Az uj az új újj
Olvasónk csodálatos kirakati föliratot küldött nekünk, amelyben a készítő az „újj” szót „uj”-ra javította.
Dorottyától kaptuk a következő képet az alábbi levél kíséretében:
Csatolva küldök Önöknek egy képet, melyet a szülővárosomban sikerült lefényképeznem még évekkel ezelőtt.
Először úgy írták ki, hogy „újj”, majd amikor a barátnőm és én arra sétálva észrevettük a hibát, lefényképeztük. Kijött a hölgy a boltból, és kérdezte, hogy mi olyan vicces. Mondtuk neki, hogy nem írta helyesen. Másnapra áthúzta, és „kijavította”.
Nem könnyű megjegyezni, hogy melyik a ’testrész’ és melyik a ’nem régi, friss’ jelentésű [ujj] ejtésű szó. Ha egyáltalán így ejtjük. Tapasztalataink szerint ez egyéni szokás és kontextus kérdése is, most nem beszélve a lehetséges nyelvjárási ejtésváltozatokról. A helyesíráson ebben az esetben az ejtés nem segít. De hogyan lehet megjegyezni?
Ilyenkor szokták iskolás korunkban valahogy elmagyarázni, megindokolni, hogy miért van ez így, hogy a ’testrész’ jelentésű két j, az ’újdonság’ jelentésű meg egy. „Egyértelmű: a testrész két j, mert két ujjunk van – legalább...” Ugye ismerős? „Azért van két l a száll-ban, meg az áll-ban, mert a madárnak két szárnya van, és két lábon állunk...” Ezek persze ideig-óráig jók lehetnek, de vigyázzunk, mert teljesen félrevezetőek. Egyrészt nem működnek tesztként: a testrész áll-ból csak egy van, mégis két l-lel kell írni. Másrészt teljesen hamis képet sugallnak a helyesírás természetéről; annak ugyanis valójában semmi köze nincs szavak által jelölt dolgok tulajdonságaihoz.
A helyesírási problémán túl pedig az igen elliptikus felirat szemantikailag is igen érdekes. Érdemes elgondolkodni azon, mi lehet az új kollekcióváltás.
Továbbra is várjuk helyesírási megfigyeléseiket – lehetőleg fényképpel dokumentálva – a szerkesztőség e-mail címére!