Az összebújó pingvinek titka
Önző pingvinegyedekre is szükség van az optimális hőmegosztáshoz a zord antarktiszi viszonyok között összeverődött madarak között – állapították meg új modelljük segítségével amerikai matematikusok.
Az egyes pingvineknél megmaradó hőmennyiség úgy maximalizálható, illetve a hőveszteség úgy minimalizálható, ha akadnak az állatok közt olyan önző egyedek, amelyek úgy állnak be a csoportba, hogy őket a lehető legtöbben vegyék körül – derült ki a mercedi Kaliforniai Egyetem (UCM) kutatóinak modelljéből.
A PLoS ONE című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány eredményeit az Amerikai Fizikai Társaság San Diegó-i áramlásdinamikai tudományos ülésén is megvitatják. Francois Blanchette, az UCM alkalmazott matematikusa áramlásdinamikai kutatásokat folytat. Amikor megnézte a Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmet, akkor ötlött fel benne a kérdés: vajon milyen tényezők befolyásolhatják a pingvincsapatok összeverődését, hogyan képesek az állatok megvédeni magukat a széltől és a hőveszteségtől.
Kollégáival kidolgoztak egy olyan matematikai modellt, amelyben csak a szélen lévő pingvinek tudnak szabadon mozogni, a csoporton belül lévők szorosan érintkeznek. Minden egyes állathoz hozzárendeltek egy adott hőmennyiséget, és figyelembe vették a szelet is, amely elszállítja a pingvintestek által termelt hőt. Ezt követően a modellben szereplő paramétereket változtatva keresték meg az optimális csapatösszetételt.
A modellezés megmutatta, hogy az egyes állatoknak nagyjából ugyanannyi védelem jut a rendszerben, igazságosan osztják szét egymás közt a meleget. Teljes egészében önző pingvinek esetében is – amikor csak a saját melegükért furakodnak az egyedek – az derült ki, hogy egy adott időszak alatt minden egyes állat nagyjából ugyanannyi időt tölt a szélnek kitéve. „Egy pingvincsapat önellátó rendszert képez, amelyben az állatok védelemként egymásra számíthatnak, és azt gondolom, éppen ez teszi korrektté” – idézte Blanchette-et a Science Daily című tudományos portál.