Nyelvi problémák a paradicsomban, Tahitin
Tahiti egy évszázaddal Gauguin után is a földi paradicsom egyik szimbólumának számít, a szigetcsoport nyelvét azonban még mindig nem használhatják szabadon a helyiek.
120 évvel ezelőtt Tahitire menekült Gauguin a nyugati világ és művészeti versengés elől, Francia Polinézia még ma is az egyik földi paradicsomnak számít túlhajszolt világunkban. Az európai betelepülők ellenére a szigetcsoportot még mindig túlnyomó (70 százalékos) többségében az őslakos polinézek lakják, de a francia tengerentúli területen csak a francia a hivatalos nyelv, a helyi parlamentben nem lehet a tahiti nyelvet használni.
(Forrás: wikimedai commons /Sba2)
2006-ban kérték is a tahiti lakosok az Emberi Jogok Európai Bíróságát, hogy bírálják felül Párizs döntését, de a bíróság a Radio New Zealand egyik friss jelentése szerint úgy ítélkezett, hogy a hivatalos nyelv megnevezéséről az anyaország rendelkezhet.
A polinéz szigetcsoportról annyit érdemes tudni, hogy 260 ezren lakják, és csak a lakosság egy tizede született Európában, Franciaországban. A 170 éves gyarmati uralomnak köszönhetően ma már szinte mindenki beszél franciául, de a lakosok háromnegyede a tahiti nyelvet is ismeri és használja.
A tahiti nyelv – saját nyelvén Reo Tahiti – az ausztronéz nyelvek polinéz ágához tartozik, és közeli rokona az Új-Zélandon őshonos maori nyelvnek és a Hawaiion már majdnem kihalt hawaii nyelvnek. A tahiti nyelvnek mindössze 5 magán- és 9 mássalhangzója van, és kifejezetten dallamosnak szokták megítélni a hangzását. A személyes névmásokat viszonylag bonyolult rendszerét leszámítva nyelvtana egyszerűnek mondható, a kínaihoz hasonlóan szinte nincs benne ragozás.
(Forrás: wikimedia commons)
Ma már otthon is elterjedtebb a francia nyelv használata, a háztartások kétharmadában nem a tahiti nyelvet beszélik a családtagok maguk között. Ennek ellenére, talán a nyelv „könnyűségének” köszöngetően, a lakosoknak csak egy nagyon kis része nem ismeri egyáltalán a tahiti nyelvet. Az érvényes 1996-os rendelkezés szerint azonban a francia az egyetlen hivatalos nyelv. A fenti nyelvészeti és demográfia tények fényében nem nehéz szimpatizálnunk a polinéz többségű lakossággal, akik joggal szeretnék, hogy parlamentjükben is használhassák nyelvüket.