileg ’hátsó, belső rész’-t is jelenthetett. Összetételi előtagként ugyanezeket a formákat használják, de a finnben használatos az eteläinen ’déli’ melléknévi alak is.

Finn louna(s) ’délnyugat’, észt lõuna ’dél’

Az s nélküli finn és az észt szó használatos ’ebéd’ és ’dél (napszak)’ jelentésben is, a finn lounas viszont ’dél (napszak)’ jelentésben nem. A finnben ’délnyugat’ jelentésben a lounas az általánosabb. Eredeti jelentése ’nap(pal), dél (égtáj)’ lehetett. Előtagként azonban nem ezek valamelyikét használják, hanem a belőlük képzett luonainen ’délnyugati’ melléknév luonais- alakját: Luonais-Karjala ’Délnyugat-Karjala’. Az észtben az előtag formája változatlan:  Lõuna-Karjala ’Dél-Karjala’.

Finn länsi ’nyugat’, észt lääs ’nyugat’

A szót időnként összefüggésbe hozzák a finn lansi ’mély, mélyföld’, lantu- ’süllyed, süpped’, észt laas ’mocsaras erdő’ stb. finnugor eredetű szavakkal, mondván, hogy eredetileg a nap lemenetelére vonatkozott. Ez azonban valószínűtlen, egyrészt mert az igének ilyen jelentése nincsen, másrészt a hangrendi eltérés miatt. Ezúttal a finn szó használatos előtagként változatlan formában (bár megvan a läntinen ’déli’) melléknévi alak is, az észt birtokos esetű alak viszont az alanyesetűtől eltér, és kissé jobban emlékeztet a finnre: Lääne-Eesti ’Nyugat-Észtország’.

Naplemente Észtországban
Naplemente Észtországban
(Forrás: Wikimedia Commons / Romeo Koitmäe / CC BY-SA 3.0)
Finn luode ’északnyugat’, észt loe ’északnyugat’

Bizonytalan eredetű. Összefüggésbe hozták ’teremt’ és ’ereszkedik’ jelentésű igékkel (utóbbi magyarázat szerint szintén a naplementével kapcsolatos), a luo- névutótővel (a ’-nÁl, -tÓl, -hOz’ jelentésű névutók tövével), de a finnben azonos hangzású ’apály (tengeré)’ szóval is. Mások az óészaki flóð ’áradás, árvíz, dagály’ szóval kapcsolják össze. Az előbbi esethez hasonlóan a finn szó használatos előtagként változatlan formában (bár megvan a luoteinen ’északnyugati’) melléknévi alak is, az észt birtokos esetű alak viszont az alanyesetűtől eltér, és ismét jobban emlékeztet a finnre: Loode-Eesti ’Északnyugat-Észtország’.

Reméljük, senki nem szédült el! További jó utazást kívánunk!

Források

A finn Wiktionary vonatkozó szócikkei

suomen kielisten ilmansuuntien etymologia – Kaisa Häkkinen Nykysuomen etymologinen sanakirja [A mai finn etimológiai szótára] (WSOY, 2004) című műve alapján

... és a linkelt helyek

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!