Nő a zaj: magasabb a madarak éneke
A madárdal is lépést tart a felgyorsult városi élettel, elődeikhez képest magasabb hangon igyekeznek hallhatóvá tenni magukat a mai verébsármányok.
San Franciscó-i vizsgálataikban a koronás verébsármány (Zonotrichia leucophrys) dalát rögzítették, elemezték és hasonlították össze 1969 és 2005 között. Úgy találták, hogy a város növekvő zajával versengő madarak mérhetően magasabb regiszterben csicseregtek 2005-ben, mint pár évtizeddel korábban – állapították meg az Animal Behavior című szakfolyóiratban közzétett tanulmányukban amerikai kutatók.
Az eltelt 36 évben a hangfelvételek helyén, a Golden Gate híd közelében erőteljesen nőtt a gépkocsiforgalom, vele együtt a zajszennyezés. David A. Luther és csoportja úgy véli, a koronás verébsármány ehhez alkalmazkodott, amikor – a hangfelvételek szerint – lényegében ugyanazt a dallamot nagyobb hangmagasságban énekelte.
A fairfaxi George Mason Egyetem kutatói szerint a zajszennyezés elmúlt 3-4 évtizedben tapasztalt emelkedése több madárfajt kiszorított a nagyvárosokból, a koronás verébsármány viszont azok közé a fajok közé tartozik, amelyek képesek voltak az alkalmazkodásra.