Csiripelés nyelvtani szabályok szerint
Természetesen a madarak énekében nincsenek igék, főnevek, igeidők, nyelvtani szabályok viszont igen – állítják Japán kutatók.
Több állatról, többek között a kutyákról, a papagájokról és a majmokról is bebizonyosodott már, hogy képesek értelmezni és megalkotni „mondatokat”, és felismerni az egyes tárgyakra használt emberi szavakat. Abe Kentaro, a Kiotói Egyetem kutatója a pintyek énekét vizsgálva rájött, hogy abban, akár az emberi nyelvben szintaktikai szerkezetek ismerhetők fel. Hasonló állításokat más kutatók már a bálnák énekével kapcsolatban is megfogalmaztak.
A bengáli pintyek hevesen reagálnak, ha ismeretlen, betolakodó pintyek csiripelését hallják. Abe és kollégája, Dai Watanabe ezt a reakciót vették alapul a kutatáshoz, hogy lássák, felismerik-e a pintyek a nyelvtanilag helytelen csiripelést.
A kutatók először ismeretlen énekeket játszottak le a madaraknak, egészen addig, amíg azok meg nem szokták ezeket. Ezután minden énekben összekeverték a szótagokat, és újra lejátszották őket. A négy énekből a pintyek csak egyre reagáltak megint, mintha észrevették volna, hogy abban megsérültek bizonyos nyelvtani szabályok, míg a másik háromban nem. Ebből az következik a kutatók szerint, hogy a madarak énekében a kutatók által szótagoknak nevezett részeknek meghatározott sorrendje van, és ezt egy adott közösségben minden bengáli pinty ismeri.
Későbbi kísérletekből kiderült, hogy a pintyek nem születnek a nyelvtani szabályok ismeretével, hanem megtanulják őket. Azok a madarak, amelyek elkülönítve nőttek fel, addig nem reagáltak ugyanarra a nyelvtanilag helytelen énekre, amíg két hetet el nem töltöttek a többi madár között. Abe ezek után kitalált nyelvtani szabályokat tanított a madaraknak, úgy, hogy hozzászoktatta őket az egyik összekevert énekhez, és figyelte a reakciójukat az olyan énekekre, amelyek megsértették az új szabályokat.
Végül Abe kémiai úton roncsolta az anterior nidopallium nevű területet néhány madár agyában, és ezáltal képes volt bebizonyítani, hogy ez a rész elengedhetetlen a hibás nyelvtan felismeréséhez. Az emberi agyban az úgynevezet Broca-terület aktiválódik, amikor nyelvtanilag helytelen mondatokat hallunk. Ennek alapján Abe szerint az anterior nidopallium tanulmányozása új fénybe helyezheti az emberi nyelvtan eredetét.
Forrás
@Roland2: Ez nagyon jó! :D El tudom képzelni, hány százezer forintba kerülhet egy ilyen madár.
@El Mexicano: A kakaduk ilyet is tudnak:
www.youtube.com/watch?v=utkb1nOJnD4
:D
Talán még annyit hozzá lehetne tenni, hogy a nyelvtani szabályokat alapvetően a nyelv _művelt_ beszélői határozzák meg, és a leíró nyelvtanok is a művelt köznyelvi használat alapján ajánlanak bizonyos formákat, ill. ellenjavallanak másokat.
Viszont a témához kapcsolódóan, a madarak emberibeszéd-utánzó képessége valóban érdekes dolog. Nekem volt egy beszélő kakaduféleségem, aki bizonyos szavakat nagyon szépen és érthetően tudott utánozni, viszont pl. az "okos" szót már nem lehetett felismerni nála, mert kb. [ku-ku-ré]-nak hangzott (vagyis az embernek tudnia kellett, hogy mit mond a madár). Ez főleg az ember és a madár hangképző szervei közötti különbségből adódik, a példámból az is látszik, hogy a madár a szókezdő magánhangzó előtt mássalhangzó-féleséget hall (ez lenne a hangszalagzár) – vagy csak így tudja reprodukálni – ha egyáltalán lehet itt magánhangzóról és mássalhangzóról beszélni. Az [s]-t szintén "magánhangzónak" hallja, mert ez nála még egy szótag volt. :) A papagájok amúgy az [r]-t mondják a legkönnyebben, és azt is megfigyeltem, hogy ők is pergetik a nyelvüket ennek utánzásánál.
Egyébként azt olvastam, hogy a madarknak e képessége, hogy emberi beszédet tudnak utánozni, eléggé fejlett agyra vall.
@Fejes László (nyest.hu): Köszönöm.
@bibi: A nyelvtan azon szabályok rendszere, mely megmutatja, hogy egy adott üzenet megformáltságát a nyelv használói helyesnek fogadják-e el, vagy sem. Persze ennek részleteiről rengeteg vita folyik, különösen a természetes (emberi) nyelvekkel kapcsolatban.
A cikket olvasva rájöttem, hogy még kb. sem tudnám megadni a "nyelvtan" általános definícióját. Különösen nem olyan széles terjedelemben, hogy az a nem emberi kommunikációra is érvényes legyen.