Az Eurovízió igazi nyertese, már évek óta
Idén az azeri duó nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, de már évek óta az egyik igazi nyertes az angol nyelv. Az idei 25 döntősből huszonketten énekeltek angol nyelven, és az 1956-os kezdetek óta is angol nyelvű dalok nyertek a legtöbbször, összesen 26-szor.
Sokan emlékeznek talán még, hogy régebben az Eurovíziós Dalfesztiválon az előadóknak saját országuk valamelyik hivatalos nyelvén kellett énekelniük. A nyelvi elvárás valójában többször is változott. 1956-tól 1965-ig nem volt hivatalos nyelvi elvárás, de 1966 előírták a hivatalos nyelvi feltételt, miután az előző évben a svéd előadó angolul adta elő a számát. Ez 1973-ig tartott, majd 77-ig engedélyezett volt a dalok szabadon választható nyelve: ebben az időszakban nyert az ABBA is angol nyelvű előadásával. 1977-től 1998-ig megint előírás lett a hivatalos nyelv, Magyarország és a magyar nyelv első részvétele is ekkor volt, 1994-ben (Bayer Friderika, akinek az akkori 4. helyezése továbbra is az eddigi legjobb magyar teljesítmény).
(Forrás: wikimedia commons / Daniel Kruczyński)
Érdekes módon minél több hivatalos nyelve van az Európai Uniónak, annál inkább az angol a domináns közvetítőnyelv. 20 évvel korábban még a francia és a német is „labdába rúgott”, ma már az angolnak nincs igazi ellenfele, és valahol ez tükröződik az angol nyelv Eurovíziós sikerében is. Az angol egyébként is a popzene koronázatlan és vetélytárs nélküli királya, ehhez képest nem is mondható elsöprőnek, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon összesen 26-szor nyert angol nyelvű dal. Az angol előretörése azonban szembetűnő, az 1999-es új szabály óta 2007 kivételével – amikor szerb győztes lett – mindig az angol nyelv nyert. A második legtöbbször francia nyelvű dal végzett az élen, de a francia nyelv visszaszorulása is rendkívül látványos, mert 1988 óta egyszer sem volt már sikeres. Messze lemaradva a holland és héber áll megosztott harmadik helyen, 3-3 győzelemmel. A 1991 óta valójában csak egy norvég, egy héber és egy szerb nyelvű dalnak sikerült az angol abszolút dominanciáját megszorongatnia. Ezért is lehetett, hogy 1999-ben másodszor törölték el a hivatalos nyelvi elvárást, mert az csak az angol anyanyelvű íreknek és az angoloknak kedvezett, a 90-es években sorra ők nyertek.
Az idei 38 elődöntős közül csak öt vállalta be, hogy teljesen kihagyja az angol nyelvet – a lengyel, a szerb, a portugál, a görög és a bolgár előadók. 24-en csak angolul énekeltek, a többiek az angol mellett saját nemzetük nyelvét – esetleg egy más nyelvet – is bemutattak, mintegy egzotikus díszítőelemet. A nem angol nyelvű indulók közül a döntőbe már csak a szerb jutott tovább, bát ott bekapcsolódott még a versenybe hozzá a spanyol és a korzikai nyelv is, de az angol nyelv elsőbbségéhez kétség sem férhetett.
Ilyenkor szokták megjegyezni, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A dalfesztivál történetében eddig nagyjából 50 nyelv szerepelt már, de csak 12 tudott nyerni. A kisebb európai nyelvek és nyelvjárások szereplésén kívül érdemes még megemlíteni, hogy 2003-ban a belga csapat egy mesterséges, nem létező nyelven énekelte magát majdnem győzelembe. Talán ennek a sikernek is köszönhető, hogy kitalált nyelvek azóta már kétszer szerepeltek. A kisebb európai nyelvek és nyelvjárások mellett énekeltek már arabul és haiti kreol nyelven is a verseny évei alatt. 2009-ben a cseheket képviselő együttesnek köszönhetően a romani (cigány) nyelv is felhangzott már, de remélhetőleg nem az Európában mindenhol felerősödőben lévő rasszizmus miatt kapták a nagyon ritkának számító nulla pontot. A két legegzotikusabb és Európától távoli nyelv az utóbbi években mindenféleképpen a tahiti 2006-os, és a szuahéli idei megjelenése lehetett, ez utóbbit a kenyai származású norvég előadónak volt köszönhető.
(Forrás: wikimedia commons / Ernst Vikne)
Az valószínűnek tűnik, hogy a szabályok újbóli megváltoztatása nélkül az angol nyelv marad az egyetlen igazi versenyző a nyelvek között, de az is várható, hogy egyre több Európán kívüli nyelvvel találkozhatunk majd a következő évek során.
Források:
EurActive: Eurovision: English takes it all
@El Mexicano: Igen, mint magad is rámutatsz, a címadás egészen másképp működik, mint a dalszövegfordítás. Egyébként ez nem csak a filmekre jellemző, hanem a könyvekre is, és időnként valóban érdemes is megváltoztatni a címet, mert a pontos fordítás nem hangzana jól. A másik véglet a Tudom, mit vettél/ettél/szedtél/nyertél/stb. tavaly nyáron-szerű címek, ill. a Szájkosaras kosaras jellegű idiótaságok. (Bár mondjuk kit érdekel, hogy az ilyen idiótaságoknak milyen idiótaságoknak.)
@Fejes László (nyest.hu): Na igen, a filmcímek ferdítése is igen jellemző Magyarországon. Olvastam már olyanról is, hogy egy filmnek szándékosan olyan címet adtak, melynek köze nem volt az eredetihez, de olyan szintén, hogy még a szereplőket is átnevezték benne, csak azért, hogy hasonló legyen egy előtte vetített nagy sikert elért filmhez. Tiszta marketing az egész.
@Epau: Hát ez azért nem ilyen egyszerű. Ahhoz, hogy jól szóljon a dal, inkább ferdítésre, mint fordításra van szükség. Szóval nem fog kiderülni, miről szólt a dal az eredeti nyelven.
A kedvencem, h a Life is life sort magyarra Járd és járd-nak (ti. a táncot) fordították.
Az lenne a legjobb, ha a dalokat a saját országuk nyelvén és angolul is elénekelnék, hogy a dalok szövegét azok is értsék, akik nem beszélnek "kisebb" vagy egzotikus nyelveket. Ugyanakkor érdekesség lenne a soknyelvű dalszövegeket hallgatni.
Hoppá, most látom, hogy bizony 2003-ban is. Elnézést!
Ha jól emlékszem a belgák - az Ishtar nevű zenekar - 2008-ban indult a kitalált nyelvű dalával.
"Sokan emlékeznek talán még, hogy régebben az Eurovíziós Dalfesztiválon az előadóknak saját országuk valamelyik hivatalos nyelvén kellett énekelniük" – hát igen, számomra eddig volt érdekes az egész. Mivel ez a "verseny", bár ez a szó szerepel a nevében, valójában teljesen másról szól (és semmiféle verseny nincs benne, de ez nem idetartozó téma). A 90-es években még megvolt a kuriózuma, élőzenekar, igényesebb produkciók, több érdekes nyelvet lehetett hallani, mára már ez sincs sehol. Sőt, ha jól emlékszem, akkor egy olyan szabály is volt, hogy nem lehetett előtte sehol lejátszani a nevezett dalt, ma meg már az egész világ ismeri előtte. Azért (szerencsére) még vannak országok, akik büszkék a nyelvükre, és nem fognak angolul énekelni, pl. a görögök és a spanyolok, róluk nem tudnám elképzelni, hogy ne a saját nyelvükön énekeljenek (bár biztos volt már ilyen, de ritka eset).